Kishatár, nagyhatár…
Különleges vonzalom fűz a kishatár-átkelőhelyekhez. A komáromi Erzsébet hídon vagy a párkányi Mária Valéria hídon a határátlépés nem olyan érdekes, de például az Ipolyszalka és Letkés közötti átkelés mindig rejt magában izgalmat.
Már maga a szó, hogy kishatár is megtévesztő, mivel funkciója éppolyan, mint a komáromié vagy a párkányié, éppúgy útjában áll a nemzetnek, magyarokat és szülőföldet választ szét. Talán azért kishatár, mert nagyobb járművek nem kelhetnek át itt, és a határfolyó, az Ipoly határfolyóként is jóval kisebb a Dunánál. Mostanában gyakran lépjük át itt a határt, erre jutunk el leggyorsabban a lányomékhoz Veresegyházra, és a Dunakanyaron átvezető út is szép. De minek ide a határ? Ipolyszalka éppolyan magyar ma is, mint a túloldalon Letkés. Gyakran látok az Ipoly-hídon ácsorogni vagy sétálgatva meg-megállni egy idős szalkai nénit, mintha valakit várna, vagy valamit keresne.Talán az igazságot…
Még a járvány alatt is ezt tette, hagyták őt nyugodtan járni-kelni a visszarendelt határőrök. Az erőszakkal, mesterséges indokkal meghúzott határ sem volt képes megváltoztatni Szalka nemzetiségi összetételét, egy fabatkányit se! Akkor mire volt jó? Erőfitogtatásra?
A helyzet annyiban változott, hogy az átkelés zavartalan, csak a kishatár két oldalán szemet szúró országnévtáblák tudatosítják velünk az országváltás tényét. Az Ipoly-híd mögött, vagy ha odaátról nézzük, akkor az előtte álló kis épület pedig arra emlékeztet, hogy ott egykoron komoly kinézetű, egyenruhás, morcos vámosok és útlevelesek fészkeltek és ellenőriztek mindenkit. Télvíz idején dühösebbek voltak, amikor hébe-hóba arra merészkedett egy gépkocsi, és ők kénytelenek voltak kibújni a rejtekhelyükről, a nagy hidegben elvégezni a kis- és nagy dolgukat az ország határainak védelmében. A sorompó aztán felemelkedhetett, mára már viszont teljesen eltűnt! A kihasználatlanul maradt kis határépület pedig éppúgy az enyészet útjára lépett, mint Komáromban és a többi schengeni határátkelőhelyen. A kitört ablakokon át belátni az egykori határrendészeti irodába, az asztalokon még ott hevernek a régen nagyon fontos, be- és kiengedős bélyegzők, idejemúlt nyomtatványok, vámcédulák, (hány cédula az élet?), az álló fafogason hanyagul odavetett útleveles válltáskák lógnak, amelyeket a vámőrök annak idején fenyegetően egy mozdulattal előre húztak a nyakukba, és az előkéjükön pecsételtek bele az útlevelekbe. Használatuk után pedig flegmán visszacsapták a vállukra.
Vajon kinek a tulajdonában lehetnek ma ezek a lepusztult épületek? Belügy, vámügy, külügy, esetleg kitelepítésügy? Hogyan lehetne hasznosítani őket, esetleg kibérelni? Bemegyek, mondjuk, a belügyminisztériumba azzal a kéréssel, hogy vállalkozni szeretnék az Ipolyszalka–Letkés közötti egykori határépületben, retró romkocsmát nyitnék egy szocialista emlékszobával?
Régi fináncegyenruhát viselő pincérek, huncut pincérlányok szolgálnák ki a vendégeket, az étlapon a korabeli általános menük mellett barátságban megférne egymás szomszédságában a juhtúrós sztrapacska és kapusztnica a Jókai-bablevessel, töltött káposztával és túrós csuszával. Az itallapon az Unicum-sör a Borovicska-sörrel… V2-es vállalkozás, búfelejtő. Sofőröknek a Bambi és Jaffa mellett lenne már Kofola is.
Az interaktív emlékszobában a régi csehszlovák útlevelekbe mindenki pecsételhetne egyet, újra kitölthetné a vámpapírját (colné prehlásenie), az egyenruhás teremőr fináncok szétszednék az utazótáskákat, felárral, kívánságra motozhatnak is, de csak szigorúan az ellenkező neműeket. Ha a vendég úgy kívánja, akkor találnának is zokniba csavart, bugyogóba rejtett Kék Vörös, Caola és Fa szappanokat, valamint szprés vagy golyós Rexona, illetve 8x4 márkájú dezodorokat, retró Barbon borotvahabot is.
A büntetést régi csehszlovák koronautánzatban kellene fizetni. Esetleg a Szigorúan ellenőrzött vonatok Menzel-filmjének fenékpecsételő jelenetét is be lehetne varázsolni a szocialista kishatárátkelő vállalkozásba. De ez már nem lenne olcsó!
Uniós pénzből fel kellene újítani a kis határfolyó düledező, rozsdamarta Ipoly-hídját a határon! No de ki újítsa fel? Melyik ország? Felét az egyik, felét a másik? Mindkét felét az eredeti tulaj? Egymásra várnak a szomszédállamok vagy az EU-ra? Új Ipoly-hidakat terveznek agyba-főbe, miközben a meglévőt sem képesek gondozni... Az viszont már jó, hogy a kishatár-átkelőhely éjjel is átjárható, és a sorompó is mindig nyitva áll. Ipolyszalka felől érkezve a határhoz egy nagy tábla hirdeti ma is, hogy Magyar Köztársaság van a túloldalon. Kerestem legutóbb, de csak Magyarországot találtam. A köztársaság eltűnt, csak ez a tábla őrzi. Végül is ne legyünk telhetetlenek, örüljünk, hogy már nem a Magyar Népköztársaság díszeleg ott.
Megjelent a Magyar7 2023/31.számában.
