Kampányhajrában ázó éjjelek
Miután a parlament, a várakozásoknak megfelelően, elfogadta a kormány által beterjesztett költségvetést, Richard Raši osztályfőnök rövid mérlegelés után felfüggesztette a még 200 megtárgyalandó pontot maga előtt görgető törvényhozás munkáját, és kampányolni küldte a képviselőket. Illetve hát, ha nem küldte volna, akkor azok maguktól is mentek volna, így akasztva meg törvénygyárunk működését. Ez a hét a helyi és megyei önkormányzati választásról szól.
Mivel lapunk az olvasók egy részéhez csütörtökön jut el, a világért sem szeretnénk kampánycsendet sérteni, így erre a nyárutó utáni időszakot tematizáló, a csekély érdeklődést kiváltó júliusi népszavazás utáni, idei első „rendes” választásra már nem térünk ki részletesen. Arról, hogy hogyan kell szavazni, minden lényeges információt megtalál e számunk 11. oldalán. Szombaton ügyeljen, hogy semmiképp ne keverje össze a kék és a fehér borítékokat, ha pedig szereti a dolgokat az utolsó pillanatra hagyni, ne feledje, hogy az országos választástól eltérően a szavazóhelyiségek nem tíz, csak nyolc óráig tartanak nyitva!
Októberi táj
„Piros levéltől vérző venyigék. / A sárga csöndben lázas vallomások” – írja Kosztolányi Dezső Októberi táj című versében. A szlovákiai belpolitikai októberi táj is vérző és lázas volt. A törvényhozás rövid, de intenzív vitát követően szinte változatlan formában hagyta jóvá a kormány által beterjesztett költségvetés-tervezetet, melynek sarokszámaival a múlt heti számunkban foglalkoztunk terjedelmesen. E sorok írója egy régebbi, a koalíciós válságok hegyeit-völgyeit mustráló cikkében úgy vélekedett, Robert Fico a büdzsé elfogadását követően az eddigi négy közül a leggyengébben muzsikáló ménesének lovai közé dobja a gyeplőt, és fűtve-világítva próbál meg kitartani jövő szeptemberig. Bár láthatjuk, Spanyolországban például az működik, hogy ha a hajszálrepedéseket követően a kormányzati épületen megjelennek az első komolyabb repedések, a hispánok biz’ menten kiírják az előrehozott választást. Lehet, hogy a végelgyengülésben szenvedő Szlovák Nemzeti Párttal, és a képviselőket szakmányban vesztő Hlas-SD-vel Robert Fico sem akarja már sokáig erodálni a saját, egyébként stabil pártját, melynek még „munkaerő-kölcsönzésre” is futja a törvényhozásban. Dörzsölt, sokat látott politikusként biztosan észreveszi majd az „idők jeleit”. Az bizonyosan egy ilyen intő jel lehet, hogy a költségvetést a lehető legkisebb többséggel, 76 fővel sikerült átültetnie.
„Szabad-e Dévénynél betörnöm…”
A koalíciós eresztékek recsegéseinek egyik oka a nemzetiek belharca önnön immár exminiszterükkel, Tomáš Tarabával, akit hónapokon át tartó huzavonát követően végül az ellenzékkel karöltve sikerült kiebrudalniuk a bársonyszékből. Taraba tehát a jövőben nem a Koronázási térről, hanem a várdomb tetejéről nézheti, hogy úszik le a Dunán a dinnyehéj, stb. Mindez, ahogy láthattuk, a parlamenten belüli viszonyokat is átrendezte, mindjárt egy szekundánst is talált magának a Hlas soraiból, Peter Slyško személyében, aki azért nem tett túl sokat annak érdekében az elmúlt években, hogy a neve széles körben ismertté váljon.
Taraba nem bánkódott soká a szakítás felett, összeszedte legjobbjait, kiálltak a dévényi vár alá, szigorúan nyakkendő nélkül bontva zászlót. Taraba – Rozvoj Slovenska, ez lesz az új párt neve, melyet megalapítani szándékoznak. Taraba nem párttalanul érkezett a politikába, korábban a ŽIVOT – národná strana törpepárt elnöke volt. Az új projekthez azonban új párt dukál. Taraba bejelentette, hogy országos kampányuk során Szlovákia 2700 települését kívánják felkeresni. A pártalapításhoz tízezer aláírás szükségeltetik. Ha valóban eljutnak mint a 2700 településre, akkor városonként/falvanként kevesebb mint 4 aláírást kell összegyűjteniük, ez valószínűleg sikerülni fog nekik, így a pártalapítást készpénznek vehetjük.
A bejelentés során öt területet célzott meg, a regionális fejlesztést, a gazdasági növekedést, a szociális államot, a hatékony államot és a hagyományos értékeket.
Taraba Kotlebáék köpönyegéből bújt ki, és a közösségi médiában építette fel magát. A hazai és a világpolitika azonban egyaránt mutat példákat arra, hogy a lájkok nem egy az egyben konvertálhatók szavazatokká. Taraba elsősorban a nemzeti-konzervatív, szociálisan érzékeny, kormányoldali választóktól remélhet támogatást. Leginkább a Smer-SD, a Hlas-SD és az SNS szavazói között találhat hívekre, de a Republika táborából is meríthet. A SCIO felmérése szerint saját pártjának ötletét a Smer és az SNS szimpatizánsainak közel 28 százaléka támogatta. Hasonló a támogatottsága a parlamenten kívüli Republika, a Zoroslav Kollár féle Právo na Pravdu és a Demokrati – ez azért meglepő – szimpatizánsai körében is. Így elméletileg mindezen pártok támogatottságát is csökkentheti, tovább élezve a versenyt a nemzeti-konzervatív térfélen.
