2020. augusztus 9., 11:04

Merre tovább felvidéki magyar szakközépiskolák?

Iskolahálózatunk leggyengébb láncszemét a középiskolák képezik. Míg az ország nyugati régióiban – elsősorban Dunaszerdahelyen és Komáromban – még viszonylag sok van belőlük, ahogy haladunk közép és keleti irányba, számuk egyre gyérül, és ha nem teszünk semmit, pár év leforgása alatt jó, ha mutatóba marad belőlük egy-kettő.

Fotó: Dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola

Annál is inkább elgondolkodtató a helyzet, mivel az oktatási tárca évek óta arra törekszik, hogy a kilencedikes osztályok végzőseinek zömét valamelyik szakközépiskolába irányítsa. Ezt szolgálja a duális képzés is, hiszen elsősorban az autó- és gépipar egyre több szakmunkást igényel. A minisztérium évek óta keretszámokkal próbálja szabályozni a gimnáziumba és szakközépiskolákba felvehető diákok számát. A célja az, hogy az alapiskolák végzőseinek egyharmada folytassa tanulmányait gimnáziumban, kétharmada pedig szakközépiskolában, ahová a szakmunkásképzők is tartoznak.

Jelen pillanatban a felvidéki magyarságnak 23 gimnáziuma van, ebből 16 önálló magyar intézmény, 7 pedig magyar–szlovák nyelvű. Ugyanakkor 14 önálló magyar szakközépiskolánk és 22 vegyes tannyelvű ilyen intézményünk van.

A magyar fiatalok 30 százaléka szlovák szakközépiskolába jár

Fodor Attila, a Comenius Pedagógai Intézet igazgatója szerint középiskolai oktatásunk több sebből is vérzik. Egyrészt a tanulók rossz szociális összetétele miatt az évente az iskolákba belépő kb. 3500 tanuló 11-12 százaléka az alapiskolát már az 5-6. osztályban befejezi, többszörös évismétléssel. Nagyjából 500 gyerek tehát a kilencedik osztály végén már hiányzik.

– A másik gondot középiskolai hálózatunk rossz struktúrájában látom, vagyis sok a gimnáziumunk és viszonylag kevés szakképző helyünk van. Ráadásul a szakképző intézetek közt kevés az önálló magyar, leginkább a vegyes iskolák jellemzők. Azt is meg kell említenünk, hogy a magyar középiskolák jelentős része magániskola. A megyék által működtetett középiskolák sokszor leépülnek, főleg a szakmunkásképzés, ami tovább szűkíti a magyar gyermekek lehetőségeit. Érsekújvárott például már nem lehet magyarul tanulni, annak ellenére, hogy van ott két szakmunkásképző is. Olyan magyar szakközépiskola pedig nagyon kevés van, ahol korszerű, új szakmákat lehet tanulni – sorolja középiskolai hálózatunk hibáit. Rögtön hozzá is teszi, újszerű kezdeményezésekre volna szükség ahhoz, hogy ez megváltozzon. Vagyis új szakokat kellene nyitni, figyelve arra, milyen irányba tart a világ, milyen szakmákra van szükség. Vonzóvá kell tenni a szakképzést!

Az is az igazsághoz tartozik, hogy sokszor a szülő sem afelé tereli gyermekét, hogy szakmát tanuljon, holott egy jó szakember ma kincset ér és jól is keres. És bizony a mai gyermekek kézügyessége sem hasonlítható össze a 20-30 évvel ezelőtti gyermekekével. A mostaniak már nem szerelnek, nem fúrnak-faragnak, mint azelőtt, hanem csak a mobilt nyomkodják.

Hogy mi lehet az előremenekülés útja? Fodor Attila szerint, ha korszerű szakképzésben gondolkodunk, akkor szakképzési centrumokat kellene létrehozni a Felvidék nagyobb, magyarok lakta városaiban, nagyjából Érsekújvártól egészen Kassáig. Annál is inkább, mert a magyar gyermekek 30 százaléka szlovák szakközépiskolába jár.

virágkötés

– Ezekben 10-15 korszerű szakmát lehetne tanulni, ahová 250-300 gyermek járna, nemcsak a közvetlen környékről, de kissé távolabbról is. Mindez magával hozná, hogy kollégiumokra, tornatermekre is szükség volna. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor a már említett Dunaszerdahelyt és Komáromot kivéve másutt már alig lehet majd magyarul tanulni. Ennek pedig a következményei messze hatóak lesznek. Ha a magyar alapiskolából szlovák középiskolába került gyermeket atrocitások érik nem tökéletes szlováknyelv-tudása miatt, a saját gyermekét már nem fogja magyar iskolába adni, hogy ezektől megkímélje.

A Comenius Pedagógiai Intézet vezetője szerint az iskolalapítás is megoldás lehet, főleg akkor, ha alapítványok, polgári társulások hoznák ezeket létre. Ezek kuratóriumába olyan tagokat lehetne választani, akik felelősségteljesen állnak az intézmény létrehozásához és garanciát jelentenek arra, hogy később sem kerülnek egy személy tulajdonába, s ily módon nem is lehet ezeket olyan könnyen bezárni.

