Megyünk az őszbe
Évszakváltó napokon vagyunk túl. A Boris névre hallgató mediterrán ciklon a szeptemberi nyárból egyszerre késő őszt sejtető időjárást hozott a nyakunkra. Apropó, gondolkodott már a kedves olvasó azon, miért aggatunk a pusztító viharokra keresztneveket?
A válaszért 1953-ig kell visszanyúlni. Történt ugyanis, hogy a trópusi viharokat addig számokkal vagy helyi sajátosságokkal megnevező meteorológusok áttértek a női nevek használatára. Ki ne tudná felidézni Katrinát, aki, akarom mondani, ami 2005-ben olyan erővel tombolt, hogy még a Mississippi folyását is megfordította. A tisztánlátás kedvéért tegyük hozzá, 1978 óta a viharok keresztnév-listáján feltűntek a férfi nevek is.
Ilyen módon nemcsak az erősebbik nemhez tartozó időjárási szakemberek emlékezhetnek meg az anyósukról vagy életük párjáról, de egyenlő esélye van erre a meteorológus hölgyeknek is. Lévén az évekre előre összeállított listán egymást követik a női és a férfi keresztnevek – szigorúan abc-sorrendben. Ha pedig az adott naptári év túlságosan „viharosra” sikeredik, és elfogynak az angol abc keresztnevekhez köthető betűi, semmi gond, a görög abc-vel folytatható a sor.
Szóval itt van nekünk Boris, meg az ő „felhőkarjai”. Múlt szerdán végigfutott a magyar sajtón a HungaroMet jelentése: „Boris felhőkarjai péntektől hozzánk is elérnek”. A költőire sikeredett megszemélyesítés gyengédnek aligha nevezhető következményei azután napról napra egyre inkább betöltötték a címoldalakat. A mosolygó Kamalát a kameraérzékeny Taraba váltotta fel, aki viharkabátos „bokorspotting” helyett a média reflektorfényében dacolt a természet erőivel.
Márpedig jó magyar melankóliával írhatom le az imperatívuszt, az őszt nem adjuk! Nem holmi trópusokra termett nép vagyunk. Nálunk rendelt ideje van a tavasznak, a nyárnak, az ősznek és a télnek. Felvidéken különösen az ősznek. Van mire vigyáznunk, hogy Nagy Gáspár Öröknyarát ne parafrazeáljuk Öröktélre. Ezért azután sokkal lelket melengetőbb a dühöngő természet fejét költőink tollával őszbe csavarni.
Itt van mindjárt a Részegség a hazáért, amelyben a kupában lévő bort felhörpintve írja Petőfi: „Ekkor úgy látom hazámat, Amint kéne lennie; Mindenik pohár, amelynek Habjai belém ömölnek, Egy sebét hegeszti be”. Az a fránya magyar józanság, márpedig hazaszeretetről, hitről csak mámorosan szabadna írni. Hiszen „egy pohár bor az ateizmus halálugrása”. Utóbbit már Hamvas Bélától tudjuk. Mert a borban ott a szakralitás, de jól illik a világi dolgokhoz is, csak jó érzékkel kell kiválasztani, mikor milyen bor kerüljön az asztalra.
Sommelier legyen a talpán, aki megmondja, milyen bor illik egy Harris-Trump vitához, vagy a Magyar Szövetség közelgő tisztújításához.
Előbbihez annyit, hogy a múlt heti vita végén Kamala Harris fogápolási reklámokba illő mosolya nem volt alaptalan, de semmi oka előre inni a medve bőrére. Trump, akinek a szókimondó határozottság a védjegye, szépen belesétált abba a csapdába, hogy a színesbőrű női riválisán máshogy ülnek a kíméletlen verbális pofonok, mint Joe Bidenen. Főleg, ha az rendületlen mosollyal fogadja az ütéseket és sztoikus derűvel szurkál vissza, egyre inkább kihozva a sodrából riválisát.
Viszont médiacirkusz ide vagy oda, a választást mégiscsak az fogja eldönteni, kit tartanak alkalmasabbnak az ország irányítására azok az amerikaiak, akik majd élnek a választójogukkal novemberben. Ebben pedig döntő szempont lesz, milyennek érzik a gazdaság állapotát. Vagyis az urnáknál legfőképpen azt teszik majd mérlegre, mikor éltek jobban, mikor ért többet a keresetük: Trump elnöksége alatt vagy a Biden-Harris adminisztráció évei alatt. A számokat tekintve pedig sokkal inkább Trumpnak áll a zászló, annál inkább, mert Harris alelnökként gyakorlatilag láthatatlan maradt. Vagyis hiába a szépen csillogó fogsor, a demokrata elnökjelölt a kormányzóképességet eddig aligha tudta felmutatni.
