2022. július 21., 12:10

Az agresszív szivárvány

Szlovákia keresztény értékrendű ország. Legalábbis külsőleg úgy tűnik. Talán, egyelőre. Vagy mégsem. Miközben néhány éve még fiatal családokkal teltek meg vasárnaponként a templomok, a nyugati széllel érkező, minden normalitást elsöpörni készülő új propaganda már itt is kavarja a port, csak sokan még nem vették észre. A közelmúlt egyik botránya mégis nagy visszhangot váltott ki, és lerántotta a leplet a szebb jövő előkészítőinek módszereiről. A vita azóta is gyűrűzik a sajtóban és a közösségi oldalakon.  

meleg aktivisták
Fotó: Diera do sveta hivatalos Facebook oldala
A püspök esete a „toleránsokkal”

Jozef Haľko szlovák katolikus pap, a Pozsonyi Főegyházmegye segédpüspöke, a Comenius Egyetem egyháztörténeti professzora néhány éve részt vesz Szlovákia legnagyobb könnyűzenei fesztiválján, a trencséni repülőtéren tartott Pohodán. Így tett az idén is.

Ám míg az előző években senkit sem zavart a jelenléte (hogy szerény, provizórikus gyóntatófülkéjében fogadja a szentséget igénylő fiatalokat, s voltaképpen pasztorációt végez az ifjúság körében), az idén otromba támadás érte.

Fiatalok egy csoportja a gyóntatófülkén függő keresztet szivárványos zászlóval takarta el, és illetlen megjegyzésekkel próbálta elűzni az atyát. Ki nem találják, milyen „közösség” inzultálta Haľko atyát. Illetve hogyne találnák ki, hiszen a zászló magáért beszél.

Normális körülmények közt az ember azt hinné, hogy a fesztivál szervezői védelmükbe veszik a megtámadottat. Trencsénben nem így történt.

Mi több, Michal Kaščák, a Pohoda főnöke az eset után furcsa magyarázattal állt elő. Állítólag elvárta volna, hogy a katolikus püspök „elgondolkodjon” a homoszexuális csók miatt a köztelevízió címére mondott kritikája fölött, és „megértőbb legyen” a „kisebbséggel” szemben. 

Miért került Haľko az LMBTQ célkeresztjébe?

A korábban a magyar katolikus hívek pasztorációjáért is felelős, magyarul tudó Haľko atya akkor verte ki a biztosítékot a végtelenül toleráns liberálisoknál, amikor tavaly a közszolgálati televízió által sugárzott Priznanie (Vallomás) című szlovák filmsorozat első részét videóbejegyzésben bírálta a közösségi oldalán. (Amit azóta természetesen törölt a figyelmes cenzúra.) A filmben szereplő két nő csókja apropóján a katolikus pap homoszexuális propagandának nevezte a filmalkotást, amelyet a marxista ideológiai propagandához és manipulációhoz hasonlított.

Először szimpátiát keltünk a főhős iránt, majd a kellő pillanatban olyan tulajdonsággal ruházzuk fel, amilyet sugallni akarunk a nézőknek"

– mondta az atya, hozzátéve, a filmmel ráadásul a menekülttémát a homoszexuális propaganda céljaira használták fel.

A püspök kritikáját a televízió természetesen visszautasította, tagadva, hogy manipulációs szándéka lett volna, s hogy a film alkotói a témát „érzékenységgel és tisztelettel” dolgozták fel. Jegyezzük meg, hogy a szlovák kereskedelmi adók már évek óta hol burkoltan, hol nyíltan nyomják a szivárványos propagandát akár főműsoridőben, ám a nézők érzékenységi küszöbét egyelőre ez még nem érte el. Természetesen más a helyzet a közszolgálati televízióval, amely köteles lenne megfelelni bizonyos társadalmi normáknak. De Pozsonyban már ennek a megsértése sem számít ritkaságnak. 

Michal Kaščák
Fotó:  TASR
„Sértegetni kell őket”

A püspök nyilvános kritikájára ocsmányul durva válasz érkezett a Cynická obluda nevű portálon. Szerzője, bizonyos Ondřejíček nevű vadliberális a többi között ezt írta: „Haľko püspök szörnyen felháborodott, mert a televízióban látta, hogyan csókolózik két nő. Esetében el kell azonban ismerni, hogy egy olyan valaki, aki nézetei szerint legalább úgy 184 éves lehet, Haľko püspök nagyon jól tartja magát.” Ez a kultúrlény a bejegyzése végén felszólította a püspököt, hogy „térjen vissza a sírba”. Amikor egy kommentelő megpróbált neki ellentmondani, a következő bejegyzéssel torkolta le: „Mindenki, akinek ugyanaz a véleménye erről a problematikáról, mocskos, undorító f…sz, és sértegetni kell őket, ahogyan csak belefér. Elég világosan beszéltem?” Nos, ez az, ami belefér a vadliberális tolerancia eszköztárába, amely Szlovákiában is egyre inkább terjedőben van. 

