2021. május 14., 17:43

Érti-e a politikai elit a felvidéki választót?

A szlovákiai magyar politikai elit és a választópolgárok rendszerváltás utáni politikai identitásának formálódását vizsgálja Lampl Zsuzsanna szociológus legújabb könyve. A politikai elit és a választók 1989-et követő fokozatos eltávolodása tanulságos párhuzamokat kínál a jelenlegi helyzetben, amikor 1990 óta először nincs szervezett képviselete a felvidéki magyarságnak a pozsonyi parlamentben.

felvidéki magyarok
Fotó: ma7

Lampl Zsuzsanna A szlovákiai magyarok politikai identitása 1989–1990-ben című kötetében leszögezi, a rendszerváltó elit politikai identitása 1989-et követően egyre inkább távolodott a lakosság többségének politikai identitásától. A többségi társadalomhoz hasonlóan a gyökeres társadalmi, gazdasági változások a szlovákiai magyarok életkörülményeit is alapjaiban változtatták meg.

Hamar jött a kiábrándulás

A megvalósult szabadság mellett a piacgazdaságra való áttéréssel járó súlyos gazdasági áldozatok a választók többségének a nemtetszését váltották ki.

Ez a körülmény döntően befolyásolta a választópolgárok politikai identitásának alakulását, és hozzájárult a nép és a rendszerváltó elit politikai identitása közti távolság fokozódásához.

A pozsonyi Társadalmi Problémák Kutatásának Centruma 1990 áprilisában és októberében is szondázta, mennyire elégedettek Szlovákia polgárai az 1989. november 17-e utáni társadalmi fejlődéssel. Az eredmény a mából nézve is meglehetősen kijózanító, hiszen már áprilisban is csak a válaszadók 20,8 százaléka volt nagyon elégedett az átalakulással, ez a szám októberre 7,9 százalékra csökkent. 1990 őszére a szlovák társadalmon belül többségbe kerültek azok, akik elégedetlenek voltak a rendszerváltással.

A romló életkörülményeknek döntő szerepük volt a társadalom növekvő frusztrációjában, amitől aligha lehet elvonatkoztatni a Csehszlovákiát szétfeszítő nemzeti kérdés kiéleződését és a szlovák társadalomban magasra csapó magyarellenes érzelmeket. A többségi nemzet nacionalizmusa a felvidéki magyarok körében hamar szétfoszlatta a rendszerváltás idején táplált remények jó részét, az illúziók elvesztése pedig kihatott a magyar választók politikai identitásának alakulására is.

Differenciált közösség markáns konzervatív identitással

A rendszerváltást követő években a felvidéki magyarok körében a legmarkánsabb a nemzeti keresztény-konzervatív politikai identitás volt,

amelyet a pártok körében akkoriban az Együttélés és az MKDM képviselt. A korszak választási eredményeiből kiindulva, a magyarok nagyjából kétharmadára volt jellemző ez az identitástípus. A többi identitástípus, emeli ki Lampl Zsuzsanna, leírható, de nem számszerűsíthető.

Ilyen volt a rendszerváltás idején az FMK által képviselt liberális identitás, az 1990-ben főleg még a kommunista pártra adott voksban megnyilvánuló baloldali identitás, illetve a szlovák kereszténydemokratákra szavazó magyarok körében a nemzeti elemet nélkülöző keresztény-konzervatív identitás. A fennmaradó magyar választók vagy szlovák pártra szavaztak, vagy – akkor még az utóbbi választásokhoz képest jóval kisebb számban – részt sem vettek a választáson.

lampl
Fotó:  Magyar7
A szlovákiai magyarok kedvezőbben ítélik meg a rendszerváltást

Sajátos illúzióvesztést jelentett, hogy a nyugati kapitalizmusról kialakított idealizált kép szembekerült a hétköznapi valósággal, ugyanis 1989 novembere demokráciát ugyan hozott, de jólétet hosszú ideig nem. Miközben a társadalom valóságérzékelése fokozatosan megváltozott, a nyugati kapitalizmus visszásságait semmilyen bírálat nem érhette a közbeszédben, mert azt rögtön azonosították a bukott állampárt retorikájával.

Annál kiábrándítóbb volt mindez – akár csak Ausztriába átrándulva –, hogy egyre többen találkoztak a nyugati életkörülmények és a hazai valóság közötti tátongó szakadékkal.

Az ezredfordulót követő gyors gazdasági növekedés már árnyalta a rendszerváltás elutasítottságát, 2004-ben a szlovák választók 33 százaléka már a 20. század legpozitívabb történelmi eseményének tartotta az 1989 novemberét követő változásokat.

A magyarság körében a válaszadók 39 százaléka tartotta kiemelkedő történelmi eseménynek a rendszerváltást, ami érzékelhetően pozitívabb adat a többségi társadalom körében mértnél. A Lampl Zsuzsanna által 2018-ban publikált reprezentatív kérdőíves felmérés szerint a felvidéki magyarok kétharmada értékelte pozitívan vagy inkább pozitívan a rendszerváltást, ami a szlovák összlakossághoz képest 10 százalékkal kedvezőbb értékelés. Mindebből az következik, hogy a felvidéki magyarság a rendszerváltás utáni társadalmi, gazdasági fejlődést, minden ellentmondásossága dacára, inkább pozitívan értékeli.

Ezek a kutatások nem igazolják azt a már-már közhelyszerű vélekedést, hogy a felvidéki magyarok többsége csalódott az elmúlt harminc év társadalmi, politikai viszonyainak alakulása miatt.

Másképpen fogalmazva a csalódottság – ebben persze markáns regionális különbségek lehetnek – döntően nem egzisztenciális természetű. A felvidéki politikai elit számára elsőrendűen fontos felismerni, hogy hívó szavait a magyar közösség körében domináns politikai identitáshoz igazítsa.

Okkal feltételezhetjük, hogy a felvidéki magyarság körében jelenleg is a nemzeti keresztény-konzervatív identitás a leginkább meghatározó, ahogy az a magyar közösség politikai önazonosságára jellemző volt a két háború között és a rendszerváltást követő években is.

Mint azt Lampl Zsuzsanna összegzése mutatja, már 1990-ben is jelen volt a KDH-ra szavazó magyarok körében a nemzeti elemet nélkülöző keresztény-konzervatív önazonosság, de akkor még törpe minoritásként.

A következő időszak egyik nagy kérdése lesz, hogy a keresztény-konzervatív felvidéki magyarok politikai identitásában a nemzeti elem mennyire lesz meghatározó, döntően ez fogja befolyásolni a formálódó Szövetség esélyeit.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/19. számában)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.