2020. június 5., 11:27

Matovič Facebookon kért elnézést a magyaroktól, de a szlovák nép elnyomására is felhívta a figyelmet

Úgy tűnik álmatlan éjszakái vannak a szlovák kormányfőnek a keddi, pozsonyi találkozó óta. Csütörtök éjjel, nyilván bírálói nyomásának (is) engedve, újból megszólalt a Trianon-találkozóval és az MKP memorandumával kapcsolatban.

Fotó: TASR/AP
Szia (sic!) kedves barátaim!

– indítja a bejegyzést a kormányfő, majd kijelenti, beszélni szeretne a Szlovákiában élő magyarokkal, hiszen, mint írja, száz éven keresztül hallgattak a szlovák politikusok Trianon évfordulóján. Ki félelemből, ki érdektelenségből. Ő nem akart ebbe a hibába esni, ezzel magyarázható a találkozó gesztusa. 

Fontosnak tartottam, hogy jelét adjam, nem vagyunk ellenségek. Közeli testvérek vagyunk, még, ha anyáink más-más nyelven is tanítottak meg minket beszélni.

Ez tulajdonképpen sikerült is - teszi hozzá a kormányfő, reményt és örömet érzett a találkozó kapcsán. 

Az egész akciót azonban megzavarta egy "előre eltervezett tudatos gesztus", írja, s itt már az olvasó sejtheti, mi következik. Matovič bizony beleszáll az MKP-sok által benyújtott memorandumba.

Az MKP elnökségének tagjai elhatározták,  kihasználják az ünnepi meghívást, hogy újra felszítsák a nemzeti érzelmeket. (...) éppúgy, ahogy azokban az években, amelyeket ezzel a rendezvénnyel le szerettem volna zárni. Abszurd!

– jelentette ki a miniszterelnök, majd kihangsúlyozta, őszintén azt szeretné, ha nyugalom lenne a szlovákok és a magyarok között. 

Elnézést kérek azokért az igazságtalanságokért, amelyeket át kellett élniük (értsd: a magyaroknak), azért, mert nem voltak hajlandóak feladni anyanyelvüket. De kérem az Önök megértését is, értsék meg azokat a szlovákokat, akik ugyanettől szenvedtek Magyarországon (itt természetesen az eredetiben Uhorsko szerepel - szerk. megj.), különösen a XIX. század második felében.

A miniszterelnök még egy poént is elsüt a végére, mondván, nézzünk előre, a folyton hátratekintgetéstől legfeljebb a nyakunk fájdul meg.

Ebben a cikkben szándékosan nem szerettük volna kommentálni az eset után kialakult helyzetet. Ezzel kapcsolatban ajánljuk figyelmükbe Matus Tibor kiváló írását, IDE KATTINTVA olvashatja is!

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék