2020. március 23., 17:26

Megszellőztetett valóság?

A napokban jelent meg Marian Viskupičnak, a parlament pénzügyi bizottsági elnökének közösségi oldalán az a 42 pontos intézkedéscsomag, amely a kormány gazdasági lépéseit vetíti előre. Bár nem találkoztam még elemzéssel, amely valószínűsítené az ország gazdasági teljesítményének visszaesését, az biztos, hogy óriási zuhanás előtt állunk.

szájmaszk02
Fotó: TASR
Illusztrációs felvétel

Érdekes és egyben tanulságos olvasmány a 42 pont, hiszen a javaslatok zöme a vállalkozók részére tenne olyan intézkedéseket, amelyek az adók, a járulékok és az illetékek befizetését halasztanák el.

A javaslatok elolvasását követően meglepett, hogy a csomag egyetlen, azaz egyetlen intézkedési lehetőséget sem fogalmaz meg a közigazgatás szervei vagy az állam által fenntartott szervek felé! Legyünk őszinték, a szerzőnek eszébe sem jut, hogy közel 256 000 ember dolgozik a közigazgatásban.

Az „állami szféra” összesen 427 000 embert foglalkoztat, vagyis ennyien kapnak állami forrásból fizetést. Miért írom le ezt? Mert pont itt jelenik meg az alapvető gondolkodásbéli ellentmondás. Amíg (egyébként helyesen) a vállalkozók részére gazdasági segítségnyújtási intézkedéseket fogalmaz meg a javaslat, addig az állami és az önkormányzati szféráról egyetlen mondatot sem ejt el „a megszellőztetett anyag”.

Pedig fontos lenne, hiszen például a teljes önkormányzati rendszer az alkalmazottak és az iparosok által befizetett jövedelemadót kapja vissza az államtól a működéséhez. Leegyszerűsítve, a közvilágítás, az óvoda- és iskolakonyha, a temető, a parkok kaszálása stb. ebből a pénzből van finanszírozva.

Ha nem dolgoznak az emberek, nyilván nem fizetnek be adót, vagy halasztják az adók befizetést, ami akár az önkormányzatok teljes anyagi csődjét okozhatja. Jó lenne, ha a falvaink és a városaink is számolhatnának, mert újra kell tervezni a költségvetésüket, és ebben a szférában is válságkezelési intézkedéseket kell bevezetni.

Óriási gondok lesznek, ezt már látni lehet! A megalapozott tudásról pedig inkább hadd ne szóljak. Mert aki azt le meri írni, hogy a vállalkozói környezetben javasolt intézkedések nem jelentenek terhet a költségvetésre, nincs tisztában az állami bevételek forrásaival, ezek kiesésének lényegével és a már vázolt hatásaival.

Van a pontok között még egy, amely elgondolkodtató. Ez pedig a 40. pont, amely szerint egy szlovák és angol nyelvű weboldalt kell létrehozni a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatás érdekében. Itt zúg a fülemben az új kormány egyik vezérgondolata, amely olyan országot akar létrehozni, ahol jó élni és dolgozni. Tudom, nagy a gond és menteni kell a menthetőt, csak hát február elején még minden szlovák párt igyekezett magyarul is megszólítani közösségünket. Márciusban a hegyi hóval elolvad ez az igyekezet is?!

Mert ugyebár csak szlovákul és angolul kell tájékoztatni, az országban élő 20 százaléknyi kisebbség nyelvén már nem! Tegyem hozzá, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény szerint „a Szlovák Köztársaság állampolgárai életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának fenyegetettségét érintő információkat a nyilvánosság számára elérhető helyeken az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is feltüntetik”. 

Azt elhiszem, hogy a képviselő úr nem ismeri ezt a törvényt, ami a helyi viszonyok ismeretében nem meglepő. Ugyanakkor konkrét példája annak, mi a különbség az etnikai politizálás és a „többségi párt képviseli majd az érdekeinket is” gondolkodás között. 

A fenti okból az Magyar Közösség Pártja nevében levéllel fordulok a kormányhoz, amelyben kérem, hogy tájékoztassanak a kisebbségek nyelvén is!

Felhívom a figyelmet arra is, hogy a sürgősségi segélyhívásoknál sem ártana a kisebbségek nyelvén is fogadni a hívásokat, mert ez is összefügg az élet mentésének időkeretével.

Nem ártana tudatosítani, hogy a problémák megoldása felé vezető helyes út, ha felismerjük őket, még akkor is, amikor eddig nem tapasztalt kihívásokat kell megoldanunk!

A szerző az MKP  Országos Tanácsának elnöke.

Megosztás
Címkék