Pellegrini és a magyar igazság
Három a magyar igazság – emlékeztette Sulyok Tamás szlovák kollégáját múlt csütörtökön a jószomszédsági számmisztika összefüggéseire. A magyar államfő arra utalt, hogy Peter Pellegrini beiktatását követő harmadik hivatalos útja vezetett Budapestre, ahol végül még ráadásra is futotta – a szlovák államfő határozottan elutasította a magyar uniós elnökséggel szemben körvonalazódó bojkottfelhívást.
Sulyok Tamás és Peter Pellegrini találkozójának az impozáns Róheim-villa adott otthont. Az 1900-ban épült villa története összefonódik a huszadik század tragikus magyar históriájával. A Monarchia felbomlását övező zűrzavaros napokban az épület alagsorában vált merénylet áldozatává a korábbi magyar miniszterelnök, Tisza István gróf. A 2022-ben pazarul felújított villában múlt csütörtökön szerencsére jóval békésebb hangulat uralkodott.
Robert Fico kormányfő januári budapesti látogatásához hasonlóan Peter Pellegrini vizitje is igazolta a Magyarország és Szlovákia közötti jószomszédi kapcsolatokat. Mindezt azért fontos aláhúzni, mert akár csak másfél évtizedes perspektívában szemléljük a kétoldalú viszonyt, Budapest és Pozsony kapcsolatai ez idő alatt a fagyos mélyponttól a mosolydiplomácián át az egyre kézzelfoghatóbbá váló stratégiai partnerségig vezettek.
A múlt csütörtöki államfői találkozó alkalmat adott arra, hogy a felek rögzítsék, mely kérdésekben van érdekazonosság a két ország között a szomszédságpolitikában és az európai ügyekben. Tegyük hozzá, hogy a szlovák köztársasági elnököt az államfői találkozót követően Kövér László, az Országgyűlés elnöke is fogadta, kiemelve Pellegrini budapesti vizitjének súlyát.
Sulyok Tamás és Peter Pellegrini is megerősítette, mindkét állam szorgalmazza az Európai Unió bővítését – Budapest és Pozsony közös érdeke a nyugat-balkáni államok mihamarabbi csatlakozása. Ugyancsak egyetértés van Magyarország és Szlovákia között az illegális migrációra adott válaszokban, az ellenőrizetlen bevándorlás feltartóztatásában.
Szintén azonos nézetek vall a két állam az uniós agrárpolitikában, a gazdák érdekeinek képviseletében. Mindkét államfő hangsúlyozta a térségi koopeeráció fontosságát, reményüket kifejezve, hogy az utóbbi években meglazult visegrádi együttműködés a téli lengyelországi V4-es csúcsot követően új lendületet vesz.
Az államfői találkozón is megerősítést nyert, hogy a kétoldalú kapcsolatok fontos pontja az összehangolt energiapolitika és a határmenti infrastrukturális fejlesztések kérdésköre. Ez az együttműködés az utóbbi években látványos eredményeket hozott, amely nemcsak új határátkelőhelyek megnyitásában, hanem például a két ország villamosenergia-hálózatának összekötésében is megmutatkozott.
Sulyok és Pellegrini ennek a kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésnek a folytatását ígérve múlt csütörtökön is leszögezték, eltökéltek a két országot összekötő infrastruktúra fejlesztésének folytatása és az energiabiztonság megerősítése mellett. Peter Pellegrini külön hangsúlyozta, szorgalmazzák a szakmai együttműködést az atomenergetika területén, szlovák szakemberek fogják segíteni a paksi erőmű tervezett bővítését.
A budapesti államfői találkozónak különös jelentőséget adott, hogy július 1-től Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. A felek rögzítették, közösen fognak fellépni a magyar elnökség által meghatározott prioritások megvalósításában. Ilyen területként nevezték meg a közös védelempolitikát, a kontinenst mind súlyosabban érintő demográfiai válság kezelését és a versenyképesség javítását.
Utólagosan elmondható, a múlt csütörtöki Sulyok–Pellegrini találkozó legfontosabb hozadéka Budapest szempontjából annak megerősítése volt a szlovák államfő részéről, hogy Pozsony semmilyen bojkotthoz nem csatlakozik a magyar soros elnökséggel szemben.
Pellegrini a magyar kormányfő békemisszióját ért bírálatok kapcsán leszögezte, senkit nem lehet büntetni amiatt, mert párbeszédre törekszik. A szlovák szakminiszterek részt vesznek a magyar elnökség által szervezett tanácskozásokon – húzta alá a szlovák államfő.
Vagyis Pozsony egészen biztosan nem csatlakozik ahhoz a bojkottfelhíváshoz, amelyet Orbán Viktor moszkvai és pekingi útjára reagálva fogalmaztak meg a skandináv és a balti uniós tagállamok. Szlovákia kiállása fontos támaszt ad Budapestnek, mivel a brüsszeli hatalmi elit a múlt héten félreérthetetlen jeleket adott arra, hogy az uniós testületekben legszívesebben karanténba zárná nemcsak a magyar kormánypártokat, de magát Magyarországot is.
