2021. április 13., 09:30

Dzurinda is letette a garast: Matovič és Orbán Putyin bábja csupán

Mikuláš Dzurinda egykor szebb napokat látott ex-miniszterelnök is állást foglalt a Matovič budapesti látogatása nyomán fellángolt vitában. Szomorú, de az aktuality.sk-n megjelent írás unalmas lózungokon, ezerszer visszaöklendezett, semmitmondó paneleken és néhány kilógó lólábon kívül mást nem tesz hozzá a diskurzushoz.

Fotó: Igor Matovič Facebook-oldala

Érezték ezt talán a legolvasottabb szlovák hírportál szerkesztői is, hiszen Dzurinda írása csak késő éjjel került fel a honlapra. Ma reggel szokásos reggeli sajtószemlémet tartva bukkantam rá - teljesen véletlenül.

Az első néhány bekezdésben meglepő korrektséggel találkozni, Dzurinda kissé elnagyoltan, de nagyjából helyesen vázolja az ukrán-orosz konfliktus lényegét. Bár sok újat nem mond, (itt még) nem tűnik elfogultnak. Azt írja, az orosz csapatok felvonulásának a határ mentén több oka is lehet, mind a közelgő orosz választások és Putyin vereségtől való félelme, mind az új washingtoni kabinet Kijevvel ápolt igen baráti viszonya. Nem túl viharos megállapítások ezek, de ahhoz mindenképp elegek, hogy ezek mentén feltehesse a kérdést, hol a helye Szlovákiának ebben a konfliktusban?

Dzurinda már adja is a választ: egyértelműen Ukrajna mellett!

Egyrészt, mert "nekik van igazuk", hiszen "minden országnak joga van megvédenie (...) területi egységét" (kivéve persze, ha azt az országot Magyarországnak hívják...). Dzurinda szerint nem véletlenül támogatja Pozsony Madridot a katalánokkal szemben, ahogy Koszovó önállóságának tagadása is okkal történik.

Ez az írás egyik, Dzurinda akaratán kívül legviccesebb pontja. Szépen megmutatja ugyanis azt a képmutatást, amely a magát nagybetűs Igazság harcosaként láttató, valójában ugyanúgy saját érdekei mentén politizáló nyugati diplomáciára jellemző. Koszovót ugyanis 2019. júliusáig már 105 ENSZ-tagállam elismerte, Szlovákia, nagyjából 430-450 ezer okból kifolyólag, azóta sem. Szó sincs tehát arról, hogy értékek mentén politizálna a szlovák külügy (vagy akár az amerikai), ezt nem is lehet elvárni, csak legalább ne tennének úgy!

Dzurinda azt állítja, Ukrajna egyértelmű szövetségesünk, hiszen míg Oroszország hibridháborút folytat a Nyugat ellen, addig Kijev európai integrációra törekszik, közeledik Európához, tehát világos, ki mellett kell állást foglalnia a szlovák diplomáciának.

Ezt követően a szerző arról értekezik, kell-e támogatnia Pozsonynak az ukránok NATO-csatlakozását. A megoldás tipikusan szlovákosra sikerül, Dzurinda ugyanis azt mondja, tulajdonképpen igen, de Ukrajnának ehhez el kell érnie a megfelelő NATO-kompatibilitást, nem állhat háborúban egy másik országgal. Ukrajnának ezt a konfliktust magának kell megoldania, nem ránthatja háborúba az Észak-atlanti Szövetséget, bár, írja Dzurinda, a Nyugatnak ehhez minden közvetett támogatást meg kell adnia. Ennél a pontnál, másokhoz hasonlóan az ex-miniszterelnök megfeledkezik egy igen fontos szempontról.

Ukrajna NATO-csatlakozása gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy az háborút ne jelentene Oroszországgal. Rá kell nézni a térképre és rögtön világossá válik, miért. Oroszország ugyanis, ahogy talán az Egyesült Államokon kívül minden jelentősebb geopolitikai játékos, a földrajz fogságában vergődik, 1974 kilométernyi, szinte kizárólag síkvidéki határ köti össze Moszkvát és Kijevet. 

