Ez az írás legyen mementó azoknak, akik azt hiszik, majd a "jobb szlovákok" megoldják a problémáinkat
A felvidéki magyar sajtóban egyedül a ma7.sk foglalkozott a Sme-ben megjelent botrányos, a Szövetség politikusai által is elítélt publicisztikával, amelynek szerzője egy magyar-szlovák háborút vizionált az orosz-ukrán válság kapcsán. Most két olyan korábbi vezető politikust kérdeztünk, akiknek karrierjük során bőven kijutott a szlovák sovinizmusból. Csáky Pál és Duray Miklós mondják el véleményüket az ominózus írásról.
Csáky Pál - drámaíró, az MKP volt elnöke, egykori miniszterelnök-helyettes és EP-képviselő
"Olvastam az írást a megjelenése után, hogy őszinte legyek, engem sajnos nem lepett meg. A kilencvenes évek eleje óta nincs jó véleményem a magukat liberálisnak mondó szlovák újságírókról és politikusokról. Többször előfordult, hogy a magát nyitottnak és szabadelvűnek mondó Sme magyarellenes, durva megnyilvánulásoknak adott teret. Azon azért csodálkoztam, hogy egy magyar kötődésű hölgy (Beáta Balogová, a lap főszerkesztője - szerk. megj.) főszerkesztette lapban egy ilyen írás következmények nélkül megjelenhet. Azt kell látnunk, hogy a szlovák értelmiség egy jelentős részében ott van a magyarellenes háttér. Valaki kimondja, valaki nem, de ez egy nagyon jelentős szocializáció. Kétféle szlovák politikust ismertem meg az elmúlt negyven évben. Az egyik fajta nyíltan és durván magyarellenes, a másik csapat pedig úgy van vele a magyarkérdést majd az idő megoldja, beolvadunk. Olyan szlovák politikussal még nem találkoztam, aki valódi partneri viszonyt kínált volna anélkül, hogy cserébe bármit elvárna. Értem ezt az MKP nyolc, kormányon töltött érvére is, ott az együttműködés annak volt köszönhető, hogy a magyar párt tényező volt a politikában.
Duray Miklós - politikus, közíró, egyetemi tanár, az Együttélés alapító elnöke
Ez a Sme-ben megjelent cikk nem a valóságot elemzi, egy már eleve kitalált helyzetet képzel tovább teljesen irreális módon. Egy rendkívül rosszhiszemű írás, azzal együtt, hogy a szerzője jól láthatóan nem ismeri ki magát a huszadik század történelmében. Olyasmiket feltételez, amelyek sohasem következhetnének be. Magyarországgal kapcsolatos gondolatkísérlete már csak azért is tévedés, mert akkor sem következett be, amikor bekövetkezhetett volna. A bécsi döntés során Magyarországhoz visszacsatolt déli területeket nem katonailag foglalta el a magyar állam, politikai megegyezés és a nemzetközi jognak megfelelő szerződések megkötése után léptek magyar katonák az akkori Szlovákia területére. Magyarországgal példálózni Ukrajna és Oroszország kapcsolatában, teljes tévedés. Szeretném egy kicsit történelmi kontextusba helyezni a témát, hiszen az teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy rossz és ostoba párhuzam volt a szerző részéről.
Erről sokan megfeledkeznek. A mai ukrán állam területén az oroszok, illetve a lengyelek, majd Ausztria osztoztak. Ukrajna a szovjet államon belüli belső közigazgatásban kapott először önállóságot, semmilyen nemzetközi jogalanyisággal nem rendelkezett. Létrejötte tulajdonképpen a Szovjetunió szétesésével keletkező tehetetlenségi energiának köszönhető. A felbomlást nem nemzetközi szerződések mentén vezényelték le, ennek látjuk most a következményeit. Egészen más lett volna a helyzet, ha a nemzetközi jog szerint jönnek létre az utódállamok. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Nyugat politikai érdeke Ukrajnát kiszakítani az orosz függőségből és szembefordítani Moszkvával.
