Az elmúlt évtized szlovákiai tükre
A 2020-as év egy új évtized kezdete, megéri tehát, néhány mondattal az elmúlt évtized főbb történéseire is visszatekinteni.
A néhány óra múlva véget érő kétezer tízes évtized elsősorban a gazdasági válságból való feleszmélés, majd a kibontakozó migrációs hullám jegyében telt. Politikai viszonylatban azzal indult az évtized, hogy 2011-ben megbukott Iveta Radičová kormánya, az első olyan kormánykoalíció, amelynek az élén egy nő állt – írja a Pravda napilap. A kormánykoalíció bukását ténylegesen az európai mentőcsomag okozta, a háttérben azonban különböző hatalmi harcok zajlottak az akkori legerősebb kormánypárton – az SDKÚ-n belül is.
És 2011-ben robbant ki a Gorilla-ügy is, az év decemberében bukkant fel a világhálón az a dokumentum, amely legfelsőbb politika korrupt voltára világít rá Szlovákiában.
A Gorilla-akta hitelessége gyakorlatilag máig nem bizonyosodott be, bár 2019-ben nyilvánosságra került egy hanganyag, amely nagy mértékben megegyezik ezzel a dokumentummal. A Vazov utcai elhíresült lakásban 2005 és 2006 között a Penta vezetőjét, Jaroslav Haščákot hallgatta le a titkosszolgálat, amint az akkori politikum vezető képviselőivel, elsősorban Jirko Malchárek a Dzurinda-kormány akkori gazdasági miniszterével kenőpénzekről egyezkedik. A dokumentum nyilvánosságra kerülése 2012-ben tömegtüntetésekhez vezetett, de gyakorlatilag semmilyen politikai vagy büntetőjogi következménye nem lett.
Radičová jobboldali kormányának bukását előrehozott választás követte, aminek következtében 2012 márciusában Robert Fico egyszínű kormánya került hatalomra. A Smer történelmének legnagyobb sikerét érte el ekkor – a választópolgárok 44,1%-a szavazott rá, ami 83 képviselői helyet jelentett Robert Fico pártjának. Az önálló Szlovákia történelmében ez volt eddig az egyedüli alkalom, amikor egyszínű kormánykabinet került hatalomra. Ezt a sikert Fico megismételni többé már nem tudta, de különböző segédlettel (először Mečiar és Slota, majd Danko és Bugár asszisztálása mellett) kormányon maradt egészen 2018-ig.
Akkor azonban olyasvalami történt, amire senki gondolt, még a legmerészebb álmában sem. 2018 februárjában brutális módon megöltek egy újságírót meg a menyasszonyát a saját, nagymácsédi otthonukban. A kettős gyilkosság kivizsgálását először kételyek kísérték. Tibor Gašpar akkori rendőrfőnök mindjárt a gyilkosság másnapján kijelentette, hogy Kuciakot az újságírói munkája miatt ölték meg. Fico kormányfő egymillió eurót ígért annak, aki a gyilkos nyomára vezeti a rendőrséget. A rendőrség több szálon is nyomozott, az egyik az volt, hogy a két fiatal halálát az olasz maffiához kötődő emberek rendelték meg. Egy nemzetközi nyomozócsoport is létrejött, amely az Europollal és az FBI-jal is együttműködött. Az együttműködés végeredményben kifizetődött, mert éppen az Europol segített a gyilkosok és a megrendelők közti kapcsolat felfedésében.
A tüntetéshullám egész Szlovákiát elárasztotta, több ezer ember vonult az utcákra, amely Robert Kaliňák belügyminiszter és Tibor Gašpar országos rendőrkapitány lemondását követelte. Három héttel a kettős gyilkosság után Fico kijelentette, hajlandó lemondani a kormányfői posztról, ami végül meg is történt, majd ezt követően Peter Pellegrini váltotta őt a tisztségben.
A nyomozócsapat megállapította, hogy a gyilkosság fő megrendelője Marián Kočner volt, akinek nem tetszettek Kuciak cikkei. Kočner évekig építgette az informátori és a rendőrségen, ügyészségen meg a bíróságon belüli hálózatát. Újságírókat figyeltetett meg, hogy aztán később zsarolhassa őket. A telefonos kommunikációja alapján több hatalmon lévő politikussal is átlagon felüli kapcsolatai voltak.
Húsz éve a Smer arca és motorja, és bátran kijelenthetjük, hogy jelentős mértékben befolyásolta az utolsó egy-két évtized szlovákiai történéseit, írja a Pravda. A volt kommunista párttag az ország legnépszerűbb politikusává dolgozta fel magát. A rossznyelvek szerint már a Szlovákiai Demokratikus Baloldal idejében zsarolható volt, Fico azonban nem nagyon beszél erről az időszakról. Nem csoda, többször is becsapták, ígértek neki ezt-azt, amiből végül semmi sem lett, de ő nem adta fel, társalapítója lett annak a pártnak, amely Szlovákia eddigi rövid történelmében a legsikeresebb párt lett. És szépen fokozatosan beszippantotta az egész baloldalt.
Tény viszont, hogy Fico már az egyszínű kormánya idején megpróbált elegánsan kislisszolni a végrehajtó politikából, úgy, hogy elindult az államfőválasztáson, akkor azonban csúnyán leégett, s bár nyilvánvaló, hogy Kiska győzelme akkor többtényezős volt, nem egy politikai kommentátor szerint, Fico eme veresége volt az a pont, amikor elkezdődött a Smer mélyrepülése is. A harmadik kormányt már csak nehezen sikerült összeraknia, a Sieť szinte azonnal a kormányalakítás után szétesett, az SNS mindvégig a sértett mérleg nyelvét játszotta, a Most-Hídat pedig az elmúlt négy évben szinte folyamatosan képmutatással és hazugsággal vádolták, nem indokolatlanul.
Amikor Ficónak visszavonulót kellett fújnia, Peter Pellegrini lépett a helyére, és a Smert átfestették a „felelősségteljes változás” színére. El kell ismerni, hogy ezt jól kigondolták, a párt új startvonalra lépett, legalábbis látszólag, írja az Aktuality.sk portál. Mélyen az alapjaiban ugyanis ugyanolyan maradt, mint amilyen mindig is volt, amelynek feladata, hogy szolgálja a részvényeseit, a hátterében álló vállalkozó csoportokat. Ha valami változott is, az csak a felszínen történt, például, hogy a nem túl erős, de szolgálatkész Pellegrinivel sokkal könnyebb dolguk lesz a vállalkozóknak, mint Ficóval volt.
Mindazok után, ami 2019-ben történt, a Smer csak mímeli a kormányzást, a fasisztákkal szövetkezik, és lényegileg összefonódott Kočnerral, véli a Sme napilap, amely szerint nem igaz, hogy Szlovákia a mečiari korszak óta a legrosszabb időszakában van, hanem egészen a létezésétől számított legrosszabb időszakában leledzik. Lehet, hogy nem az ötletek merültek ki, csak az akarat. Ezt abból is látni, hogy semmi sem következik mindazok után, ami történt: nincsenek tömegtüntetések, mindenki elfáradt.
Csak egyetlen bizonyosság van: hogy valahogy majd lesz. S igaz ugyan, hogy Szlovákia 2019-ben Zuzana Čaputovát választotta államfőjének, de ugyanabban az országban egy másik történet is zajlik: a megfáradt társadalom története, amelyet az áramlatok a parlamenti választás felé sodornak. Azé a társadalomé, amely léte határaiba ütközött, írja a Sme.
