Egy vakcina akkor megbízható, ha kevés mellékhatása van
A hét híre, hogy végre megvan az első új koronavírus elleni vakcina és az EU 300 millió adagot már meg is rendelt belőle. Ha minden a tervek szerint alakul, még a tél során megkezdik az oltást. Hogy megváltást jelent-e az oltóanyag, arról is kérdeztük Domonkos Andor kutatóorvost, hetilapunk, a Magyar7 egészségrovatának állandó szerzőjét.
Hogyan fogadta a bejelentést az új oltóanyagról?
Tudni kell, hogy még valamikor tavasszal nagy elánnal indult meg a kutatás, nagyon sok kísérlet történt az új koronavírus elleni oltóanyag kifejlesztésére, de időközben ezek egy része elhalt.
Azt nagyon nehéz megjósolni, hogy Kínában, Oroszországban hányan fejlesztenek, Amerikában is gőzerővel dolgoznak a vakcinán.
Tény, hogy a világ több táján folynak kutatások. A Pfizer, ha jól tudom, RNS-alapú vakcinában érdekelt. Ebben a partnere a jóval kisebb BioNTech. Általában a gyógyszerkutatás és vakcinafejlesztés úgy történik, hogy azt egy kisebb vállalat végzi. Ez esetben a BioNTech, mely főleg a felfedező- és kutatómunkát végzi el, de nincs annyit tőkéje, hogy ennek eredményét piacra tudja dobni és a klinikai vizsgálatokat végig tudja vinni. Ehhez már egy akkora világcég kell, mint például a Pfizer. Nyilván mamutvállalatként olyan másik céggel kötnek szerződést, amelyik ígéretes terméket kínál. Úgy tűnik, ez az új vakcina ilyen. Fontos megjegyezni, hogy még nincs kész, nincs legyártva, mindössze a fejlesztése jutott el egy késői stádiumig.
A hírek arról szólnak, hogy az említett két cég által kifejlesztett kísérleti oltóanyag 90 százalékban hatásos. Ez most sok vagy kevés?
Nagyon leegyszerűsítve úgy is meg lehet fogalmazni, hogy százból kilencven embernél sikerült súlyos tünetektől mentes, kórházi kezelést nem igénylő lefolyást elérni, vagy pedig azt, hogy ennyien nem fertőződtek meg.
Egy vakcinánál azonban nem csupán az a kulcskérdés, hogy mennyire hatásos, hanem az is, hogy milyen mellékhatásai vannak.
Lehet, hogy ez a vakcina valóban kitűnő, bár én azért a kilencven százaléknál picit nagyobb hatékonyságot várnék, de ez is elégséges lehet. Amennyiben nincsenek komoly mellékhatásai, akkor fontos fegyver lehet a kezünkben a vírus ellen.
Magának a vakcinának a milliós, százmilliós, milliárdos tételben való előállítása sem gyerekjáték, vagyis a beígért 300 millió vakcina még nincs kész. Ahhoz azért még jó néhány hétnek és hónapnak el kell telnie.
Szlovákia, első körben, 180 ezer adag vakcinához jut. Ön kit oltatna be velük?
Mindenképpen azokat, akik fokozott veszélynek vannak kitéve. Ilyenek az egészségügyi dolgozók, hogy ők ne „köröztessék” a fertőzést. Egyébként pont ennél a járványnál nagyon nehéz megmondani, hogy ki a veszélyeztetett. Ha azt mondjuk, hogy az idősek, akkor láthatjuk, hogy itt jelentős a komorbiditás, vagyis nekik más krónikus betegségeik is vannak. Viszont már azt is látjuk, hogy a középkorúaknál, de akár a 20-40 éves korosztály között is előfordul halálozás, viszont jóval ritkábban, és jellemzően nagyon hirtelen következik be az állapotromlás. De hogy valóban kik azok, akiket elsőként kellene beoltani, azt nagyon nehéz meghatározni. Talán egy idő múlva már lesznek olyan tesztek, amivel ezt mérni lehet. Amit az utóbbi időben vizsgálnak, miszerint a 0-ás vércsoportúakra állítólag nem veszélyes a vírus, és az A-vércsoportúak azok, akikre a leginkább kell vigyázni, nem megfelelő támpont, hiszen a populáció jelentős részét éppen az ehhez a vércsoporthoz tartozók teszik ki. Ennél jóval finomabb becslések kellenének.
Az idősotthonokban is sokkal fontosabbnak tartanám inkább a személyzet oltását, hiszen ők azok, akik beviszik a betegséget az épületek falai mögé.
Az ő gyakori tesztelésük mellett, vagy helyett egy hatékony védőoltással el lehetne kerülni, hogy a vírus bejusson ezekbe az intézményekbe.
Laikusként nagyon rövidnek tűnik az az idő, amíg az új vakcinát kifejlesztették, főleg annak fényében, hogy sokáig legalább 1- 1,5 évet emlegettek, ami ehhez szükséges. Áprilistól novemberig ki lehet fejleszteni egy ekkora járvány megfékezésére alkalmas oltóanyagot?
Valóban nagyon rövid időnek tűnik. Személyesen még nem vettem részt gyógyszerfejlesztésben, de azért rálátok valamelyest a folyamatra.
A háttérben annak lehet szerepe, hogy a vakcina előállításában a modern molekuláris biológiai eszköztárat is bevetették, ami felgyorsítja a fejlesztés idejét.
