Hírt inkább már csak videóban...
A hírfogyasztás elsődleges forrásai a közösségimédia-platformok lettek, formája pedig a videós tartalom. A mai (még) hírfogyasztók már nem akarnak átkattintani, és legjobban azt szeretik, ha a lényeg össze van foglalva egy pár másodperces vidiben.
A Reuters idén is közreadta a szokásos, éves Digital News Reportját, amely a klasszikus újságírói munka számára nem jelent semmit jót, szóval irány a TikTokra videózni. Az idei összefoglaló a digitális hírfogyasztás területén földrengésszerű változás nem történt, a korábban is megfigyelhető tendenciák azonban erősödtek.
– áll a jelentés bevezetőjében.
Ahogy a világ gyorsuló ütemben változik, a hírmédia éjjel-nappal beszámol ezekről az eseményekről és frissíti azokat, versengve a napi négy-öt órából rájuk eső részért, amelyet az emberek az okostelefonjaiknak szentelnek.
A hírfogyasztásban folyamatos változás figyelhető meg a közösségi média, a videós hálózatok és újabban az AI javára.
A terjedelmes, a média számos területére kiterjedő anyagból hadd emeljünk ki néhány főbb csapásirányt.
A polarizált politikai környezet és a deepfake-tartalmak terjedése miatt a felhasználók kritikusabbak, a hírekbe vetett általános bizalom csökkent.
A közönség (jelenleg még?) erősen szkeptikus az AI által írt vagy generált hírekkel szemben.
A mentális egészség védelme és a háborús/gazdasági hírek okozta fásultság miatt a felhasználók tudatosan zárnak ki bizonyos témákat a hírfogyasztásukból, ez a szelektív hírkerülés.
A hírportálok látogatottsága tovább csökkent, a híreket a közösségi feedek dobják fel, az algoritmusok legyőzték a kapuőröket. Már egy ideje.
A fiatalabb generációk jobban bíznak az egyéni tartalomgyártók és influenszerek interpretációiban, mint a hagyományos márkákban, szerkesztőségekben.
A kiadók legnagyobb kihívása a tartalom monetizációja, ami a nyomtatott sajtó esetében egyértelmű volt: az olvasó megvette a lapot, oszt' jó napot. Na de hogy lesz egy szerkesztőségnek pénze egy virálissá vált TikTok videóból. Hát, nehezen. A jelentés szerint felhasználók döntő többsége legfeljebb egyetlen digitális hírorgánumra hajlandó előfizetni. A tőke és az előfizetési díjak a néhány nagy, globális vagy domináns nemzeti márkához áramlanak, míg a helyi vagy rétegmagazinok alig tudnak fizetőkapus bevételt realizálni. A 35 év alattiak fizetési hajlandósága a hagyományos, havidíjas modellekre rendkívül alacsony. Inkább támogatnak egyéni újságírókat vagy szakértőket közvetlenül (Substack, Patreon), mint egy nagy intézményt. Növekszik az igény a cikkenkénti fizetés lehetőségére, és az olyan csomagolt előfizetésekre, ahol több különböző lap tartalmához lehetne hozzáférni egyetlen díjért, ám a piac ezt még mindig lassan adaptálja.
