Ezt kaptuk, cserébe Tarabáért
Hosszas viaskodás után múlt héten, akarata ellenére távozott a környezetvédelmi tárca éléről Tomáš Taraba. A kormány pedig hétfőn el is fogadta a 2027-es költségvetést. Business is business, és, ahogy Rejtő Jenő írta egykor: minden jó, ha vége van.
A regnáló hármaskoalíció talán egyik legtanulságosabb belső konfliktusa zárult le Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter távozásával, kit végül övéi dobtak át a kerítésen. Ezzel képet kaphattunk Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke és Robert Fico miniszterelnök csatájáról, hogy egy koalíciós párt mennyire tudja érvényesíteni saját személyi döntéseit a kormányfővel szemben. A fejlemények alapján az SNS elnöke végül elérte, amit hónapokkal korábban kitűzött: Taraba távozott, Filip Kuffa pedig az SNS egyetlen jelöltjévé vált a minisztérium élére. Lapunkban és portálunkon folyamatosan nyomon követtük a kormányfő és legkisebb koalíciós partnere viszályát, tavasszal még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy Danko akarata érvényesülhet.
Az SNS elnöke már májusban hivatalosan kérte Robert Ficótól saját pártja környezetvédelmi miniszterének leváltását. A koalíció azonban akkor még nem mozdult. Danko május végén maga is azt mondta, hogy az SNS nem fogja emiatt felrobbantani a koalíciót, ugyanakkor hozzátette: elvárja Ficótól, hogy ha szeptember végéig nem rendeződik a helyzet, Taraba már ne legyen miniszter.
Fico számára Taraba továbbra is vállalható kormánytag volt, Danko viszont egyre világosabban jelezte, hogy az SNS vezetése elvesztette irányában a bizalmat. A minisztérium feletti ellenőrzés Danko számára hatalmi kérdéssé vált, mivel Rudolf Huliak az eredetileg általa gründolt sportminisztériumot gyorsan kiszervezte alóla, Martina Šimkovičová is a saját útját kezdte járni a kulturális tárca élén, és még ez a Taraba is…
A konfliktus szeptemberben gyorsult fel. Fico már eljutott odáig, hogy javaslatot tett Taraba leváltására Peter Pellegrini államfőnek, majd visszavonta. Danko ekkor változtatott taktikát. Ha Fico nem távolítja el Tarabát, akkor majd a parlament teszi meg. A fordulópont szeptember 29-én következett be. Az ellenzék négy frakciója kezdeményezte, hogy a parlament azonnal kezdje tárgyalni a Taraba elleni bizalmatlansági indítványt. A napirend előrehozását 77 képviselő támogatta, 70 ellenezte, egy tartózkodott. A 77 igenlő szavazat között ott voltak az SNS képviselői is. Ezzel a politikai játszma szintet lépett. Az SNS kormányzó pártként saját minisztere leváltásához az ellenzék által kezdeményezett parlamenti eljárást használta fel.
A bizalmatlansági indítványról néhány órával később szavaztak. A jelen lévő 77 képviselőből valamennyien Taraba leváltása mellett voksoltak. Hetvenhárom képviselő nem volt jelen, a Smer és a Hlas képviselői kivonultak az ülésteremből. Bár így, a parlamenti ciklus negyedik évében, ebben a dezintegrált törvényhozásban már nehéz követni, hogy a független képviselők közül ki kivel van, de a matek nem enged. Tarabát nem az ellenzék, hanem az ellenzék és a koalíció együttműködése távolította el.
Taraba a parlamenti vitában már egyértelműen Dankót nevezte meg a leváltása mögött álló politikai erőként. „A valódi előterjesztő ön, csak a Progresívne Slovensko mögé bújt” – mondta Dankónak.
A leváltás utóélete legalább olyan mozgalmasan alakult, mint maga a szavazás. A tisztségéből kiebrudalt Taraba azonnal jelezte, hogy független képviselőként visszatér a parlamentbe, és bár kemény szavakkal illette Andrej Dankót, világossá tette, hogy nem érdeke a Fico-kormány megbuktatása, és a stratégiai kormánypárti javaslatokat a jövőben is meg fogja szavazni.
