2022. augusztus 12., 18:44

"Nincs olyan költségvetési tétel, hogy ukrán menekült" - településvezetőket kérdeztünk a menekültválságról

Bár a háború elől menekülő szerencsétlenek áradata májusra nagyjából lecsillapodott, abban mindegyik általunk megkérdezett polgármester egyetértett, rengeteg megoldandó feladatot rótt településükre a háború. Bár a kihívások különböztek, a határ (Nagyszelmenc) vagy épp a főváros közelsége (Fél) miatt, a végkövetkeztetés ugyanaz volt. A menekülteken úgy kell segíteni, hogy annak a rájuk bízott település ne lássa kárát. Nos, ahogy látni fogjuk, nem volt mindig könnyű dolguk. 

menekültválság menekültek
Fotó: TASR/AP
Ukrán menekültekre váró ágyak egy besztercebányai iskola tornatermében.

A TASR hírügynökség a szlovák belügyminisztérium közlése alapján minden hétköznap lehozza az Ukrajnából érkező menekültek számának alakulását. A csütörtöki adatok például: augusztus 11-én 3104 ukrán állampolgár lépte át a szlovák-ukrán határt: 767 férfi, 1675 nő és 662 gyerek. Ezzel a háború kitörése óta összesen 689 125 menekült érkezett Szlovákiába. Felfoghatatlan mennyiség, képtelenség sorsokban gondolkodni ekkora számok láttán, mégis, ahogy az alábbi írásunkból kiderül, ez az érték 689 125 egyéni drámát jelent. Nem csak a tömeget, ezeket az egyéni drámákat is kezelni kellett az önkormányzatoknak és vezetőiknek. 

"Nem volt ez teher, segíteni akartunk"

Kaposkelecsény egy közel ezer lelkes falu a Nagymihályi járásban, mindössze egyetlen településnyire a szlovák-ukrán határtól. A helyi polgármester, Varga Tibor, amikor arról kérdezem, milyen terhet jelentett számukra a "hátsó udvarban" kirobbant menekültválság, csak annyit mond, nem a terhet nézték, hanem a rászorulókat.  

A leggyorsabban reagáló helyi önkormányzatok és civilek után becsatlakoztak a megyei és járási hatóságok, majd végül a belügyminisztérium által koordinált válságstáb is észbe kapott.

Onnantól már viszonylag zökkenőmentesen ment a segítségnyújtás. Az első napokban azonban egyetlen módon tudtak csak tenni valamit, kimentek a határra és megkérdezték a háború elől menekülő szerencsétleneket, mire lenne szükségük.

Papírpoharakat, műanyagtányérokat, takarókat, tisztítószereket vittünk. Eleinte semmiféle kormányzati intézkedés nem volt, a Vöröskereszt és az egyházak jöttek segíteni leghamarabb. 

- mondja Varga. Tőle tudjuk meg azt a később a nagyszelmenci polgármester által is megerősített tényt, hogy 

nagyjából májusra a menekülteket felváltotta a tranzitforgalom. A határmenti városok, Nagymihály, Királyhelmec és Nagykapos bankautomatái előtt sorok álltak, mert tömegével jöttek át Ukrajnából asszonyok, hogy pénzt vegyenek le. Volt akinél tíz-tizenkét bankkártya volt. 

Mivel az euró-hrivnya árfolyam kedvezően alakult, megérte átjönni és eurót levenni a hrivnya alapú bankszámlákról. Ezt a pénzt otthon újra átváltották ukrán pénzre, berakták a folyószámlákra, majd megismételték a mutatványt. Varga szerint néhány ATM-nél heves szóváltás is kialakult, mire az ukrán nők megszokták, hogy előre engedjék a helyieket. A polgármester beszélgetésünk végén még egy fontos dologra felhívta figyelmünket. Mint mondja, ma igazán nagy segítségre nem a menekültek, hanem azok a határ túloldalán élő kárpátaljai magyarok szorulnak, akik nem akarták elhagyni szülőföldjüket. 

