2020. november 21., 18:22

Hencidától vakcináig, avagy látszik-e a fény az alagút végén?

Európa a koronavírus szorításában vergődik. Alig maradt már olyan család, amelyet ne érintett volna a járvány. Közvetve vagy közvetlenül, puszta kellemetlenséggel vagy szörnyű tragédiával, de beköltözött a nappalinkba a kór. Valami fény azonban már látszik az alagút végén, kérdés, dudál-e, mikor közelebb ér.

Fotó: BioNTech

Most már szinte naponta foglalkozik a sajtó a készülő vakcinával, sőt vakcinákkal, hiszen párhuzamosan vagy tíz cég fut versenyt az idővel, a vírussal, és persze egymással is. Óriási dicsőség lesz ugyanis az első tényleg hatékony védőoltást piacra dobni. Indiai, kínai, orosz és rajtuk kívül számos európai és amerikai nagyvállalat dolgozik a sajátján. Hozzánk, ha minden igaz, az amerikai Pfizer gyógyszeróriás és egy „kis” német cég, a BioNTech koprodukciójában készülő védőoltás érkezik majd. A szlovák kormány a múlt héten jelentette be, összesen vagy tizenhétmillió adag vakcinát várnak, nagy részét éppen a Pfizertől. Hogy ez mennyibe kerül majd az ország adófizetőinek, egyelőre rejtély.

Az Európai Bizottság elnök asszonya néhány hete még arról beszélt, a rászoruló országok ingyen kapnak az Unió által vásárolt 300 millió Pfizer vakcinából. Hogy ki a rászoruló és ki nem, azt odafent döntik el.

A BioNTech ilyen marginális kérdésekkel nem foglalkozott, nem ez volt a dolga. Ugrásra készen várt. Európában még csak a hírportálok Külföld rovatában lehetett olvasni a Kínában felbukkant vírusról, amikor január 12-én már nyilvánosságra hozták a SARS-CoV-2 genetikai kódját. Három-négy nappal később a BioNTech már meg is kezdte a vakcina fejlesztésének az előkészületeit. Márciusra megjelentek az első befektetők, egy nap különbséggel egy kínai, majd egy amerikai gyógyszeróriás képviselői kopogtattak az ajtón, áprilisban pedig már az első humán tesztek is megkezdődtek. Felmerül a kérdés, vajon a döntéshozók tudták-e, hogy egy rövidke nyári szünet után visszatér a vírus? A tavasz folyamán a vállalatba fektetett százmilliók azt mutatják, igen!

 

biontech vakcina
A BioNTech székháza Mainzban.
Fotó:  TASR/AP
Sikersztori kérdésekkel

A BioNTech vállalat története igazi tündérmese. Elsőre. A sajtóban gyakran aprócska vállalatként emlegetik őket, amely csodálatos know-howja és a Pfizer dollármilliárdjai segítségével menti meg a világot. Erről azonban szó sincs, hiszen van vagy 1300 alkalmazottjuk, ráadásul mióta bejelentették a működő vakcinát, a vállalat többet ér, mint a Deutsche Bank. A BioNTech alapítói Ugur Sahin és Özlem Türeci házastársak, mindketten onkológusok, mindketten németországi törökök. (Ezt a német lapok sosem felejtik el propagálni. Sahin meg is jegyezte egyik interjújában, hogy az agyára megy már ez a megkülönböztetés, a vakcináról kellene beszélni, nem arról, ki honnan érkezett az országba.)

A BioNTech hatóanyaga ugyanis igen különleges. Nem a klasszikus, középiskolás szintű védőoltás. Nem legyengített kórokozókból áll, melyekkel a szervezet aztán simán felveszi a harcot. Egy úgynevezett mRNS-t tartalmaz, egy genetikai kódot, amelynek a végén ott áll egy fehérje. A vírus fehérjéje. Ezt a kódot mutatják be az emberi sejteknek, amelyek szépen elkészítik belőle a vírusra jellemző proteint, aztán azzal díszítik magukat kívülről. Egyrészt a vírusnak ezzel jelzik, kívül tágasabb, másrészt erre a díszre reagál aztán a szervezet immunrendszere is. A technológia önmagában nem újdonság, a XXI. századi modern rákgyógyászat egyik igen hatékony és igen drága fegyvere.

A nóvum az, hogy (sikeres) vakcinafejlesztésre még sosem használták. Sok tudós abban is kételkedett, egyáltalán lehetséges-e. Nos, úgy néz ki, igen! Működik!

Kilencvenszázalékos hatékonysággal, ahogy olvashattuk szinte mindenhol az elmúlt napokban. Ha ez tényleg igaz, Sahinéknak szinte az összes eddiginél jobb vakcinát sikerült előállítaniuk. Százból kilencven ember nem kapja el a betegséget, vagy ha el is kapja, különösebb tünetek nélkül megússza. Ez igazán nem rossz arány! Azonban van egy igen fontos, mégis keveset hangsúlyozott probléma.

A fejlesztők sem tudják pontosan, mitől is működik!

Az emberi immunrendszer rendkívül összetett valami, teljes tudományos karrierek épülnek fel a tanulmányozására. Minden egyes immunsejttípusnak megvan a maga feladata. Az egyik a baktériumokat gyilkolássza, a másik a paraziták ellen véd, a harmadik gyulladásos folyamatokat vagy lázat indukál, és a sor elég hosszan folytatható. Sahin és Tureci viszont egyelőre nem tudják pontosan, az ő csalijukra melyik ragadozóhal harapott rá. Ennek megértése a következő egy év feladata lesz, nyilatkozták korábban.

