István esete a pogányokkal
Az államalapítás története mindenki számára ismert: Szent István felismerte, hogy ha egyben akarja tartani a királyságot, le kell számolni a pogány szokásokkal, és a kereszt alatt kell egyesítenie alattvalóit. Korunk Istvánja is úgy gondolja, hogy az egyetemes igazság ismerője, de nem király kíván lenni, csupán belügyminiszter, de ehhez minket, pogányokat is megtérítene.
Az utókor számára megkérdőjelezhetetlen, hogy az igazság a szent király oldalán állt, hiszen nélküle nem beszélnénk ezeréves magyar államiságról, de ez a volt rendőrfőkapitány esetében már nem mondható el. A korrektség jegyében itt meg kell jegyezni, hogy az őáltala vezetett rendőrség mérföldekkel jobban működött, mint a Gašpar-féle maffiaszerű szervezet, és a jogállamiság iránti elköteleződése is okot ad arra, hogy közösen dolgozzunk a jelenlegi kormány megbuktatásán.
Az, hogy a “pogányokkal” harcoló politikus személyes preferenciák és a múlt hibái miatt elutasítja a Fico leváltásához szükséges együttműködést, talán érthető, de hibás gondolatmenet. Teljesen világos az is, hogy magyar szavazók nélkül nincs létjogosultsága az SaS magyar platformjának, hiszen 3486 szavazat egy több mint 7%-os párt esetében nem számít hozzáadott értéknek.
Ami már észérvekkel nem magyarázható, az az, hogy úgy harcol a magyar szavazatokért, hogy közben szemmel láthatóan nem ismeri a közösséget. Azt állítani, hogy 12%-nyi magyar választópolgár van, úgy, hogy az utolsó népszámlálási adatok 8–8,5%-ra mérnek minket, teljes tudatlanság vagy direkt csúsztatás. A legnagyobb gond mégsem a statisztikában, hanem elvi kérdésekben van. Hamran ugyanis pont úgy tekint a magyar szavazókra, ahogy a többi szlovák párt képviselője. Ő is úgy tartja, hogy semmiben sem különbözünk a szlovák szavazóktól, csak éppen magyarul beszélünk.
A nemzetiségi iskolák kihívásai, a nyelvhasználat, a déli vasút- és úthálózat siralmas helyzete, a felmelegedés okozta vízhiány és a magyarlakta régiókat elkerülő gazdasági fejlesztések mind olyan problémák, amelyeket csak a magyar választó él át és ért meg, és csak egy szervezett magyar parlamenti képviselet tud rájuk választ adni. Egy fecske ugyanis, bármilyen színben és fészekben is szerezzen mandátumot, nem csinál nyarat. Egy dologra azonban jók ezek a fecskék. Arra, hogy ismét megosszanak minket, megfosztva ezzel a közösséget az országos képviselettől. Akár a közösség megosztása a cél, akár a SaS magyar platformjának a létjogosultsága, akár egy újabb magyar platform összefabrikálása, mindegyik esetben igaz, hogy a szlovákiai magyar választópolgárnak ettől nem lesz jobb.
Az államalapító István egyesített és erősített, a platformalapító István gyengít, mert megoszt. Az SaS magyar platformja ugyanis nem az a kereszt, ami alá minden magyar szavazó jó szívvel beállna.
