Kettős jubileumot ünnepeltek a tizedik DióNapon
Október 3-án immár tizedik alkalommal rendezték meg Őrösben a DióNapot. Az idei esemény különleges alkalom volt: húsz éve alakult meg a Kőkút Népdalkör, tíz évvel később pedig útjára indult a mára hagyománnyá vált őszi rendezvény. A program ezúttal is a viseletes falukerüléstől az aradi vértanúk előtti tisztelgésen át a népművészeti műsorig számos közösségi élményt kínált.
Az ősznek megvannak a maga elmaradhatatlan kellékei. A színes falevelek mellett sokunk emlékeiben ott van a gesztenye, amelyből egykor figurák készültek az óvodákban, iskolákban, és persze a dió is. A nagy diófák alatt ilyenkor naponta akadt munka: össze kellett gyűjteni a lehullott termést, megszabadítani zöld burkától, majd kiszárítani, hogy később süteménybe kerüljön – vagy egyszerűen csak elfogyjon egy-egy esti diótörögetés során.
Nem tudom, hány családban él még ma is ez a fajta őszi „diószüret”, egy azonban nem változott: a dió ma is értékes, keresett termés. Van pedig a Bodrogközben egy falu, ahol ennél is nagyobb szerepet kapott. Őrösben tíz évvel ezelőtt egy egész rendezvénynek adott nevet, és azóta minden ősszel közösséget gyűjt maga köré. A DióNap azonban korántsem csak magáról a dióról szól, hanem hagyományról, népdalról, találkozásokról és arról, hogy egy kis közösség újra és újra találjon okot arra, hogy együtt legyen.
Kettős ünnep
Az idei DióNap ráadásul kettős jubileumot hozott Őrösben. Húsz évvel ezelőtt, a Csemadok égisze alatt tizenhárom helyi asszony fogott össze, és kezdett együtt énekelni. Felléptek a falu ünnepein, jeles eseményein, és ebből a közösségből nőtt ki a Kőkút Népdalkör. Tíz évvel később megszületett a DióNap ötlete, így idén egyszerre ünnepelték a népdalkör húszéves és a rendezvény tízéves jubileumát.
Nagyon örültünk annak, hogy a vénasszonyok nyara igazi szikrázó napsütéssel ajándékozott meg bennünket. A viseletes falukerüléshez ennél szebb környezetet nem is kívánhattunk volna: kellemes melegben, az enyhén erjedő must illatában kísérhettük végig a falun meghívott vendégeinket
– idézte fel Simon Lívia, a DióNap egyik főszervezője.
Mint mondta, maga a DióNap valójában soha nem szombat délután kettőkor kezdődik. A szervezők már előző nap munkához látnak: készülnek a vendégváró zsíros kenyerek, előkerül a pálinka, díszbe öltöznek az asztalok. A rendezvényhez az évek során szervesen hozzátartozó programmá vált az asztalitenisz-bajnokság és a gyerekeknek szervezett őszi játszóház is. Idén mindkettőt pénteken tartották: a játszóházhoz workshop is kapcsolódott, az asztalitenisz-bajnokság pedig délután fél ötkor kezdődött. A gyerekprogram megszervezésében az örösi Szivárvány Óvoda, az asztalitenisz-bajnokság lebonyolításában pedig Pirigyi Marica vállalt jelentős szerepet.
Szombaton a viseletes falukerüléssel kezdődött a közös program. A menet az emődi Kis Forrás Együttes harmonikakíséretével, végig dalolva járta be a települést. A vidám falujárás után a községháza előtti kopjafánál komolyabbra fordult a hangulat: az aradi vértanúkra emlékeztek. Az ünnepségen Magyarország Kassai Főkonzulátusát Gris Emese Diána elsőbeosztott konzul képviselte. Furik Csaba, Kassa Megye Önkormányzatának képviselője, Kisgéres polgármestere mondott ünnepi beszédet, a Kisvárdai Férfidalárda pedig az alkalomhoz illő dalokkal közreműködött. A résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit, a tizenhárom aradi vértanú tiszteletére pedig égő mécseseket gyújtottak a kopjafánál.
A folytatás már ismét oldottabb hangulatban, a kultúrházban zajlott. A jubileumi DióNap résztvevőit Kopasz József, a Csemadok Bodrogközi Választmányának elnöke köszöntötte. Ezt követte a gasztronómiai versenyek értékelése.
A diófaültetés és a diós sütemények versenye a kezdetektől szorosan kapcsolódik a DióNaphoz. Idén a szárazság miatt új diófát nem ültettek, a süteményverseny azonban nem maradt el. A finomságokat nemzetközi zsűri értékelte: Kalapos Anett cukrász, Drab Melinda blogger és dr. Lendvai Csaba, aki 2021-ben elnyerte az Év Agrárinnovátora díjat, kóstolta végig és bírálta el a nevezett süteményeket.
Kopasz József a jubileumról sem feledkezett meg: a húszéves Kőkút Népdalkör jelen lévő tagjait egy-egy szál rózsával köszöntötte.
A népművészeti és folklórműsort természetesen a jubiláló Kőkút Népdalkör nyitotta. Fellépett a Kisvárdai Férfidalárda, az Emődi Pincegazdák Dalárdája, a Tardika Éneklőcsoport, a „Kézenfogva Testvéreinkkel” Sárrétudvari Alapítvány népdalosköre, a Tisza Vegyeskar, a Mezeicsokor Népdalkör és a Kis Forrás Együttes, a közönséget pedig egy meglepetésprodukcióval is megajándékozták.
Régi ismerősök, új vendégek
A vendégek között régi és egészen új ismerősök is voltak. A „Kézenfogva Testvéreinkkel” Sárrétudvari Alapítvány népdalosköre a DióNap legrégebbi visszajáró csoportjai közé tartozik, a fülekkovácsi Mezeicsokor Népdalkör tagjai viszont most jártak először ezen a keleti vidéken. A szervezők számára külön öröm volt, hogy személyesen is megismerhették egymást, vendégeik pedig az itt töltött időt arra is felhasználták, hogy megtekintsék a környék nevezetességeit.
Palóc nyelvjárásban énekelt csokraikkal egészen különleges ízt adtak a rendezvénynek
– mondta Simon Lívia.
A kulturális programot közös vacsora követte, ám az énekszó ekkor sem hallgatott el. A Kisvárdai Férfidalárda és az Emődi Pincegazdák Dalárdája tagjai egymás dalaira válaszolva hol a sört, hol a bort dicsérték. Simon Lívia szerint ez a spontán közös dalolás tette fel igazán a kalapot az egész napra.
A szervező hangsúlyozta: a DióNap támogatóik segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg; közülük külön is kiemelte a KULTMINOR-t és a Bethlen Gábor Alapot. A meghívott csoportok visszajelzései pedig azt mutatták, a jubileumi találkozó különösen jól sikerült.
Az esemény után mindig pozitív visszajelzéseket kapunk. Az egyik résztvevő most azt mondta: mindig jó hangulatú a DióNap, de az idei még jobb volt
– összegezte mosolyogva Simon Lívia.
