2020. február 19., 15:08

Időzített bomba vagy a politikai marketing királya?

Igor Matovič mozgalmának támogatottsága egy szinuszgörbéhez hasonlatos. Amikor úgy tűnik, hogy egyik lábával már kint van a parlamentből, Matovič előáll valami újjal. A támogatóinak, de az ellenfeleinek is újfent megmutatta, hogy ahol a többiek befejezik, ő ott kezdi. Már több hónapja élénk vita folyik arról, hogy egy ellenzéki pártokból felálló új kormány esetén ki lenne a kormányfő. Andrej Kiska és Michal Truban már korábban kijelentették, készek a feladatra, pillanatnyilag azonban úgy tűnik, kettejük közül egyikről sem mondható el, hogy az ellenzék vezetője lenne – mert az most Igor Matovič, s nagyon úgy néz ki, hogy ez a kiszámíthatatlan politikus akár a kormányfői székben is végezheti, írja a glob.sk portál.

Igor Matovič
Fotó: TASR

Matovičnak már több ízben sikerült az ügyes-bajos gondjaiból kikeverednie, s a receptje mindig szinte ugyanaz volt:

az ellenfelek bírálata, de akár a sajátjaié is, szokatlan ötletek, no és persze a kamerák.

A felmérések gyakorlatilag minden választás előtt kisebb sikert jósoltak neki, mint amit végül elért.

Pedig neki is vannak botrányai, de azok lényegesen nem ártottak neki. Tízéves politikai pályafutását – a Radičová-kormány két évét leszámítva – ellenzékben töltötte.

Már a 2016-os parlamenti választás során is az ellenzéki összefogás szétverőjének tartották, emlékezzünk csak a Radoslav Procházkával szembeni kritikus megnyilvánulásaira.

A parlamentben is szívesen felhívja magára a figyelmet a képviselők meg a kormánytagok botrányainak felemlegetésével, persze sohasem a szokványos módon. Így aztán nem igazán közkedvelt a jelenleg még ellenzéki lehetséges koalíciós partnerei körében sem, akik szemmel láthatóan fegyverkeznek Matovič ellen,

írja a portál.

Matovič mint lehetséges kormányfő

Amennyiben a felmérések bejönnek, és az Egyszerű Emberek lesznek a parlamenti többség legerősebb pártja, akkor kétségkívül Igor Matovičnak kell a kormányfői székbe ülnie, írja az Aktuality.sk portál. Azért, mert általában így a legműködőképesebb a dolog, és ezt feltételezi az alkotmányos rend meg a politikai elvek is, amelyek szerint a parlamentáris kormány működik. És nem utolsósorban ezt igazolják a tapasztalatok is.

Egy politikai külsős jelöléséről szóló morfondírozások, mondjuk, Robert Mistríké, a nevetséges értelmetlenségek kategóriájába tartozik. Vagy a rossz viccekébe.

Persze, világos, hogy a jelenlegi ellenzék esetében egyértelmű minden, csak éppen az nem, hogy a sikere esetén ki lehetne az új kormányfő.

Még nagyobb talány, hogyan működhetne ez az összes párt az összes vezetőjével együtt közösen. Mert a gondot nemcsak az Egyszerű Emberek jelentik a maguk sajátságos Matovičával, hanem gyakorlatilag mindnyájan.

A siker egyik szükségszerű előfeltétele, hogy az összes vezetőt (vagy legalábbis a többségüket) beültessük a kormányba, és közvetlen felelősséget vállaljanak annak sikeréért. És ez Igor Matovičra is vonatkozik. Mert ugyan pontosak a kifogások, hogy Matovič képtelen az együttműködésre, csakhogy, ha legerősebb kormánytagként kívül maradna, annak a következményei valósíznűleg ettől is rosszabbak lennének, írja az Aktuality.sk, amely szerint a kormányfőjelöltnek a legerősebb koalíciós párt elnökének kell lennie, függetlenül attól, mit gondolnak erről a „szakemberek”. Sőt függetlenül attól is, hogy mit gondol erről ő saját maga.

Az Egyszerű Emberek sikerének titka

Nem egészen egy évvel ezelőtt, az EP-választás után, úgy tűnt, hogy a Matovič által vezetett mozgalomnak befellegzett.

Mintha a keresztényektől a liberálisokon keresztül a roma aktivistákig mindenkit megszólítani igyekvő minimális tagállományú „pártatlan párt” formátum kifulladt volna, és nem lenne már esélye a fejlődésre, írja a Pravda napilap. Aztán jött a meglepetés. Matovič sikerének a többi ellenzéki párttal összehasonlítva, amelyek a parlamenti megválaszthatóság határán táncolnak, vagy olyanok a preferenciáik, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az ambícióikkal, több oka is van.

Az egyik, hogy – minimum a kampány idejére – úgy döntött elhatárolódik a lehetséges jövőbeli koalíciós partnereitől.

Amíg a többségük továbbra is azt mantrázza, hogy „Le Ficóval”, Matovičnak legalábbis átmenetileg sikerült kiszabadulnia a „ficocentrizmusból”.

A szlovákiai jobboldal láthatóan a mai napig nem értette meg, mi történt vele 2006-ban, amikor elveszítette a hatalmat. Nem a választási kampány volt az oka, hanem elsősorban az, hogy a vezetőiktől eltérően a választók nem úgy gondolták, hogy a 2002-2006-os reformok olyan sikeresek voltak, mint amilyennek azokat beállították, véli a Pravda.

Matovič varázspálcája

Egyetlen ellenzéki pártnak sem sikerült a kampánya során olyan témát előhúznia, amellyel jelentősebben meg tudta volna mozgatni az embereket, és a maga javára billenteni a preferenciákat.

Matovičnak azonban sikerült – Počiatek villájánál. S ez a varázslatos téma nem más, mint a Smer korrupciója.

Először Cannes, aztán Ciprus, majd a gyertyák a Kormányhivatal előtt, vagy a Gorilla-nyomozócsoport egykori vezetője a választási listán, mind szimbolikus jelentőségű, amelyek

azt sugallják a választónak, hogy az OĽaNO a politika korrupcióval, oligarchákkal és a maffiával való összefonódásának arcaként jellemzett Smerrel szembeni leghitelesebb ellenzéki párt.

Pedig a korrupció ellen az összes demokratikus párt küzd, ráadásul kidolgozottabb programokkal, ám az OĽaNO szimbólumai láthatóan hatékonyabbak, írja a.týždeň.sk portál, amely szerint Igor Matovič legnagyobb kihívása az lesz, hogy boldoguljon ezzel az új szereppel, amelybe a saját meglepetésére is került.

Ha a parlamenti választás során bebizonyosodnak a jelenlegi preferenciák, és kormányfő válik belőle, többé már nem lesz elegendő a tartós fenyegetésen alapuló politika.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.