Látva a helyzet súlyosságát és az előttük álló legfontosabb feladatot, az állami költségvetés elfogadását, Robert Fico pénteken rendkívüli koalíciós tanácsot hívott össze. A tárgyaláson a miniszterelnök pacifikálta a feleket. Végső soron kénytelen volt engedni Dankónak Filip Kuffa jelölésében, cserébe viszont feltétel nélküli garanciát követelt és kapott arra, hogy az SNS-frakció egységesen támogatni fogja a hétfői kormányülésre kerülő költségvetési javaslatot.
Ez a törékeny politikai alku tette lehetővé, hogy a kormány október 5-én, hétfőn végül zöld utat adjon a 2027–2029-es időszakra vonatkozó állami költségvetési javaslatnak. A játszma persze itt még nem zárult le, a költségvetést még a függetlenektől hemzsegő, már a választási kampányra fókuszáló parlamenten is át kell tolni. Fico, a nagy stratéga a magasabb rendűnek vélt cél érdekében engedett, a csetepaté során beszerzett néhány karcolást, ez a szett most nem az övé volt. De ha sikerül áttolnia a választási költségvetést, akkor számára megérte.
Korábban ezeken a hasábokon azt írtuk, a költségvetés elfogadását követően érdemi munkára már nem számítunk a kampányüzemmódba kapcsoló koalíció részéről. Vélhetően ezt egyre többen gondolhatják így.
Hiányt hiányra halmozva
Nézzük hát, mit kapunk Tarabáért 2027-re! A büdzsé tervezete szerint a közszféra bevételei a következő évben elérik a 63,343 milliárd eurót, míg a kiadások 70,786 milliárd euróra emelkednek. Ez a gyakorlatban egy hatalmas, 7,443 milliárd eurós államháztartási hiányt jelent, ami a bruttó hazai termék 4,94 százalékának felel meg. Természetesen maga a szám is bődületes, az 1707 eurós átlagbér – bár az is kérdés, hogy a főváros közigazgatási határain túl ki keres ennyit – szintjén élő átlagember számára elképzelhetetlen mértékű, de legalább ennyire aggasztó a tendencia is. A 2026-ra várt deficit 4,37 százalékos, a 4,94 ennél is magasabb, ami azt is jelenti, hogy a kormány a politikai csatározások közepette sem tudta elkerülni a kiadások növekedését.
A költségvetés egyes tételeinek részletes elemzése rávilágít a kormányzati prioritásokra és a szerkezeti problémákra. A pénzügyminisztérium kénytelen volt beépíteni a tervezetbe 250 millió eurót az energiaárak kompenzációjára, mivel az elhúzódó gazdasági bizonytalanságok miatt a lakosság és a vállalkozások védelme továbbra is kiemelt politikai elvárás. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium fejezetében elkülönített 100 millió euró az aszály elleni küzdelmet, a vízmegtartást és a klímaváltozás hatásainak enyhítését szolgálja, ami közvetlen válasz a gazdák megkerülhetetlen környezeti kihívásaira. A szociális és családtámogatási szféra védelmében a büdzsé 482 millió eurót rendel a készülő törvényi változtatások finanszírozására: ebből az összegből fedezik a szociális szolgáltatások és a gondozás átfogó reformját, valamint olyan közvetlen lakossági juttatásokat, mint az első osztályos gyermekek beiskolázási támogatása és a megemelt „kocsipénz".
A gyengélkedő Hlas legalább ezzel próbál jópontokat szerezni a választások előtt. A 2027-es költségvetési tervezet közgazdasági szempontból nem klasszikus megszorító költségvetés, hanem egy olyan átmeneti költségvetés, amely 2027-ben tudatosan lassítja a konszolidációt, miközben 2028–2029-re újabb, jelentős kiigazítást helyez kilátásba. Persze, kérdéses, hogy a 2027-es, lazább év után valóban végrehajtható-e a 2028–2029-re előirányzott konszolidáció. És hogy a Smer ezt saját maga számára irányozza-e elő, vagy valaki máséval veri a csalánt. Mert ez a tendencia akár erre is engedhet következtetni.
