Pártszakadás, új "hetvenhat", régi kormányválság - sűrű hetek elé nézünk. Mutatjuk, mi jöhet a szlovák politikában!

- írta a kormányfő, majd konkretizált is: a bírósági "térkép" reformja, az oktatási rendszer átalakítása, az energiaválság kezelése, az uniós felújítási alap pénzeinek elosztása. Az egészségügy reformját legalább nem írta fel a listára. Hegerbe, úgy fest, szorult némi tisztesség! Így is egy csomó olyan elképzelést említ, amelyek megvalósítására 2020 áprilisa óta lett volna elég idejük. Persze, az országot előbb a világjárvány, majd a gazdasági válság állította példátlan kihívások elé, nem volt könnyű dolguk, de a végeredményen ez mit sem változtat. 

Egyszerre elborzasztó és komikus, de miután kormányzás helyett hónapokon át saját belharcait vívta a kabinet, majd amikor emiatt megbuknak, ugyanott folytatják, ahol eddig.

A pozsonyi törvényhozás folyosóin, parlamenti büféasztalok és piszoárok mellett egyezkednek a kormánypárti képviselők, keresik az "új hetvenhatot", miközben ezt a szerencsétlen országot nem irányítja senki. Értjük persze, szorít az idő! Zuzana Čaputová államfő hetekkel ezelőtt közölte, ha január 31-ig nem kínál épkézláb alternatívát (értsd: 76 embert, aki támogatná a "megbízott" kormányát), leveszi Heger válláról a kormányalakítás terhét. Mégis, elsőre megdöbbentő az önkritika teljes hiánya!

Másodjára, kicsit eltűnődve a motivációkon, rögtön világossá válik, ez már nem 2023-ról szól! Honatyáink és honanyáink már a parlamenti választásokra készülnek!

A karácsonyi szünet után január 9-ével beindult a politikai főszezon. Mivel a válság tulajdonképpen a kormány bukásával sem ért véget, sőt, a jelek szerint még csak nem is tetőtött, hétfőn Hegerék ott folytathatták, ahol a múlt év decemberében abbahagyták. Jaroslav Naď védelmi miniszterrel az oldalán Heger Boris Kollárral találkozott a kormányhivatalban – a végzetes parlamenti szavazás után most először. Kollár korábban nem egyszer hangsúlyozta, sok értelmét nem látja egy új kormány felállításának, nekifutna inkább az előrehozott választásoknak. Most úgy tűnik, ezek a kijelentések inkább a választóknak szóltak, semmint a koalíciós partnereknek. A "nemzet kispapájánál" a nyilatkozatok és a cselekedetek egyébként is a legritkább esetben találják magukat közös halmazon belül, ebben Kollár mindig nagyon ügyes volt.

Heger egyébként  arról beszélt az egyeztetést követő rögtönzött sajtótájékoztatón, igen jól haladnak a szükséges 76 képviselői aláírás összegyűjtésével, sőt, tulajdonképpen már csak néhány név hiányzik a listáról. A Sme rodinás képviselőké vélhetően tehát ott van!

- reagált Heger arra az újságírói felvetésre, hogy is van az, hogy az előrehozott választásokat szorgalmazó képviselők egy része most úgy tűnik, mégis támogatja egy új, Heger vezette kormány felállítását. Folyosói pletykák szerint egyébként Kollár az előrehozott választások kiírását támasztotta feltételül, hogy a Čaputová-féle határidő lejártó előtt hajlandó legyen támogatni Heger ideiglenes kormányát.

Ha kezdené elveszíteni a fonalat, ne aggódjon. A hiba nem az Ön készülékében van!

A kormányfő és Kollár között zajló furcsa keringő tánclépései egy sima jobb-bal lépegetésnek tűnnek ahhoz a bonyolult legényeshez képest, amit Heger és Sulík, illetve Heger és Matovič (&co.) jár éppen.

Nem is Szlovákiában lennénk, ha a háttérben zajló tárgyalásokról ne szivárognának ki mind komikusabb részletek. Juraj Šeliga, a mérhetetlen támogatottságú Za ľudí politikusa egy hétvégi vitaműsorban elkottyintotta, zajlik már az egyeztetés az SaS-szel, mire azok hétfőn reggel közölték, semmiféle hivatalos megkeresést nem kaptak, ők nem tárgyalnak senkivel. Heger is arról beszélt hétfőn, mivel Sulík éppen téli szabadságát tölti, csak telefonon kommunikálnak, de a párbeszéd így is igen intenzív!