Bizonyára sokan emlékeznek az SMA betegség gyógyítására szolgáló méregdrága gyógyszerre, amit infúzió formájában juttatnak a beteg kisgyermekek szervezetébe, amitől állapotuk jelentősen javulhat. Hogy miért ennyire drága ez a gyógyszer annak egyik oka, hogy nagy újdonságként gént juttatnak a szervezetbe. Ennek pedig működnie kell az emberi szervezetben. De mint minden új típusú beavatkozásnak, a vakcináknak is vannak mellékhatásaik.
Olyan nincs, hogy egymillió ember közül senkinek se okozzon mellékhatásokat az új koronavírus elleni vakcina. Valószínűleg itt olyan nagymértékű vakcináció lesz, olyan sok ember lesz beoltva hirtelen, hogy ezek a mellékhatások meg fognak mutatkozni, méghozzá elég erőteljesen.
Ha belegondolunk, egy kisebb országban évente néhány tíz- vagy százezer csecsemő kap védőoltást, néhány ezer ember pedig influenza ellenit, ezért, ha van az oltóanyagnak egy-egy olyan mellékhatása, ami 100 ezer vagy egymillió esetből egyszer jelentkezik, akkor akár évekig nem is fordul elő. Ennél az új vakcinánál azonban, amivel rövid időn belül emberek százmillióit, milliárdjait fogják beoltani, éberségre lesz szükség.
A háziorvosok és szakorvosok lehetnek azok, akiknek figyelniük kellene a védőoltást követő reakciókat – hirtelen gyulladás a szervezetben, allergiás tünetek, és ezt a megfelelő helyen jelenteni.
Személy szerint nem attól lennék nyugtalan, hogy milyen gyorsan fejlesztették ki a vakcinát, hanem arra lennék kíváncsi, hogy mik azok a mechanizmusok, amelyekkel ez esetlegesen fellépő mellékhatásokat kezelni fogjuk.
Nagy kérdés az is, mennyi ideig fog védeni a vírus ellen a vakcina, hiszen vannak, akik már kétszer is átestek a fertőzésen?
Még abban sincs konszenzus, hogy a betegség átvészelése mekkora védettséget ad. Az látszik, hogy a hagyományos gammaglobulinok, antitestek termelése fél év után erőteljesen lecsökken. Amit viszont sokkal nehezebb mérni, azok a sejtfüggő immunválaszok. A lényeg az, hogy lehetnek olyan rejtett hosszú távon védekezésben résztvevő mechanizmusaink, amelyeket nem tudunk most még hatékonyan kimutatni, szűrni.
Nagyon fontos, hogy a járványügyi helyzetet augusztustól augusztusig lássuk, vagyis még nincsenek is megfelelő adataink arról, hogy reagál az emberi szervezet a vírusfertőzésre, hiszen még nem telt el az egy év.
Hogy értékeli az országos tesztelést, ami Szlovákiában lezajlott és amit a vírus elleni küzdelem hatékony fegyvereként a szlovák kormány a továbbiakban is be kíván vetni?
Már a korábbiakban is elmondtam, hogy ennek akkor volna értelme, ha nagyon sok tesztelés lenne, kis túlzással zsinórban tesztelnének. Akár fókuszcsoportokban is, például éttermi dolgozókat, pedagógusokat, orvosokat, nővéreket, akik sok emberrel kerülnek kapcsolatba munkájuk során.
Egy, kettő, esetleg három egymást követő teszt nem igazán mérvadó. Arra viszont jó, hogy egy pici időt nyerjen az egészségügyi ellátórendszer és ellaposodjon a görbe. De ha nem történik ezzel párhuzamosan más intézkedés, nincs más védekezési módszer, akkor a járványgörbe két, három vagy négy hét múlva újra emelkedni fog.
Tudományos szempontból ez a tesztelés nem értékelhető, hiszen általános jellegű volt. Valószínűleg a résztvevők eloszlása elcsúszott egyes társadalmi csoportok felé, például az otthon lábadozó betegek nem mentek el (egyébként helyesen). A tünetmentes fertőzöttek kiszűrésére lehetne alkalmas, ám az antigéntesztek pont ebben az esetben a legkérdésesebbek. Ha viszont a megfelelő intézmények a megfelelő módszerekkel gondosan kiválogatott embermintán, mondjuk 10 ezer emberen – gyereken, fiatalon, öregen, betegen, egészségesen – végezték volna, akkor relevánsabb adatokat nyertünk volna. Amit hiányolok, az a globális stratégia arra vonatkozóan, mit kezdjünk a felső légúti megbetegedésekkel, amelyek emberek százezreinek halálát okozzák évente. Ezek egyike az új koronavírus.
Hogyan látja a járvány fejlődését, mikor lélegezhetünk fel?
Szlovákia halálozási adatai megbízhatónak tűnnek, hiszen itt a szigorúbb módszerrel, boncolással, a tüdő roncsoltságával állapítják meg, hogy valóban koronavírus okozta-e a halált. Európa más országaiban ez nem így van, azokban a statisztikákban nehezebb kiigazodni. Az, hogy beköszöntött a nátha időszaka, jön a tél, arra lesz jó, hogy tisztábban lássuk, mire is képes a vírus a neki leginkább megfelelő körülmények között.
Jósolni nem szeretnék, de ha karácsonyig stabilan tudnánk tartani a megbetegedések és halálozások számát, az már egy jobb forgatókönyvet jelentene. A vírustól azonban egyhamar nem szabadulunk.