A 2027-es költségvetés kétségkívül nagy előnye, hogy az 1,8 százalékos növekedési környezetben a kormány nem hajt végre újabb nagy megszorító sokkot, tovább fojtogatva az amúgy is oxigénhiányos hazai gazdaságot. A szociális rendszer részbeni felpumpálásától azt is remélheti, hogy ez képes tompítani az energiaárak és a megélhetési költségek emelkedéséből fakadó kellemetlenségeket. És mindezt úgy, hogy a büdzsé még az uniós kiadási plafon alatt marad. Ugyanakkor a már említett, 4,94 százalékos GDP-arányos deficit jóval meghaladja azt a szintet, amely hosszú távon stabilizálná az államadósságot, mely lassan a fejünkre nő: 2029-re 69,6 százalékos GDP-arányos bruttó adósságot várnak. A legnagyobb bizonytalanság pedig nem is 2027-ben van, hanem 2028–2029-ben. A költségvetés mellékletét képező, több mint 200 oldalas főkönyv számai szerint a kiadási plafonhoz képest 2029-ben már 2,8 milliárd eurós eltérés keletkezne, amelyet további konszolidációval kellene kezelni. Szóval a növekedésbarátnak látszó büdzsé sikerét 2028–29-ben fogjuk tudni igazából (ki)értékelni.
Törvények tára
S miközben az állam a kardjába akar dőlni, vannak szervezetek, amelyek – egy másik állam támogatásával – állami feladatokat vállalnak magukra. Ilyen a csallóközcsütörtöki Pro Civis polgári társulás, a törvénytár.sk weboldal üzemeltetője. A honlap pontosan annyit ígér, mint a neve: szlovákiai törvényeket olvashatunk magyarul, többet, mint a Slov-Lexen, amelynek ez hivatalból lenne a feladata, a mi adóinkból.
Az egy évtizede létező, fordítók közreműködésével készülő jogszabálygyűjteménybe is „betette a lábát" a mesterséges intelligencia. A Törvénytár legújabb fejlesztéseit csütörtökön mutatták be, a fővárosi Liszt Intézetben.
Őry Péter, a Pro Civis elnöke, Csallóközcsütörtök polgármestere elmondta, tíz éve, amikor elkezdték a munkát, még az Alkotmány sem volt elérhető magyar nyelven. A magyar kormány által is támogatott munkát tehát ezzel kezdték, később, a lehetőségek, a fordítói és a lektorálási kapacitások függvényében bővítették. Ma már itt olvashatjuk magyar nyelven a Polgári Perrendtartást és a Büntető Törvénykönyvet is, és további, mintegy százhúsz más, fontos jogszabályt.
Kállay András, a Pro Civis munkatársa elmondta, a közelmúlt masszív fejlesztésének köszönhetően egy saját, mesterségesintelligencia-vezérelt fordítóprogramjuk is elkészült, amely a fordítási időt a korábbi töredékére csökkenti.
A lektorálást azonban – egyelőre – ember végzi, így szavatolva a virtuális térbe kiengedett magyar nyelvű törvények szakszerűségét. A fejlesztéseket három panelbeszélgetés keretében próbálták közelebb hozni a kulturális intézetet megtöltő hallgatósághoz. Az elsőben Kotiers Róza Kállay Andrással és Tárnok Balázs FUEN-alelnökkel arról beszélgetett, megoldás lehet-e a technológiai fejlődés a kisebbségi nyelvhasználat gondjaira. A másodikban eme sorok írója Dančo Jakab Veronika és Németh Takács Henrietta nyelvészekkel a közigazgatási szaknyelv terminológiai problémáira próbált válaszokat találni. A harmadik panel erőssége az volt, hogy, noha nagyon tech-orientációjú volt, mégis próbált közérthető maradni. Tilajcsik Dóra Huszty Csabát, a fordító alkalmazást fejlesztő Entel Műszaki Fejlesztő Kft. ügyvezetőjét, és Asztalos Zoltánt, az alkalmazás szlovákiai implementációját segítő EGM Kft. ügyvezetőjét faggatta a mesterséges intelligencia és a nyelvhasználat összefüggéseiről.
Természetesen a rendezvényen stábunk is jelen volt. Ha ennél több információra vágyik az első szlovákiai magyar Törvénytárról, nézze meg videós tudósításunkat és a szereplőkkel készült interjúinkat a ma7.sk-n.
Az írás a Magyar7 2026/41. számában is megtalálható.
