2022. január 12., 19:03

Egy közönséges megfázás is segíthet simábban átvészelni a COVID-ot

Rendkívül érdekes tanulmány jelent meg a londoni Imperial College kutatóitól, akik tudományosan is igazolták azt a régóta és sokat emlegetett feltételezést, hogy egy egyszerű megfázás következtében kialakuló immunvédelem is segítheti felvenni a harcot a COVID-19-et okozó új típusú koronavírussal.

koronavírus
Fotó: pixabay.com

A tekintélyes Nature Communications szaklapban megjelent tanulmány alapállítása, hogy a közönséges megfázás (common cold) kórokozóinak (ezek általában szintén különböző koronavírusok) köszönhetően olyan, úgy nevezett T-sejtes védelem is kialakul a szervezetben, amely a COVID ellen is védelmet nyújt. Azt már korábban is kimutatták, hogy a különböző koronavírusok által okozott megfázásos megbetegedések után maradó T-sejtek felismerik a SARS-CoV-2 vírust, most azt is sikerült megértenünk, hogy miként akadályozzák meg, pontosabban csökkentik a megfertőződés kockázatát. 

Egészségedre!

Mi is az a megfázás? Ennek a látszólag teljesen triviális kérdésnek talán még egy kifejezetten a laikus nagyközönség számára készült ismeretterjesztő anyagban sem lenne keresnivalója, hiszen mind tudjuk, miről van szó. Tüsszögés, orrfolyás, torokfájás, levertség, hőemelkedés, ritkábban láz. Mindannyian átestünk már a betegségen, sokan többször is. Apró érdekesség, hogy ezek a tünetek szinte kivétel nélkül az immunrendszer reakciójának köszönhetőek, a megfázást okozó vírusok nagy része nem okoz szövetroncsoló tüneteket. 

Azt azonban kevesen tudják, hogy a megfázásos megbetegedések nagy részét bizony eddig is mindenféle koronavírusok okozták, osztozva ezen a kétes dicsőségen más, például adeno-, entero- vagy rhinovírusokkal.

Az orvostudomány ma mintegy 200 különböző, megfázásos tüneteket okozó vírust ismer. Ami a Covid-19 okozóját, a SARS-CoV-2 koronavírust kiemelte ebből a sokaságból, az éppen az volt, hogy az eddigieknél hatékonyabban támadta meg a légutakat. Míg azok megmaradtak a felső légutak nyálkahártyáiban és csak nagy ritkán jutottak el a tüdőszövetekhez, az új típusú koronavírus jóval gyakrabban támadta meg a tüdőt, okozva nem ritkán halálos szövődményeket.

Mik is azok a T-sejtek?

A T-sejtek vagy T-limfociták kitüntetett szerepet játszanak a szervezet sejtes immunvédekezésében. Más immunsejtektől jellegzetes, ún. T-receptoraik alapján különíthetőek el. Feladatuktól, illetve morfológiájuktól függően több típusuk is van, általában a szerzett immunválaszban vesznek részt (az emberi T-sejtek nagy része ilyen), de egy részük az idegen anyagok, antigének ölősejteknek való bemutatásában is szerepet játszik, már a veleszületett immunrendszer részeként. Egyes típusaik közvetlenül a kórokozókat pusztítják (ölő T-sejtek), míg mások úgy nevezett memóriasejtek formájában a szervezet hosszútávú védelmét szolgálják.

Az orvosok előtt régóta ismert volt a tény, hogy az új típusú koronavírussal kapcsolatba került személyek nem minden esetben fertőződnek meg. Ennek pontos biológiáját sokáig nem sikerült tisztázni, nem értettük, egyesek miért kerülik el a megfertőződést, míg mások, ugyanakkora vírusterhelés mellett megbetegszenek. 

Most kiderült, hogy a korábbi fertőzések, például az egyszerű megfázást okozó, "régebbi" koronavírusok által, megvédhetnek minket a COVID-19 fertőzéstől

- nyilatkozta a tanulmány egyik szerzője, Dr Rhia Kundu. A szerzők azt hangsúlyozzák, bár igen fontos fertőzésről van szó, botorság lenne pusztán korábbi védettségünkre bízni az új típusú koronavírus elleni harcot.

Mire jó ez?

