2020. április 1., 15:29

Mit (t)esznek az államtitkárok és miért nincsenek államtitkárnők?

Egy-egy új kormány kinevezésének elengedhetetlen velejárója a személyi kérdések megvitatása. Ki milyen posztot tölt majd be és vajon lesznek-e közöttük magyar nemzetiségűek is? Mivel a legutóbbi választásokon nem jutott a parlamentbe magyar párt, ezért még inkább felértékelődik, ha „akár” államtitkári szinten is sor kerül egy magát magyarnak valló tisztviselő kinevezésére, hiszen maga a poszt megnevezése is tiszteletet parancsol, bár sokunk ennél többet nem tud arról, hogy mit is rejt ez az államtitkár kifejezés.

Legegyszerűbben azt mondhatnánk, hogy Szlovákiában a miniszter helyettese az államtitkár. Ez sok esetben meg is állja a helyét, vannak azonban kivételek.

A leglényegesebb ezek közül az, hogy míg a miniszter a kormány tagjának számít, az államtitkár nem tagja a kormánynak, s ezért, ha a miniszter távollétében helyettesíti is őt a kormányülésen, ott szavazati joggal nem rendelkezik.

Igen, bármennyire el is terjedt a sajtóban, hogy az államtitkár a kormány tagja, ez nincs így.

Ezzel kapcsolatosan érdeklődtük a Kormányhivatalnál, illetve a Parlamenti Intézet vezetőségénél. Mindkét helyen megerősítették, hogy Szlovákia kormánya a kormányfőből, annak helyetteseiből és a miniszterekből áll. Az államtitkárok csak tanácskozási joggal vehetnek részt az egyes üléseken.

Ettől függetlenül az államtitkárok fontos pozíciót töltenek be, elsősorban a saját minisztériumukon belüli munkamegosztást illetően.

A bevett gyakorlat jelenleg az, hogy a miniszter egy-egy jól körülhatárolható téma felügyeletével és igazgatásával bízza meg államtitkárát vagy államtitkárait.

Így van ez a mostani esetben is, amikor az iskolaügyi miniszter azzal bízta meg Filip Mónika államtitkárt, hogy egyebek mellett felügyelje a nemzeti kisebbségek oktatásügyét, illetve az oktatásügy finanszírozásának témaköreit.  

Egy további érdekesség az oktatási tárcánál, hogy egyszerre három államtitkár is lesz a minisztériumban, az úgynevezett „első államtitkáron” kívül lesz még, aki a felsőoktatást és a tudományt, valamint egy, aki külön a sportot felügyeli majd.

A magyar közösség számára külön fontossággal bírhat, hogy az első államtitkár Filip Mónika, ő fogja a minisztert is szükség szerint helyettesíteni a kormányüléseken.

De hogy lehet valakiből államtitkár? Külön végzettség vagy speciális tanulmányok nem szükségesek a poszt elnyeréséhez, Lucia Nicholson (SaS) például diploma nélkül vált munka- és szociális államtitkárrá - még 2010-ben.

Az államtitkári poszt ugyanis elsősorban politikai jellegű. Fő kritériuma, hogy az adott tárcát vezető miniszter kivel szeretne együttműködni.

A miniszter is általában olyan személyek közül válogat, aki saját pártja számára is elfogadható, sőt gyakran – de nem mindig – figyelembe veszik azt is, hogy a koalíciós partnerek számára se legyen elfogadhatatlan egy-egy személy államtitkárrá való kinevezése.

 Ahogy a politikában általában, úgy itt is érvényes, hogy mindennek a fordítottja is lehetséges; azaz az államtitkárok gyakran az egymás ellenőrzésének eszközei, azaz a miniszter mellé egy másik koalíciós pártból kell államtitkárt választani, aki bevallottan figyeli is majd a minisztert, hogy minden rendben vagy legalább a koalíciós megbeszélések szerint menjen.

Megkérdeztük Pfundtner Editet, a február végén leváltott Smer-SNS-Most-Híd koalíció igazságügyi államtitkárát, hogy ő hogyan került ebbe a pozícióba, ráadásul annak ellenére, hogy nem is volt tagja az őt jelölő Most-Híd pártnak.

A volt államtitkár a ma7-nek megerősítette a fentebb írtakat, hogy ő bírta Gál Gábor miniszter bizalmát, így amikor a korábbi államtitkár lemondott pozíciójáról, a miniszter kérte fel őt erre a pozícióra, nem látva akadályát annak, hogy pártonkívüliként végzi majd ezt a munkát.

Mivel cikkünkben gyakrabban említettünk női államtitkárokat, így adódik a kérdés:

a magyar nyelv miképpen viszonyul az ilyen helyzetekhez; azaz hölgy esetében nem lenne-e helyesebb, egyenrangúbb az államtitkárnő megnevezést használni?

Bár valószínűleg sokunkban ez a titkárnő képzetét keltené, aki főképpen adminisztratív asszisztensi munkákat végez valaki mellett.

A nyelvhelyességi kérdéssel Szabómihály Gizellát, a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának oktatóját kértük. Az ismert nyelvész válasza a következőképpen foglalható össze: „A szlovákban a foglalkozásnevek alapvetően hímneműek. A magyarban ezzel szemben elsősorban azokat a foglalkozásneveket látjuk el a -nő utótaggal, amelyek esetében gyakori, hogy nők választják, pl. tanár . tanárnő, orvos : orvosnő, titkárnő (a titkár itt is mást jelent!), más esetben azonban (főleg ha hivatalos megnevezésről van szó), a -nő nélküli változatot használjuk, pl. Nagy Jolán szemész, Kiss Lajosné tanár, Kokas Katalin hegedűs.

A tisztséget, funkciót megnevező szavak esetében minden kontextusban szinte kizárólag a -nő nélküli változatot használjuk, esetleg az igazgatónő fordul elő így. Tehát ha harmadik személyben beszélünk valakiről (nőről), tipikusan akkor is a -nő nélküli alakot használjuk, pl. Varga Judit igazságügyi miniszter, Novák Katalin államtitkár, Szenesné Joó Judit főosztályvezető. Ha csak a funkciót nevezzük meg, akkor az illető megszólításakor, esetleg említésekor az asszony szót használjuk, pl. az államtitkár asszony a helyi óvodát is meglátogatta, vagy a rendezvényre tisztelettel meghívjuk a polgármester asszonyt is.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.