Annak fényében, hogy karácsony előtt Igor Matovič végül "lemondott", Sulík pártja pedig cserébe megszavazta a '23-as költségvetést, könnyen elképzelhető, hogy az SaS 20 képviselője (az immár frakción kívüli Martin Klust most hagyjuk) simán beáll Hegerék mögé, akár hasonló feltételekkel, mint Kollárék. Egy-egy kósza képviselő már jelezte is, az előrehozott választások őszi kiírásáért cserébe talán hajlandóak fenntartani a régi-új kormányt. Más kérdés, mit szól ehhez a köztársasági elnök, aki nem egy alkalommal leszögezte, előrehozott választásokat akar, lehetőleg az év első felében. Čaputová egyelőre nem nyilatkozik, ahogy a történet talán legfontosabb szereplője, Igor Matovič sem.

A korábbi kormányfő december 23-ai "lemondása" óta a közösségi oldalán keresztül kommunikál – a megszokottnál is jóval intenzívebben. Érdemes végigpörgetni Matovič fészbukját, szinte csak az LMBTQ-propagandával kapcsolatos, sokszor egyébként jogos kritikáit osztja meg (napi két-három alkalommal), miközben a "nagy gyűjtögetéssel" kapcsolatban alig szólal meg. Hasonlóképpen az sem lehet véletlen, hogy Matovič nem volt ott Heger Kollárral való tárgyalásán, ami akkor is furcsa, ha tudjuk, a volt kormányfő már nem tagja a kabinetnek. Matovič semmiből jött, de annál intenzívebb genderezésével nem csak a liberális mainstream szlovák leágazását haragította magára. Igaz, egyelőre csak szőrmentén, de Heger is kritizálta őt egy nyilatkozatában, amikor egyértelműen neki üzenve arról beszélt, az ország az összekötésben, nem a szétválasztásban érdekelt.

Korábban is érezni lehetett a súrlódást kettejük között, de január elejére világossá vált, a következő hónapokban valószínűleg kenyértörésre kerül sor Eduard Heger és Igor Matovič között. Előbbi állítólag zárt ajtók mögött utalt rá, Matovič vagy lemond a pártelnökségről, vagy ő és még jónéhányan távoznak a pártból.

Hogy az OĽaNO szakadása és megszűnése várható-e, vagy Matovič néhány hozzá hűséges figurával lelép új pártot alapítani, a régit meg hagyja Hegeréknek, ma még kérdéses. Kristálygömbünk nincs, az oly' sok elemzőre jellemző béljóslást meg meghagynánk az erre hajlamosaknak. Néhány dolgot a végére azért érdemes leszögeznünk!

Az a tézis biztosan megdőlt, hogy képviselői tűzön-vízen át kiállnak Matovič mellett, pusztán, mert neki köszönhetik a mandátumukat. Tavaly év végén a Kristián Čekovský körül csoportosuló 9+1 képviselő távozása már jelezte, intenzív belharcok zajlanak az OĽaNO-n belül, amelyeket Matovič most csak tovább élezett azzal, hogy beleállt a gendertémába.

Jónéhányan szeretnék ezt konzervatív-liberális harcnak beállítani, de nekik nincs igazuk! Matovič most éppen újrapozícionálja magát. Ő maga mondta a december 15-ei bizalmi szavazást követően: "kezdődik a kampány!". Nos, ezt látjuk most a gyakorlatban. Matovič korrupcióellenes élharcosból (a küzdelem mérlege: látványos kudarc), konzervatív-lokalista élharcossá képzi át magát, s látva a szegényes szlovák kínálatot, talán sikerül is neki. Bár korábbi népszerűsége jó darabig nem tér vissza, ha egyáltalán, amennyiben sikeresen adja el magát az egyre gyarapodó, de vezető nélküli szlovák konzervatív tábor első embereként (apropó: tudja ön, hogy hívják a KDH elnökét?) neki és famulusainak simán lehet még keresnivalója a nagypolitikában. A szlovák parlamentarizmusra jellemző kényszerkoalíciók miatt akár kormányközelben találhatják magukat, no nem a következő választáson, de az után mindenképp.

Ezzel együtt Matovič javára írjuk, ő legalább valamilyen.

Heger, Naď, Budaj és az összes többi fád, becsvággyal telt, de bármiféle karizmát nélkülöző figura meg azon tűnődhet most, mihez kezd azzal, hogy az egyetlen "valamilyen" politikus lelépett a csapatból. Rebesgetik már, hogy Hegerék Dzurinda Loch Ness-i szörnyhöz hasonlatos (mindenki beszél róla, de senki sem látta) pártjával bútoroznak össze vagy az költözik be hozzájuk, de ez még odébb van. Addig el kell takarítani a romokat. Kérdés az, utána ki áll neki az építkezésnek!