Miért költöznek el később otthonról Szlovákiában a fiatalok?
A felnőtté válás egyik legfontosabb mérföldköve, az önálló otthon megteremtése egyre inkább elérhetetlen luxusnak tűnik a fiatal generációk számára. A lakhatási költségek drasztikus emelkedése és az ingatlanpiacok strukturális merevsége miatt a húszas, sőt a harmincas éveikben járók tömegei kényszerülnek a szülői háztartásban maradni. A statisztikák rámutatnak, hogy bár a probléma az egész régiót érinti, a cseh, a magyar és a szlovák fiatalok kirepülési esélyei között megdöbbentő különbségek tátonganak.
A STEM/MARK ügynökség adatai európai viszonylatban is rávilágítanak a szlovák modell szélsőségeire. Míg Csehországban a fiatalok átlagosan 25,8 éves korukban hagyják el a szülői házat, addig a szlovákiai fiatalok esetében ez az átlagéletkor eléri a 30,9 évet.
A szakadék még drámaibb képet fest, ha a 25 és 34 év közötti korosztályt vizsgáljuk: a cseheknél alig 22 százalékuk él a szüleivel, ezzel szemben a szlovákiai fiataloknál ez az arány megdöbbentő, 57 százalékos.
Magyarország ezen a skálán a két véglet között, de sokkal inkább a szlovák tendenciákhoz közelítve helyezkedik el. A hazai statisztikák alapján a magyar fiatalok jellemzően 27-28 éves koruk körül tudnak csak önállósodni, és a 25–34 éves korosztálynak mintegy 40 százaléka továbbra is kénytelen a szülőkkel egy fedél alatt élni.
A jelenség hátterében nem a függetlenedési vágy hiánya, hanem a régiós lakáspiacok merőben eltérő felépítése áll. Szlovákiában és Magyarországon is európai szinten kiemelkedő, 90 százalékot meghaladó a saját tulajdonú ingatlanok aránya, miközben a megfizethető bérlakáspiac szinte teljesen hiányzik.
Az Eurofound tanulmánya kíméletlen tükröt tart a piac elé: a monitorozott városi bérlakáskínálatban Szlovákiában 2024-ben gyakorlatilag egyetlen olyan lakás sem akadt, amely elérhető lett volna egy mediánbérből élő fiatal számára úgy, hogy a bérleti díj ne eméssze fel a jövedelme több mint harmadát.
Ezzel szemben a cseheknél, ahol a lakosság negyede eleve bérleményben él, a piaci kínálat több mint 12 százaléka megfelelt ennek a megfizethetőségi elvárásnak.
A kényszerű otthonmaradás egyenes következménye a lakóterek túlzsúfoltsága. Mivel a fiatalok számára a saját lakás vásárlása kezdőtőke nélkül illúzió, a piaci alapú bérlés pedig sokaknak gazdaságilag fenntarthatatlan, marad a gyerekszobák szűkössége.
A számok szerint a 15–29 éves szlovákiai fiatalok közel 43 százaléka él alulméretezett lakókörnyezetben, míg a cseheknél ez az arány az uniós átlaggal megegyező, 26 százalék körüli. A magyarországi mutatók ezen a téren szintén a túlzsúfoltság és a többgenerációs kényszer-együttélések irányába mutatnak.
Mindez egyértelműen jelzi, hogy a megfizethető lakáspiaci alternatívák hiánya lassan, de biztosan átírja a közép-európai fiatalok felnőtté válásának forgatókönyvét.