Intravénás versenyfutás

A legtöbb vírus nem jelent legyőzhetetlen akadályt az immunrendszerünk számára. Évmilliós fegyverkezési verseny van mögöttünk, megtanultunk együtt élni velük. A légúti megbetegedést okozó vírusoknak azonban van egy bosszantó tulajdonságuk, egykettőre ott találják magukat a tüdőben. Mire beindulna a megfelelő immunválasz, már késő. Addigra millió és millió sejtet fertőztek meg, a szervezet pedig veszett dühvel válaszol. Nekiesik saját magának, jön a láz, a tüdőgyulladás, a vizenyő. Szervezetünk tulajdonképpen túlreagálja a dolgot, saját magát semmisíti meg.

Sahinéknak tehát nem volt egyszerű feladatuk. A humán tesztelésnek négy különböző mRNS-vakcinával vágtak neki, 43 ezer kísérleti nyúllal (emberrel). Az egyik lehetséges vakcina rögtön ment is a kukába, négyből három tesztalanynál magas lázat okozott. A kutatás egy része tulajdonképpen várakozással telt. Meg kellett várni ugyanis, hogy a kísérletben résztvevők, azok is, akik valódi hatóanyagot kaptak és azok is, akik csak placebót, megfertőződjenek. Nem mindegyikük, nyilván elég volt egy előre meghatározott arány.

Ezt követően már „csak” annyi volt a feladatuk, hogy megnézzék, hány százalékkal kevesebb tünetekkel járó(!) megbetegedés volt azok körében, akik hatóanyagot kaptak placebó helyett. Ha ez a különbség eléri vagy meghaladja az előre meghatározott küszöbértéket, a vakcina működik.

Ennek fényében értelmezendő a vakcina 90%-os hatékonysága is. Nem arról van szó tehát, hogy tízből kilenc ember nem kapja el a betegséget. Ez a szám csak azt mutatja, hogy a hatóanyagot kapott néhány tucat ember 90%-a nem produkált komolyabb tüneteket. Ez ugyanakkor kiváló érték, hiszen 50% a szint, amelyet egy új Covid-vakcinának potenciálisan teljesítenie kell. Fontos megértenünk, a vakcina ugyan abban is segít, hogy ne fertőződjünk meg, de ebben biztosan nem lesz 90%-os a hatékonysága. Ezt Ugur Sahin és Özlem Türeci lépten-nyomon hangsúlyozzák.

Nyomás alatt, kétségek mellett

A BioNTech terméke iránt óriási a kereslet. 2021 decemberéig 1,4 milliárd adagot terveznek legyártani (ehhez kell a Pfizer segítsége), nagy részét már előre eladták. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió országai is jelezték, kérnek belőle, most a maradékért folyik a küzdelem. Mire azonban a németországi laboratóriumokból a vénáinkba jut a hatóanyag, rengeteg időnek kell eltelnie. Sok ugyanis a nyitott kérdés. Még úgy is, hogy ezek között nem szerepel a „van-e benne mikrochip?” típusú marhaság.

biontech
Fotó:  BioNTech

Nem tudni például, mennyibe fog kerülni egy-egy adag. Óriási logisztikai problémába ütköztek ugyanis a fejlesztők. A vakcinát -75 Celsius-fokon kell tárolni, szállítani, kifagyasztása után legfeljebb 1-2 napig hatékony, akkor is -18, -20 fokon, fagyasztóban. Szobahőmérsékleten tárolva két óra után mehet a kukába. Nyilvánvaló, -70, -80 fokot egy közönséges hűtőládában nem lehet előállítani.

Az orosz Szputnyik–V vakcinának -18 fok is elég, azt egy hűtőtáska is tudja, sőt a Johnson&Johnson és az AstraZeneca termékei állítólag szobahőmérsékleten is simán tárolhatóak. Más kérdés, hatékonyak-e.

A BioNTech termékéhez mindenképpen speciális konténerek és tárolóedények kellenek. Ezek nagy tömegben alig-alig állnak rendelkezésre, nem kis logisztikai feladat lesz mindezt megoldani. Az anyagiakról pedig tényleg ne is beszéljünk, sőt jobb, ha abba sem gondolunk bele, mi van, ha meghibásodik a hűtőberendezés. Egy néhány évvel ezelőtti WHO-jelentés szerint a védőoltások több mint fele megy veszendőbe hasonló okok miatt. Egy másik pedig arról ír, hogy számtalan fejlődő országban esély sincs arra, hogy létrejöjjön egy megfelelő hálózat, jelenleg ilyesmi csak Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, esetleg Japánban áll rendelkezésre. Szlovákiának és Magyarországnak óriási feladat lesz mindezt megoldani. Nem öncélú hóbort tehát, hogy a magyar kormány most azon dolgozik, Magyarországon is lehessen gyártani az orosz oltóanyagot.

Végül van itt egy (két) másik komoly akadály. Nem tudjuk még, a különböző korcsoportok és krónikus betegséggel rendelkezők miként reagálnak a vakcinára.

Bírják majd az idősek is, vagy a legyengült immunrendszerű, esetleg rákos betegek? A leginkább magától értetődő kérdésre sem tudjuk még a választ. Fertőz-e az, aki megkapta a védőoltást? Ha ő maga biztonságban is van, terjesztheti-e tudtán és akaratán kívül a koronavírust?

Se vége, se hossza tehát a megválaszolatlan kérdéseknek, de ez nem jelenti azt, hogy ne a védőoltások jelentenék a megfelelő eszközt. Megvan a kard, amivel levágjuk a sárkány fejét. Már csak annyi van hátra, hogy elég élesre fenjük!

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/47-es számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.