– Ez egy kicsit azt autonómiánkat is helyettesíthetné, ami nincs meg. Magát az iskolaösszevonást, amiről éppen most döntött Nagyszombat megye két dunaszerdahelyi szakközépiskola esetében, nem tartom okvetlenül tragédiának. Mert az is lehet, hogy a kettő fúziójából egy sokkal erősebb magyar intézmény jön létre. Ez pedig mindenképpen jó a jövő szempontjából.

Háttérbe szorulhatnak a hiányszakmák

Az Építészeti Szakközépiskola és az Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola Dunaszerdahelyen a Szabó Gyula utcában, egy udvarban található, de egészen idáig két különálló iskolaként működött. Az egyikben 137, a másikban több mint 400 diák tanul. A fenntartó, Nagyszombat megye úgy döntött, hogy a két intézményt közös igazgatás alá vonja, ami egyúttal az iskolahálózat optimalizációjának egyik lépése.

Fenes Róbert, az Építészeti Szakközépiskola egy éve kinevezett igazgatója lapunknak elmondta, az iskolatanácsok július 20-án üléseztek és szavaztak az összevonásról. Az ő iskolájuk iskolatanácsa ezt a javaslatot nem támogatta, de a másik iskoláé igen. A kérdésben a megye július 29-én döntött.

– Az egyesülési folyamat elindul, de az iskolák teljes összevonására 2021. szeptember 1-jén kerül sor. Mi vagyunk a kisebb iskola, kevesebb diákunk van, mint a szomszédos intézménynek, ezzel is indokolták az egyesítést. Jómagam úgy gondolom, hogy a koronavírus-járvány ellenére is szép eredményeket értünk el, új szakokat kérvényeztettünk. Épületgépészeti műszerész és gipszkartonozó szakokat indítunk, az elsőt négy-, a másikat hároméves szakon oktatjuk. De vannak érettségi utáni tanfolyamaink is, és sikeresen beindítottuk a négyéves építész szakunkat is, ami egészen idáig csak Ógyallán működött – tájékoztat a helyzetről.

Amitől a legjobban tartanak, az az, hogy az egyesülés után a szakjaik – hiányszakmákat oktatnak – háttérbe szorulnak. 2019-ben még megyei ösztöndíjat ígértek a képviselők azoknak a diákoknak, akik ezeket a szakmákat választják, de a járvány ezt keresztülhúzta. Az építőipar ugyanakkor egy húzóágazat, szakemberekre egyre inkább szükség van, és véleménye szerint pont azt kellene segíteni, hogy minél többen jelentkezzenek az ilyen szakiskolába.

– Vannak félelmeink a jövőt illetően. Tartunk a leépítéstől, a kollégáim nyugtalanok emiatt. Egyelőre, úgy tudjuk, egy igazgatói fizetést és az egyik gazdasági részleg alkalmazottainak bérét spórolják meg az összevonással, ami éves szinten 88 ezer eurót jelent a megyének – tette hozzá Fenes Róbert.

Minden régió más-más megoldást kíván

A jó színvonalú szakközépiskolák vonzóvá tehetik az adott régiót a befektetők számára is, ezért (is) színvonalas és rugalmas (az elvárásokhoz gyorsan alkalmazkodó) szakközépiskolákra van szükség, vallja Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, a Kassai Ipari egykori igazgatója. A gazdaságilag fejlett országokban (de már Magyarországon is) évtizedek óta ún. iskolaközpontokat működtetnek, ahol a régió számára szükséges valamennyi szakmát oktatják.

– Nagyon sok magyar gyerek azért választja a szlovák nyelvű intézményt, mert az otthonához közel nincs ilyen  magyar nyelvű kínálat. A szakiskolák kínálatát tehát színesebbé kell tenni. Úgy gondolom, hogy régiónként egy-egy ilyen központot kellene kialakítani, nem feltétlenül új beruházásként, hanem a meglévő épületek, kiürült iskolák keretein belül. Elképzelhetőnek, sőt kívánatosnak tartom azt is, hogy a helyi kis létszámú gimnázium is becsatlakozik egy ilyen központba. Megoldásként elképzelhető az is, hogy a középiskola a helyi alapiskolával (is) egyesül. A T.t.596/2003-as törvény erre is lehetőséget ad – sorolja a továbblépés lehetséges formáit a felvidéki magyar iskolahálózat jó ismerője.

Hozzáteszi: természetesen minden térség más-más problémákkal küzd, és más-más iskolákkal rendelkezik, ezért a „megoldást“ is helyben kell kitalálni. Nem lehet egységes receptet alkalmazni az egész országra.

Iskolaközpontok kialakítása már a minisztérium javaslataiban is szerepel, sőt néhány megyében (Pozsony, Eperjes, Nagyszombat megyében) már történtek is kísérletek ilyenek létrehozására.

– Véleményem szerint nem kellene, sőt nem szabad megvárni, amig mások mondják meg helyettünk, hogy hol, milyen iskolák összevonására, milyen iskolaközpontok kialakítására kerüljön sor, mert abban nem lesz köszönet. Nem a 25-30 fős középiskolákat kell mindenáron „megmenteni“, mert hosszú távon úgyis fenntarthatatlanok, és kínálatuk a csoportbontások elmaradása miatt is beszűkült, hanem egy olyan hálózatot kell létrehozni, amely fenntartható, minden gyerek számára elérhető és versenyképes iskolákból áll. 

Megjelent a Magyar7 2020/32.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.