Tudjuk, rengeteg menekült nem hagyta el Ukrajnát, a háború elől menekülve megálltak Kárpátalján. Beköltöztek az üresen maradt házakba, megterhelik az egyébként is szegény falvak költségvetését. Ha segíteni akarunk, hát segítsünk kárpátaljai magyar testvéreinken. Ők is rászorulnak! 
Szemételtakarítás ötezer euróért

Ha Kaposkelecsénynek nem is, de a szomszédos Nagyszelmencnek bizony kijutott a "jóból". A kettévágott falu alaposan kivette a részét a menekültek ellátásából. A háború elől futó emberek nem kis hányada Nagyszelmencnél lépett be az országba, óriási adminisztrációs, s mint később kiderült, anyagi terheket róva a településre. 

Az alig 570 fős település polgármestere, Tóth Lajos portálunknak úgy nyilatkozott, az első két hét óriási káosza után lassacskán helyreállt a rend, az állam beavatkozásával sikerült szervezett keretek közé szorítani a menekültáradatot. 

Mivel Nagyszelmenc a háború kitörését követően szinte azonnal az első vonalban találta magát, viszonylag hamar érkezett állami segítség. Kiadásaikat rendre megtérítette az állam, egyelőre egyetlen kivétellel.

A falu parkolójában létrehozott sátortábor után össze kellett szednünk a szemetet és rendbe tenni a környéket. Ez nagyjából 4-5 ezer euróba került, a kérvényt már leadtuk, de egyelőre csak várjuk, hogy megtérítsék a költséget.

- meséli Tóth, hozzátéve, hogy a civilek, civil szervezetek, nagyvállalatok (például a Slovenská sporiteľňa által adott adomány) és a baráti önkormányzatok (például Alsószeli) nyújtotta segítség nélkül sokkal nagyobb bajban lennének. Egy nagy kérdőjel terheli még a falu költségvetését. Mivel a helyi iskola melletti focipályát parkolóként voltak kénytelenek használni, az teljesen tönkrement. "Kezdhetünk mindent az elejéről, át kell forgatnunk a földet, újrarakni a gyepszőnyeget. Egyelőre nem tudjuk, mennyibe fog ez kerülni és kapunk-e rá támogatást egyáltalán" - mondja a polgármester.

"Elsősorban a saját polgáraimmal kell törődjek"

Ha komoly baj van, Bős mindig az első vonalban találja magát. Bár több száz kilométerre fekszik az ukrán-szlovák határtól, a vízierőmű építése miatt felhúzott "munkáspanelekből" kialakított kollégium, majd menekültszállás okán fontos szerep hárult a csallóközi kisvárosra. Míg a koronavírus idején az ország minden tájáról karanténba küldött emberekkel teltek meg az épületek folyosói, a menekültválság első néhány hetében mintegy ezer ukrajnai rászorulót fogadott be a város. Fenes Iván, Bős polgármestere vonatkozó kérdésemet azonnal korrigálta, kiemelve, a fenti megfogalmazás annyiban pontatlan, hogy a menekültek befogadása nem a város költségvetését terhelte meg.

Tűrjük, kerülgetjük egymást. Használják a közszolgáltatásokat, üzletbe járnak. Tudom, ők is, mi is azt szeretnénk, ha hazamehetnének végre. Segítünk, ahogy tudunk, de a megoldást kár tőlünk várni.

- jelenti ki Fenes, hozzátéve, hogy eltúlzottak a helyiek és az ukránok közti konfliktusokról szóló hírek. "A bősiek toleráns emberek, az ukránok túlnyomó többségével egyébként sincs semmi baj, normális emberek" - jegyzi meg, kiemelve, hogy neki polgármesterként nem lehet feladata a menekültválság megoldása,

nekem a sajátjaimmal kell törődnöm, az ő igényeiket kell szem előtt tartanom.
"Nincs olyan költségvetési tétel, hogy menekült"

Bár elsőre nem magától értetődő, de nem feltétlenül a tranzitállomásként működő határmenti településeknek jutott a legtöbb megoldandó feladat. A problémák jellege nyilván egész más, de a Pozsony közelében fekvő falvaknak is volt mivel megküzdeniük.

Egy furcsa, mondjuk úgy, gazdasági adottság miatt a Szenci járásban található Fél például igen szokatlan problémával szembesült a háború kitörésének másnapján.

A háború előtt is rengeteg ukrán ember dolgozott Szlovákiában, ez nem újdonság. Aki járt valaha fővárosi kórházban, pontosan tudja, hogy a takarítószemélyzettől, az ápolókon át az orvosokig találkozhatunk ukrajnai emberekkel, a pozsonyi nagy építkezéseken is gyakran hallani ukrán szót. Mivel fizetésük nagy részét ezek az emberek hazaküldik, hazaküldték, ezért mindig is igyekeztek minél olcsóbb lakhatást találni. Rengetegen a főváros agglomerációjában találtak szállást.