A cseppet sem könnyű feladatra az eddigi hírek szerint négyen pályáznak: Becse Norbert, a párt komáromi járási elnöke, Cziprusz Zoltán, az Országos Elnökség tagja, Besztercebánya megyei képviselő, Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatója és Pandy Péter, az Országos Tanács elnöke, Kassa megyei képviselő.
Becse Norbert szerint „fel kell rázni a párt struktúráit, szerkezetét, és valós munkára van szükség”. A komáromi járási elnök azt szorgalmazza, hogy olyan személyek kerüljenek pozícióba, „akik megfelelnek a kihívásoknak, a munkát el is végzik”. Becse szerint „az utóbbi nyolc-tíz évben nem működött a szakmai munka, ezért az elnökség tagjaival karöltve olyan szakmai bizottságokat kell kialakítanunk, amelyek tudják a párt munkáját támogatni”.
Becse fontosnak tartja, hogy a következő időszakban a magyar képviselet „mindent megtegyen azért, hogy a kisebbségi pártok számára a parlamenti küszöböt négy százalékra szállítsák le.
A komáromi járási elnök hozzáteszi, „ha nem megy egyedül, akkor választási koalícióban kell elindulni, de megőrizve a párt önállóságát, nem platformként beolvadva valamelyik másik pártba”.
Cziprusz Zoltán múlt szombaton jelentette be, hogy elvállalja a jelöltséget a Magyar Szövetség elnöki posztjára. „Amennyiben komolyan gondoljuk a magyar etnikai politizálás folytatását, az első legfontosabb lépés, hogy 28-a után is egyben maradjon a párt” – hangsúlyozza a politikus, aki a közösségi oldalán leszögezi, hisz a párt megreformálásában, „aminek az eredménye az lesz, hogy a legközelebbi parlamenti választások után újra lesz képviseletünk a törvényhozásban is”.
Cziprusz szerint az a párt, amelyik „a személyi kérdéseit a nyilvánosság előtt vívja meg, garantáltan széthullásra van ítélve”.
Ezért, mint hangsúlyozza, „semmilyen külső csatározásba, a jelöltek szembeállításába, facebook-os Mónika-showba”, nem hagyja magát belehúzni. Szerinte a „nyilvános kampányra mindenkinek lehetősége volt az elmúlt egy év választásain”. Cziprusz úgy véli, „ha csak fele akkora vehemenciával tette volna ezt mindenki, mint most, akkor tisztújítás helyett a párt a pozsonyi és az európai parlamentben politizálhatna”.
Gubík László szerint „nem mondhatunk le az A ligáról. Ha úgy tekintünk a felvidéki politikumra, mint egy regionális hálóra, amely országosan is a második legtöbb polgármesterrel és a legtöbb megyei képviselővel rendelkezik, akkor egy sikertörténetről beszélhetünk. Tegyük azzá országosan is!” – hangsúlyozza a politikus.
Az Esterházy Akadémia igazgatója szerint „határozottan állást kellene foglalni a választási küszöb csökkentése vagy a választókerületi rendszer bevezetése mellett”.
Gubík a szlovák szövetségesekkel nem pártalapon, hanem értékalapon működne együtt. „Korai már most azon gondolkodni, hogy a szlovák politikai paletta mely oldalára tolódjunk. Vannak azonban olyan gondolkodók, akikkel sokkal szorosabban együtt lehetne és kéne működni, ez pedig nézetem szerint Jaroslav Daniškáék, a Štandard köre” – hangsúlyozza Gubík, hozzátéve, „véletlenül sem vegyespártban gondolkodom, de a választási listánkon velünk egyetértő és együttműködő szlovák gondolkodók szövetségét nem tartom ördögtől való ötletnek”.
Múlt pénteken Pandy Péter is bejelentette, hogy indul a Magyar Szövetség elnöki székéért. A politikus hangsúlyozza, „egy pártnak nem az igények, problémák felmérése a feladata, hanem azokra megfelelő válaszok, megoldások keresése”.
Pandy szerint „kell egy teljes legitimációval rendelkező szervezet, amelynek legfontosabb feladata, hogy megadja a Magyar Szövetség egyenes tartását”.
A politikus úgy véli, „legjobban egy Felvidéki Magyar Nemzeti Tanács lenne képes arra, hogy az árkokat betemetve, minden felvidéki magyar véleményét, kérését, problémáját összegyűjtse, és kimondja”. Pandy szerint egy ilyen szervezet „akkor is tudná figyelmeztetni a politikusokat arra, hogy miért kell dolgozniuk, amikor azok nem akarják”.
Megjelent a Magyar7 2024/38. számában.