A magyar elnökség által kezdeményezett szakminiszteri tanácskozásokat célzó bojkottfelhívás mellett ezt mutatja az a hatalmi arrogancia is, amellyel az Európai Parlamentben többséget adó néppárti-baloldali-liberális koalíció a harmadik legnagyobb frakciót adó Patriótákat kiszorította a törvényhozó testület vezetéséből. Az már csak hab a tortán, hogy a politikai karantén olyannyira divatba jött az öreg kontinens nyugati felén, hogy a francia nemzetgyűlésben a legtöbb szavazatot szerző, de kisebbségbe szoruló Nemzeti Tömörülés egyetlen bizottságban sem jutott vezető tisztséghez.
Tegyük fel csendben a kérdést, a Magyarországot – és egyre gyakrabban Szlovákiát is – célba vevő demokráciaféltés, a jogállamisági hiszti hogyan hozható közös nevezőre az „európai értelemben vette demokraták” azon igyekezetével, hogy a politikai ellenfeleik látható előretörését azok elszigetelésével próbálják megfékezni? A brüsszeli, de akár a párizsi hatalmi elitet a demokratikus aggályok láthatóan aligha zavarják, legfeljebb majd csavarnak egyet a retorikájukon, hogy ismét elővegyék a tanítói pálcát, és megfenyítsék a renitenseket demokráciafelfogásból.
A brüsszeli kitérő után vissza Budapestre. A magyar–szlovák államközi viszony kapcsán a fokozatosan felengedő kapcsolatok idején is érvényesült egy tendencia. Az együttműködés fókuszába a kölcsönös előnyöket szolgáló pragmatikus ügyek – a gazdasági kapcsolatok bővítése, a két országot összekötő infrastruktúra fejlesztése – kerültek. Budapest ezzel párhuzamosan a jószomszédi kapcsolatokon alapuló stratégiai együttműködés kiépítésétől remélte-reméli, hogy idővel olyan bizalmi légkör alakul ki, amelyben megnyithatók lesznek a szlovák fél számára érzékeny, a felvidéki magyar közösséget érintő kérdések is.
Emiatt irányul kitüntetett figyelem arra, hogy egy-egy kétoldalú magyar–szlovák találkozón milyen konkrétumok hangzanak el a felvidéki magyar nemzeti közösség vonatkozásában.
Sulyok Tamás külön kiemelte, hogy érdekeltek a kassai Rovás Polgári Társulás zavartalan működésében. Mint ismeretes, 2023 decemberében a megemelkedő rezsiköltségek miatt a Rovás kénytelen volt kiköltözni korábbi székhelyéről, a Löffler-villából. A magyar államfő kijelentése azt vetíti előre, hogy a kialakult helyzet megoldásában lehetséges előrelépés.
Jegyezzük meg, már önmagában azt is előrelépésnek tekinthetjük a kétoldalú viszonyban, hogy az őszi pozsonyi kormányváltás óta a szlovák fél nem bírálja első szándékból a magyar kormány Felvidékre érkező nemzetpolitikai támogatásait, illetve nem kap nyílt kormányzati hátszelet a magyar kormány ingatlanvásárlásait övező sajtókampány.
A múlt csütörtöki találkozón a felvidéki magyarokat érintő kérdések közül a legnagyobb figyelem azt övezte, elhangzik-e konkrétum Peter Pellegrini részéről, ki lesz és mikor lép hivatalba a magyar nemzetiségű tanácsadója. A szlovák államfő korábban úgy nyilatkozott, a tanácsadói között nem kapnak helyet aktív politikusok.
Pellegrini Budapesten a tanácsadó személyét illetően nem árult el konkrétumokat, annyit jegyzett meg, hogy a magyar nemzetiségű tanácsadóját ősszel nevezi meg. Tegyük hozzá, az őszi időpont vélhetően összefüggésben van azzal, hogy a Magyar Szövetség szeptember 28-án tartja a tisztújítását. Sulyok Tamás a nyilatkozatában a szlovák államfő magyar nemzetiségű tanácsadója kapcsán – szintén név nélkül – annyit jegyzett meg, hogy annak személye jó muníciót adhat a magyar nemzeti közösség képviseletéhez.
Jegyezzük meg, a Magyar Szövetségre parlamenten kívüli pártként hosszú építkezés vár, de esetlegesen a párt soraiból érkező államfői tanácsadói tisztség lehetőséget adhat a magyar közösség eredményesebb képviseletére. Ennek előfeltétele, hogy az államfői tanácsadó ténylegesen tematizálni tudja a magyar nemzeti közösség ügyeit. A lehetőséggel mindenképpen élni kell, ezzel növelve a magyar érdekképviselet súlyát, befolyását, és ezáltal esélyeit egy jövendő parlamenti jelenlétre.
Megjelent a Magyar7 2024/30. számában.