A tudományos kutatásokkal kapcsolatban a laikusok részéről gyakran felmerülő felvetés, mindez mégis mire jó, pláne akkor, ha mint jelen esetben is, brit tudósok vizsgálatáról van szó.

A tanulmányt publikáló szakemberek szerint eredményeiknek óriási jelentősége lehet az úgy nevezett második generációs, univerzális COVID-vakcinák kifejlesztésében.

Tanulmány 2020 szeptemberéből, tehát még a COVID-vakcina megjelenése előttről származó mintákon alapszik. Összesen 52 ember véréből vettek mintát a kutatás során, mindnyájuknak volt olyan velük egy háztartásban élő családtagja, aki megfertőződött a vírussal. A kutatásban résztvevő alanyoktól hat napon át minden nap vért vettek, hogy pontosan követni tudják a T-sejtek koncentrációját. 

Kiderült, a kutatásban résztvevők közül az a 26 ember nem fertőződött meg az új típusú koronavírussal, akiknek vérében eleve magasabb volt a T-sejtek koncentrációja a korábbi fertőzéseknek köszönhetően. 

A T-sejtek nem a tüskefehérjék alapján veszik célba a kórokozót, hanem a vírus egyéb, "belső fehérjéit" (az eredetiben: internal proteins) ismerik fel. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez egy leegyszerűsítő, semmi esetre sem tudományos megfogalmazás, de olvasóink talán nem bánják, ha nem terheljük őket feleslegesen a vírusokat alkotó, formailag, összetételükben és feladataikban is igen különböző fehérjék leírásával.

A jelenleg rendelkezésre álló, legelterjedtebb mRNS-vakcináknál a vírus tüskefehérjéje indukálja a védelem kialakítását (nagyon leegyszerűsítve ez az mRNS-vakcinák működésének lényege).

Ezzel azonban van egy kis gond.

A tüskefehérjét kódoló génszakaszok igen könnyen és gyorsan mutálódnak a koronavírusokban. Éppen ezért a vakcina hamar hatástalanná, vagy legyünk megengedőbbek, kevésbé hatékonnyá válhat, hiszen olyan tüskefehérjék alapján alakul ki az immunvédelem, amelyeket az új vírusvariácók már régen elhagytak. Ezzel a kórokozók tulajdonképpen állandó versenyre "kényszerítik" a vakcinagyártókat, míg az előbbi folyamatosan mutálódik, változik, addig utóbbiak igyekeznek nem lemaradni a vírus mögött. Ezzel szemben a vírust alkotó "belső fehérjék" jóval lassabban változnak, sokkal kevésbé diverzek, így az ezekre épülő oltóanyagok is hatásosabbak, szélesebb védelmet nyújtanak. A kutatók éppen ezért úgy vélik, a vírus "belső fehérjéi" kiváló vakcinacélpontok lehetnek a jövőben, hiszen a T-sejtek, amelyek felismerik ezeket, jóval tovább megmaradnak a szervezetben, mint az általában néhány hónappal az oltás után már eltűnő specifikus antitestek. A friss eredmények éppen azért olyan fontosak, mert először sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy az egyszerű megfázást okozó, korábbi koronavírus-fertőzések során kialakult T-sejtes védelem segíthet a SARS-CoV-2 ellen is. 

A második generáció

A második generációs vakcinák fejlesztése jelenleg is nagy erőkkel zajlik. A kutatók számtalan úton indultak el mióta az első oltóanyagokat sikeresen piacra dobták. Ezek közül egyik-másik ugyan zsákutcába vezet, de a cél, hogy a jelenleginél hatékonyabb oltóanyagokat állítsuk elő, megéri a fáradtságot. Egyes gyártók tabletta vagy orrspray formájában alkalmazható vakcinán dolgoznak, mások a már meglévő oltóanyagok kombinációjával kísérleteznek, megint mások pedig új adjuvánsokkal tennék hatékonyabbá az oltásokat. Hogy ezek közül melyik út vezet sikerhez és melyikből lesz az utókor számára pusztán tudománytörténeti érdekesség, egyelőre nem tudni!

Az viszont már most látszik, a második generációs vakcinák egyik legsikeresebbje lehet a nem tüskefehérjékre épülő, T-sejtes immunválaszt indukáló oltóanyag. Ehhez még csak koronavírus sem kell, csak győzzük kivárni!

Megosztás
Címkék