„Mint huzat a házon”
Taraba tehát nem bánkódik tovább, saját útját járja. A környezetvédelmi tárca éléről azonban továbbra is hiányzik a vezető. A miniszteri teendőket, mintegy oldallagosan, Robert Fico látja el, gondolom, bokros teendői mellé más sem hiányzott neki. A nemzetiek Filip Kuffát látnák szívesen a döntéshozói pozícióban, személye azonban nem mindenkinek fekszik, legalábbis Peter Pellegrini államfőnek bizonyosan nem, aki még akkor megüzente, hogy akadnának Kuffánál „jobb minőségű” jelöltek, amikor még Taraba volt a miniszter. A „jobb minőségű” megfogalmazás az egyébként visszafogottságra törekedő elnöki kommunikációban elég markáns kitételként hat.
Ráadásul Pellegrini azzal borzolta a kedélyeket, hogy a szlovéniai hivatalos útjáról hazafelé tartva, a repülőn – ez az amerikai elnökök által bevezetett formátum, úgy látszik, egyre több politikusnak bejön – arról tájékoztatta a sajtót, információkat kért a hírszerző szolgálatoktól Filip Kuffáról, a környezetvédelmi minisztérium államtitkáraként végzett munkájáról. Ez azért ebben a formában elég meredek, legalábbis a korábbi miniszteri kinevezések során nem találkozhattunk ilyen előszűréssel.
Természetesen, a titkosszolgálatoknak van ilyen fajta tevékenysége, de beszélni nem szokás róla. „Információt kértem a hírszerző szolgálatoktól, ahonnan államfőként kérhetek tájékoztatást Filip Kuffáról. Nem a múltjáról vagy az életéről, hanem környezetvédelmi államtitkárként végzett munkájáról” – mondta Pellegrini, azt követően, hogy koalíciós partnere nyomására a miniszterelnök október 14-én benyújtotta a Kuffa kinevezésére vonatkozó javaslatot az elnöki hivatalba. Bizonyos tehát, hogy Kuffa útját a miniszteri székig nem rózsaszirmok fogják szegélyezni.
Nemzetközi vizeken
De nemcsak a hazai, a nemzetközi vizeken is fordulatokban gazdag volt a múlt hét. Az Európai Unió tagállamainak vezetői Brüsszelben gyűltek össze, hogy az európai versenyképességről és biztonságtól, az energiaárakról, a migrációról, az ETS-rendszerről, és persze Ukrajna támogatásáról tárgyaljanak. A csúcs előtt a visegrádi négyek kormányfői, mint a régi, szép időkben, előzetes egyeztetést tartottak.
Robert Fico saját értékelése elsősorban az energiaárakra, az ETS felülvizsgálatára és az Ukrajnának nyújtandó hitelből való kimaradásra koncentrált. Az Ukrajnának nyújtandó újabb uniós pénzügyi támogatás ügyében Fico a csúcstalálkozó előtt és után is egyértelmű álláspontot képviselt: Szlovákia nem kíván részt venni a tervezett újabb, 70 milliárd eurós hitelkonstrukcióban. Október 14-én, a V4 miniszterelnökeivel folytatott egyeztetés után arra figyelmeztetett, hogy az Ukrajnának nyújtandó hitelt nem szabad összekapcsolni a 2028–2034-es uniós költségvetésről folytatott tárgyalásokkal.
A csúcs után megismételte, hogy Szlovákia nem csatlakozik az újabb hitelhez. Azt is közölte, hogy az uniós tagállamok között a hosszú távú költségvetésről továbbra sincs megállapodás.
A visegrádi együttműködés legkézzelfoghatóbb közös témája a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének felülvizsgálata volt. Az ETS1 után most nyakunkon az ETS2, amely a közúti közlekedéshez és az épületek tüzelőanyag-felhasználásához kapcsolódó kibocsátásokat vonja be a szén-dioxid-árazásba. Fico mindkét rendszerrel kapcsolatban változtatásokat sürgetett, de az ETS2 esetében különösen határozottan lépett fel. Érvelése szerint az új rendszer bevezetése a már eleve magas üzemanyagárak mellett tovább drágíthatja a közlekedést és a lakhatást.
A brüsszeli csúcs Robert Fico számára elsősorban arra adott lehetőséget, hogy a szlovák kormány gazdaságpolitikai követeléseit regionális érdekérvényesítési programként mutassa be. Az energiaárak és a kibocsátási kvóták kérdésében a visegrádi négyek közös fellépése valódi tárgyalási eszköznek bizonyult, és az olasz csatlakozás további politikai súlyt adhatott a kezdeményezésnek.
Ha pedig a hazai horizonton túlra is tekintünk, a tanácskozás megmutatta, hogy az EU egyszerre próbál választ adni az Egyesült Államokkal és Kínával folytatott gazdasági-technológiai versenyre, az orosz–ukrán háború következményeire és a nemzetközi biztonsági környezet romlására. A csúcs ugyanakkor felszínre hozta a tagállamok közötti nézetkülönbségeket az energiapiaci szabályozásról és a 2028–2034-es uniós költségvetésről. A legfontosabb kérdés az maradt, hogy az EU képes-e egységesen fellépni a globális versenyben, miközben a tagállamok eltérően ítélik meg a gazdasági és biztonsági kihívások kezelését.
Megjelent a MAGYAR7 43. számában.