Ahogy azt Pomichal Istvántól, Fél község polgármesterétől megtudtuk, a Pozsony környéki munkásszállók tele voltak ukrán vendégmunkásokkal, így a háború első napjaiban ezek teltek meg először. "Nők és gyerekek, a munkások családjai jöttek elsőként. Megteltek a munkásszállók, nálunk Félben is. Alig  egy hét kellett hozzá, hogy a jószándékú szállásadók szobáit is elfoglalják, majd megérkeztek az első buszok. Ötven személy befogadását készítettük elő az iskola tornatermében." - meséli.

Félben jelenleg is mintegy félszáz menekült tartózkodik, de arra a kérdésemre, miért nincs erről pontos statisztika, Pomichal lemondóan válaszol. Az államnak fogalma sincs arról, pontosan hány menekült lehet Szlovákiában, mondja, mert a férfiak egy része illegálisan jött át. "Háromezer dollárt vagy az autójukat hagyták ott a határőröknél. Mivel nem vették át otthon a behívójukat, katonaszökevénynek minősülnek, ha kiderülne, Szlovákia kiadná őket Ukrajnának. Jogilag nincsenek itt, de a fizikailag igen!". A polgármester szerint szerte az országban ezrével dolgozhatnak ilyen ukrán férfiak - természetesen feketén. 

Voltak persze olyanok, akik visszamentek harcolni, karon ülő gyerekeket hagytak itt. Máshol gyermekelhelyezési perek lettek abból, hogy a válófélben lévő anya nem akarta a befogadott ukrán fiúval egy háztartásban tudni a saját gyerekét. Elképesztő morális dilemmákat kellett megoldanunk az elmúlt hónapokban.

A településvezető végig nagyon ügyelt arra, hogy személyes kapcsolatot tartson fel a falujába érkezett ukránokkal. Ha kellett maga fuvarozta el őket Pozsonyba, Szencre vagy Dunaszerdahelyre. Egy alkalommal "lakógyűlést" is megpróbált összehívni, de azt tapasztalta, a háború elől menekülőket a nehézségek sem kovácsolták össze, rengeteg volt a veszekedés. 

Odesszából, Harkovból, szinte egész Ukrajnából érkeztek menekültek, akik magukkal hozták saját előítéleteiket, konfliktusaikat. Kísérletet sem tettek rá, hogy megszervezzék magukat. Nem jelöltek ki vezetőt, nagyon nehéz volt bármit megbeszélni velük.

- tudjuk meg a polgármestertől.

Pomichal szerint a legnagyobb kihívást az oktatás megszervezése jelentette. Mivel a Szenci járásban szinte nincs szabad iskolai férőhely a szlovák osztályokban (ebből más településen voltak is komoly konfliktusok), a magyar oktatásba pedig nem lehetett őket bevonni, egy innovatív elképzeléssel rukkoltak elő. Egy kijelölt teremben egy külön erre a célra felvett pedagógus és néhány számítógép segítségével a gyerekeket bekapcsolták az ukrán online oktatási rendszerbe. "Mindegyik Félben elhelyezett ukrán gyermek rendben befejezte az iskolaévet, az online oktatásnak köszönhetően ukrán iskolában." - meséli büszkén, hozzátéve, hogy a helyi pedagógusok szerint az ukrán gyerekek általános tudása kimagasló. "Már a legkisebbek is jól beszélnek angolul, egy velük egyidős itteni gyerekhez képest többet is tudnak a legtöbb tárgyból".

A falu költségvetése kapcsán a polgármester úgy fogalmaz, "nem tudok olyan költségvetési tételről, hogy ukrán menekült". Mint mondja, a település vezetése kénytelen volt nagyon vigyázni és minden egyes kiadást előre leegyeztetni a válságstábbal. A kiadásokat tehát az önkormányzat állta, a pénzt azonban szinte kivétel nélkül időben visszakapták. 

Hogy ősszel mi várható, ha jön a hideg, az már más kérdés. Azt látom, ha még több menekült jön, az különösen az oktatási rendszerünket terheli majd meg. Jó lenne erre időben felkészülni!

- zárja Pomichal.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.