Már Istenkénél vezényel Balogh Csaba, a szeretett tanító és karnagy

2020. május 11., 16:40
Horváth Szomolai Andrea

Életének 78. évében elhunyt Balogh Csaba, neves karnagy és kiváló pedagógus. Mindenki szeretett „nagypapája”, Csaba bácsi az utolsó percig tanított és kórust vezetett a galántai Kodály Zoltán Alapiskolában, utolsó üzenetében is arra biztatta kis tanítványait, énekeljenek sokat és hallgassanak zenét.

Balogh Csabát, a közismert, mélyen tisztelt és szeretett karnagyot és énektanárt életének hetvennyolcadik évében érte a halál 2020. május 11-én a kora reggeli órákban. Halálhíre futótűzként terjedt szerettei, jelenlegi és egykori kollégái, tisztelői és diákjai körében.

Kedves gyerekek, Balogh tanító bácsi üzeni, hogy olvassátok tovább a zenekönyvben lévő tananyagokat. Sokat énekeljetek, hallgassatok zenét. Persze kímélve a szüleitek dobhártyáját. Üdvözöl Benneteket: Csaba bácsi” – olvasható a galántai Kodály Zoltán Alapiskola oldalán a lecke, amit Csaba bácsi hagyott a gyerekeknek a járvány miatt megszakított tanítás idejére. Nem utolsó üzenetnek szánta, mégis megható motívum, hogy a zene szárnyán búcsúzott el tanítványaitól.

„Balogh Csabával évfolyamtársak voltunk a főiskolán, már ott kitűnt kiváló zenei adottságaival, pedagógiai érzékével, szorgalmával, közvetlenségével, szeretetre méltó természetével. Közkedvelt mind kollégái, mind tanítványai és azok szülei körében is. Hivatástudatának, ügyszeretetének, szakértelmének, fáradtságot nem ismerő munkájának eredménye, hogy neki a „mai gyerek” is énekel. A Kodályt követő zenepedagógusok egyike. Kodály Zoltánnal vallja: „Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.” S hogy ez megvalósulhasson, „nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglet az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg.” – írta pályatársa és barátja, Stirber Lajos 2017-ben egy méltatásban.

Balogh Csaba híres pedagógus családból származik, a mátyusföldi Alsószeliben született 1942. március 31-én. Édesapja, Balogh Géza áldozatos munkájával vált a népek tanítójává Alsószeliben. Áldásos tevékenységéért a tavalyi év folyamán Posztumusz Pro Urbe – A községért díjat kapott, amelyet fia, Balogh Csaba vett át mosolygósan és jó kedvvel.

Balogh Csaba alapiskolai tanulmányait Alsószeliben kezdte 1948-ban, majd a Felsőszeli Nyolcéves Alapiskolában folytatta. A Galántai Tizenegyéves Középiskolában érettségizett (1959). Felsőfokú tanulmányait a pozsonyi majd nyitrai székhelyű Pedagógiai Intézetben végezte, ahol 1963-ban magyar nyelv és irodalom−történelem−zenei nevelés szakos tanári képesítést nyert. A galántai Kodály Zoltán Alapiskola kötelékében tanított a végső pillanatig, 2002-től nyugállományú pedagógusként. 1965-ben alapította a most már Kodály Zoltán nevét viselő Alapiskola Gyermekkarát, amely azóta is működik. Tizenöt alkalommal vettek részt sikeresen a Csengő Énekszó fesztiválon. Vendégkórusként a Kodály Napoknak valamennyi rendezvényén részt vettek. A kórus közreműködött a Ghymes Együttes „Tűzugrás” és „Rege” című lemezfelvételén.

Balogh Csaba 1969-től volt tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. 1969-ben megalapította a Galántai Gimnázium Leánykarát, amelyet 1976-ig vezetett. Stirber Lajos kollégájával az alapiskolák 5. és 6. évfolyama számára zenei nevelés tankönyvet és módszertani segédkönyvet szerkesztett. Több éven keresztül tagja, sőt vezetője volt a Járási Módszertani Központ zenei szakbizottságának, valamint a Csemadok Járási Bizottsága zenei szakbizottságának. 1991 és 1993 között iskolaigazgató volt. 2002-ben elérte a nyugdíj korhatárt, de a nyugdíj mellett továbbra is tanított és vezette az iskolája gyermekkarát.