2021. július 7., 15:15

Határtalan határok, avagy a dilettantizmus határai

Szlovákia társadalmi állapotaira jellemző, hogy az elmúlt bő egy év a koronavírus elleni védekezés meztelen valóságában mutatta be, milyen az, amikor egyik-másik politikai szereplő bohózatot csinál az ország irányításából. Sajnos, a kiérdemelt „főbohóci aranyfokosra” akad több jelentkező is, de ezeket majd a választók fogják átadni a következő választások során

 határátkelés határ
Fotó: TASR/AP

A lakosság a letargia olyan mély bugyraiba jutott, hogy már szinte semmi sem tudja felrázni ebből az állapotból. Jómagam is úgy voltam vele, hogy már nincs értelme vitatkozni a rosszabbnál rosszabb megoldásokkal, mert mire leírom, hogy mit gondolok erről vagy arról, már „überelték” az előző, vitatható döntést.

A tisztelt olvasó engedelmével, azért most mégis körbejárom az aktuális helyzetet, már ami az oltások, az utazás és a határzárások ügyét érinti, és igyekszem rámutatni, hogy hol is siklott el a történet Szlovákiában.

Mint ismeretes, 2019 végén, az azóta pénzügyminiszteri szintre jutott miniszterelnök, Igor Matovič bejelentette az ország első atomfegyverének kioldását: az országos tesztelést. A lakosok a beígért enyhítés és munkába járáshoz szükséges papír reményében szépen le is teszteltették magukat, papírt kaptak, az enyhítések szigorításokká alakultak át, ezzel letették a közösségi letargia alapkövét. Közben elkezdődött a politikai hercehurca az antigén tesztek beszerzése és az egész tesztelési procedúra mellett kialakuló új üzleti lehetőségek bezsebelése kapcsán. 2020-ban pedig nagy erőbedobással teszteltünk tovább. Az ország több tízmillió tesztet vásárolt és sok százmillió eurót költött a tesztelések kifizetésére, amiből pár magáncégnek is szép summa jutott. Tavasszal, megkésve, de elindult az oltóanyagok beszerzése és az ezzel kapcsolatos újabb politikai hercehurca, jött az orosz anyag is, csak nem „sikerült” bevizsgálni, a kezdteti oltási káosz ma odáig fajult, hogy több az oltóanyag, mint a jelentkező, pedig már főleg Pfizer a fő csapásirány.

A Szputnyik-ügy végeredménye pedig egy új, pontosabban nyomokban akár újat is tartalmazó kormány megalakulása lett, immár Eduard Heger vezetésével, igaz, közben alig lett (maradt) érdeklődő az orosz vakcina iránt.

Az elmúlt pár hónap talán legfontosabb tanulsága, hogy amíg a drága kormánytagok egymás lejáratásával, meg a naponta változó, kapkodó döntésekkel voltak elfoglalva, addig bizony a lakosokban szép lassan mélypontra jutott az egész koronavírussal kapcsolatos döntések figyelése és betartása is. Az emberek nem bírják követni, hogy mi történik, a kormány és a döntései iránti bizalmuk jelentősen megrendült. A vírussal, oltással, védekezéssel kapcsolatos szakmai magyarázatok, felvilágosító tevekénység szinte kiveszett a kormányzati kommunikációból, ami az oltásellenesek, a vírustagadók hangját erősíti. A világháló tele van ilyen véleményekkel. Totális kormányzati hiba, hogy nem hoztak létre egy kommunikációs csapatot, mely a felvilágosítást hatékonyan elvégezhette volna és végezhetné ma is.

Jól látható, hogy az ország kormányzata gyorsvonatként robog az újabb politikai csinnadratta irányba. Úgy sejtem, néhányan ráébredtek, hogy talán hatékonyabb lenne a lakossági immunitást oltásokkal növelni, de hát ugye nem igazán tolonganak a jelentkezők.

Erre, vagy erre is megoldásként a most valakik talán „kitörpölték”, hogy bizony maceráljuk meg a határokat, mert akkor talán többen mennek oltásra. Könyörgöm, nem lehetett volna úgy áprilisban vagy május elején ezt az intézkedést foganatosítani? Akkor kell határzárral riogatni, amikor pár napra szabadabb lélegzetet vennének a polgárok? Minden nézeteltérés elkerülését megelőzve jelzem, én be vagyok oltva és hiszek az oltás hatékonyságában, elképzelhetőnek tartom azt is, hogy vannak és lesznek mutációk, melyek nem fognak megállni a határon azért, hogy bebocsájtási papírokat töltve lépjenek be, úgyis megjelennek. Amit én ma érzékelni vélek, az a kapkodás és fejetlenség meg az a tény, hogy a szlovák kormány a politikai adok-kapok mellett elfelejtett előre gondolkodni, ezért rögtönzött pótmegoldásokkal igyekszik valamit tenni, de ezzel csak tovább növeli a társadalmi feszültséget. Egy kormánynak válságos időkben – véleményem szerint – határozottabb és a jövőbe látóan kell politikai és nem csupán politikai döntéseket hozni, mert amit mi sorozatosan látunk, az a határtalan dilettantizmus. A mai utazási helyzet olyan, mint amikor az apa elviszi a gyerekeket fagylaltozni és a fagyipult előtt rájuk szól, hogy ebből aztán nem kaptok, inkább irány haza. Utazhattok is meg nem is, (fagyizhattok meg nem is …).

Illik előre gondolkodni és szólni, vészhelyzetben pedig különösen illik, ahogy egy barátom mondaná: úgy kell intézkedni, „ahogy illik”! Ezt hívják stratégiai tervezésnek, ami Szlovákiában totális hiánycikk, még pult alól, baksis fejében sem szerezhető be.

Megosztás
Címkék