Március idusa: a remény és a szabadság üzenete
Ha pedagógus az ember, számot vet azzal: mit jelent ma március idusa a fiatal nemzedékek számára? Mitől érezhetik magukénak a márciusi ifjak százhetven évvel ezelőtti lelkesedését? A tavaszi évforduló összekapcsolódik a természet megújulásával, ezért hordozza magában március 15-e olyan kifejező módon a reménység, a szabadság üzenetét. Ráadásul történelmi korokon átívelőn van valami közös az akkori és a mai fiatalokban. Mégpedig az, hogy nemcsak Petőfi számára kapcsolódik egybe szorosan a szabadság és a szerelem fogalma.
A mai fiatalok is tudnak lelkesedni. A mai fiatalok is tiszta szívűnek születnek. Az a tény, hogy olykor közönyös, máskor meg egyenesen cinikus ez a generáció, nem független tőlünk, felnőttektől. A felnőttek társadalma az a minta, amely a mai fiatalok előtt áll. Nekünk, pedagógusoknak, különösen nagy a felelősségünk abban, hogy önmagunk személyén keresztül milyen példát állítunk a diákok elé. Tudunk-e mi: felnőttek, pedagógusok, lelkesedni? Tudunk-e értéket közvetíteni? Vajon nekünk mit jelent az ünnep?
A piros betűs nap az átéléssel, a beleéléssel lesz ünneppé. Olyan ez, mint a lelkesen előadott tanári magyarázat, a szívesen megtanult lecke. Az ünnep mögött érzelmek vannak. Az ünnep csak akkor lesz a miénk, ha nemcsak az eszünkkel értjük, hanem a szívünkkel is érezzük fontosságát. Úgy, amiképp az iskolában a beleéléssel előadott és jó szívvel befogadott tananyagot. A hivatását jól végző pedagógus nemcsak oktat és nevel, hanem értéket is közvetít. Sok esetben ment. Ezt a feladatot azonban csak akkor tudja elvégezni, ha maga is szilárd értékválasztással, ítélettel bír.
Az ünnepi megemlékezés jó alkalom a történelmi hagyományok ápolására, a ma is fontos erkölcsi értékek közvetítésére. Napjainkban sokszor beszélünk róla, néha úgy érezzük, mintha már sok is lenne belőle – mégsem tudjuk igazán, mit jelent a szabadság. A reformkor nagyjai még pontosan tudták, nincsen szabadság jogok nélkül. Nincsen szabadság, ha a Helytartótanács reszketni méltóztatik. Nincsen szabadság, ha nincsen egyenlőség és testvériség.
Március idusa százhetven éve megteremtette a polgári Magyarországot. Szent István óta nem fordult akkorát az ország sorsa: eltörölték a jobbágyságot, bevezették a közteherviselést, létrehozták a népképviseleti országgyűlést és életre hívták a sajtószabadságot. Számunkra már természetes, hogy polgári demokráciában élünk. Jogaink vannak és szabadságunk élni velük.
Épp csak azt kell látnunk, hogy a Helytartótanács megint reszketni méltóztatik. Tőlünk, megszerzett jogainktól: iskolarendszerünk fennmaradásától, anyanyelvünk használatának lehetőségétől. 1848 forradalmi márciusának üzenete éppen ez: a megszerzett jogok megtartása, az értékmentés. Ne feledjük Kossuth Deákhoz írt intelmét, miszerint csak azok a jogok vesznek el végleg, amelyekről önként mondunk le.
