Nyugat-Európában tombol, nálunk "csak" hisztizik a járvány! Miért?
Elég ránéznünk a járványügyi térképekre, adatsorokra és görbékre, hogy lássuk, Nyugat-Európában magasabb fertőzésszámmal, több halálos áldozattal és sokkal nagyobb problémákkal jár a koronavírus-járvány, mint Közép-Kelet-Európa legtöbb országában. Egy a Denník N-en megjelent összeállítás segítségével járunk utána, miért.
Sokat emlegetett, de igen fontos tény, hogy (többek között) a szlovák járványügyi intézkedéseknek köszönhetően az ország egyike a járvány által legkevésbé sújtott államoknak. A képzeletbeli toplista élén ugyanakkor ott találjuk Ausztriát, Magyarországot, Szlovéniát, sőt a francia vagy belga számokhoz képest gyakorlatilag az összes környező országban jobbak az arányok.
Franciaország, Olaszország, Spanyolország vagy Belgium mind-mind sokkal több megbetegedést, és ezzel együtt halálesetet regisztrált a járvány kitörése óta. Jelen állás szerint 2,7 millión felül van az összes fertőzött száma, a messze "élen járó" Egyesült Államok (869 ezer) után csupa nyugat-európai állam következik. Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia a sorrend, bőven százezer feletti esetszámmal.
Ez persze a lakosságszám miatt önmagában nem sokat mond, de ha megnézzük, hogy Belgiumban (44 ezer fertőzött) százezer emberre 53 áldozat jut, míg a szlovéneknél ugyanez a mutató 4, Magyarországon 3, Szlovákiában pedig csak 0,3 körül van, mindjárt árnyaltabb a kép.
A szakértők egybehangzó véleménye szerint elsőként a közép-kelet-európai államok gyors reakcióit kell kiemelnünk. Az iskolák, boltok és közösségi terek bezárása, a maszkviselés elrendelése (ebben Szlovákia világszinten is az elsők közt volt) sokkal hamarabb történt meg, helyenként egy héttel az első igazolt fertőzés után, mint nyugatabbra. A briteknél vagy Franciaországban már ezer felett járt az esetszám, mire meghozták ezeket a döntéseket, addigra pedig, állítják a járványügyi szakemberek, tíz - sőt százezres lehetett a fertőzöttek száma.
Egy másik, egyelőre igazolásra váró elképzelés szerint a Kelet-Közép-Európában sokkal elterjedtebb TBC-védőoltás is segíthetett. Holland szakemberek úgy vélekdnek, errefelé egészen a legutóbbi évekig tömegesen oltották a lakosságot tuberkulózis ellen, míg nyugaton ez a gyakorlat többé-kevésbé megszűnt. Egy bolgár kutató például a volt NSZK és NDK tartományai között fedezett fel hasonló különbséget. Jelenleg is vizsgálják, a tuberkulózis oltóanyagának lehet-e valami köze a laposabb járványgörbékhez.
A földrajzban jártasabb olvasókban persze rögtön felmerülhet néhány igen fontos geográfiai különbség. Olyan fogalmak juthatnak eszünkbe, mint a lakosságszám, népsűrűség, infrastruktúra, amelyek mind-mind hatással lehetnek a fentiekre. Arról nem is beszélve, hogy számos kelet-európai ország messze nem tesztel annyit, mint a nyugat-európaiak. Romániában például nem éri el a 110 ezret az elvégzett tesztek száma, holott lakossága közel négyszerese Szlovákiáénak (57 ezer teszt) és duplája Magyarországénak (58 ezer teszt).
Dacára annak, hogy a Nyugat-Európát gyakorlatilag leigázó koronavírus-járvány tájainkon nem okozott akkora problémát (itt szigorúan járványügyi szempontokról van szó, a gazdasági kérdések egészen más lapra tartoznak), korai még az öröm. Látva, hogy a kormány enyhítő intézkedései után emberek ezrei özönlöttek ki a szabadba, a fővárosban gyakorlatilag újra pezseg az élet, sajnos félő, korántsem vagyunk túl a nehezén.
Nem szabad megülnünk a babérjainkon. Bár látszik, Közép-Kelet-Európa sok állama valamit jól csinált, ez nem jelenti azt, hogy nem ronthatjuk el. Ehhez érdemes tartani magunkat!