Sem Dzurinda, sem más nyugati elemzők nem foglalkoznak ezzel a ténnyel. Az ex-miniszterelnök azt írja, a problémát csak "hosszútávon" lehet megoldani, bár ő maga még csak említésszintjén sem foglalkozik a megoldás lehetőségével, inkább rátér cikke tulajdonképpeni tárgyára, melyet az alábbiak szerint lehetne összefoglalni:

Matovič és Orbán nem veszik észre, hogy Putyin eszközei.

Dzurinda ugyanis kijelenti, a Szputnyikot Oroszország tulajdonképpen hatalmi eszközként használja, hogy szétverje az Uniót. Legyünk őszinték, ebben bizonyára van valami igazság, Putyin hülye lenne nem kihasználni saját céljaira a járvány adta lehetőségeket. Csakhogy Dzurinda már megint megfeledkezik valamiről! Mindegyik geopolitikai szereplő ugyanezt csinálja, egyrészt, másrészt Putyin orosz vakcinájára csak azt követően lett szükség, hogy a lesajnált keleti laboratóriumok képesek voltak arra, amire a nyugati, élvonalbeli kutatóintézetek és gyógyszergyárak nem.

Elegendő mennyiségű vakcinát szállítani a rászoruló országoknak.

Dzurinda tehát téved, mikor azt állítja, Matovič "számítása káros és veszélyes". A fő veszély ugyanis jelenleg a koronavírus, ezt a problémát kell először megoldani, ha ehhez orosz vakcinára van szükség, ám legyen! Matovič ugyanis nem a brüsszeli-washingtoni érdekekért tartozik felelősséggel, hanem saját állampolgáraiért. Ahelyett, hogy azokat az államokat éri bírálat, amelyek, nagyon helyesen, alternatív vakcinaforrások után néztek, arra kellett volna törekedni, hogy erre ne legyen szükség. 

Sem Dzurinda, sem a hozzá hasonlóan gondolkodók nem veszik észre, hogy fordítva ülnek a lovon?!

Itt újabb szórakoztató bekezdéshez érkezünk. Dzurinda, valószínűleg véletlenül, de elismeri, Orbán Viktor magyar miniszterelnök Európa egyik meghatározó politikusa. Azt írja: "(Matovičnak) tudnia kell, hogy a Kreml fő trójai falova nem Salvini, vagy Le Pen, hanem Orbán. Mert régóta kormányzó miniszterelnök, aki európai méretekben játszik". Ideje lenne már eldönteni, hogy Orbánt most akkor kiközösíti az európai közösség és nincs szava nemzetközi szinten, vagy azért veszélyes, mert Putyin legbefolyásosabb uniós szövetségese. A kettő együtt ugyanis nem megy...

Az írás zárógondolatában Dzurinda kifejti, Matovič nem csak Szlovákia uniós helyzetét ássa alá, de a szlovák állampolgárok az EU-ba vetett bizalmát is csökkenti (ez megint a fordítva lovagló cowboy esete). Azt írja, mivel Magyarország ellen jelenleg is zajlik a hetes cikkely szerinti eljárás, vitában áll az uniós intézményekkel, így Szlovákiának nem jön jól, ha épp most működik együtt Budapesttel, éppen most vizsgáltatjuk be Magyarországon a Szlovákiának szánt orosz vakcinákat, ezzel "jelentősen meggyengítve az Európai Uniót".

Hát nem furcsa, hogy ilyenkor célvezérelt politikára hivatkozva lehet érvelni a már-már cinikus pragmatizmus mellett, de, ha orosz vakcinákról és emberéletekről van szó, akkor valamiféle ködös "európai értékeket" emlegetve ugyanez a hozzáállás már az "uniós intézményrendszert ássa alá". 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.