„Mi toleránsabbak vagyunk”

Jozef Haľko harmadszor vett részt a Pohodán. Először a fasiszta szlovák államról tartott beszélgetésen volt jelen, amelyben elhatárolódott a katolikus klérus akkori ludákjaitól. Kaščák akkor még „érdekes embernek” tartotta a püspököt. 2019-ben már gyóntatóként volt jelen, aminek pozitív visszhangja volt. Arra kérte a rendezőket, hogy az idén is ott lehessen. A televízió címére megfogalmazott kritikája miatt állítólag sokáig mérlegelték, meghívják-e a fesztiválra. Majd úgy döntöttek, meghívják, hogy a Pohodán – úgymond – megmagyarázhassa a televíziós kritikáját. Kaščák szerint az LMBTQ közösség néhány tagja felkereste Haľkót, hogy magyarázatot kérjen tőle. A püspök ezt elutasította, ezért függesztették ki a szivárványos zászlót a gyóntatófülkéjére. A fesztivál főnöke ezzel úgy állította be az esetet, mintha a katolikus pap zárkózott volna el a párbeszédtől. A valóság ennél sokkal prózaibb volt: a fiatalok gúnyolták, és követelték, hogy távozzon a fesztiválról. És a „toleráns” rendezők az ujjukat se mozdították meghívott vendégük védelmében.

A fesztivál főnöke ezek után furcsa mesével állt elő egy liberális lapnak adott interjúban:

Úgy gondoltuk, megmutatjuk, hogy mi toleránsabbak vagyunk, mint ő. Azt hittem, azért jön, hogy önvizsgálatot tartson, korrigálja szerencsétlen kijelentéseit, amelyeket az LMBTQ-emberekkel szemben fogalmazott meg. Rosszul mértem fel a helyzetet, s tudatában vagyok, hogy a jelenléte sokakon sebet ejthetett, ezért a döntésemet hibásnak tartom. Elnézést kérek minden embertől, akit az eset érintett.”

Szerintünk elég leleplező a „mi” és az „ő” megfogalmazás, ami egyértelműen arra enged következtetni, hogy jól megszervezett provokációról volt szó. Amikor egy harmincezer résztvevőt befogadó fesztivál fő szervezője többes szám első személyben beszél az LMBTQ „közösségről” (amelynek kapcsán természetesen  többször elhangzik a kisebbség kifejezés), nehéz feltételezni, hogy a keresztény fiatalok gyónásának igénye lett volna a döntő szempont Haľko atya meghívása kapcsán. Magyarán: csőbe húzták és kiebrudalták, legalábbis virtuálisan. Mert ezeknek ilyenek a módszereik. Miközben azt állítják, hogy „a mi harmincezres ideiglenes városunkban sok világnézet találkozik”. Naná. Főleg a szivárványosoké.  

De hát aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogyan változik a szlovák közélet. Mégis valószínű, hogy nem sokan kapták fel a fejüket, amikor a 2017 augusztusában Pozsonyban tartott szivárványos felvonuláson felszólalt Mária Patakyová, az emberi jogok ombudsmanja is (mellesleg a Most–Híd vegyespárt jelöltje volt ezen a poszton).

Az ombudsman belesírta az éterbe, hogy a Szlovák Köztársaságban nem tartják tiszteletben az egynemű párok jogait, ezt követően a díszes társaság vígan rázta tovább a fenekét. De Zuzana Čaputová elnök is igyekszik megfelelni az „elvárásoknak”. Hivatalba lépése óta minden évben támogatja a „meleg büszkeség” felvonulásait. Čaputová a tavaly megrendezett LGBT+ filmfesztivál 15. évfolyamának a védnökségét is elvállalta, melynek során a világ 24 országának 52 filmjét vetítették a szivárványos propaganda apostolai.

Szlovákiában tehát szemmel láthatóan egyre kendőzetlenebbül folytatódik a kultúrharc, amelyben a liberális, nagyon „toleráns” meleglobbi és a hozzá kötődő „civil” szervezetek sora jelenti az agresszort, míg a konzervatív értékrend, ezen belül az egyház védekezni kényszerül. A szivárványos lobbi támogatásához egyre több ismert személyiség kapcsolódik. Ilyen előzmények és körülmények közepette nem is érti az ember, min csodálkozik és háborog a szlovák jobboldal (amely egyébként sem állt ki egy emberként a püspök védelmében). A könnyűzenei fesztiválon történt botrányos eset arról tanúskodik, hogy az LMBTQ „közösség” nem válogat a kommunista világban megismert módszereiben, ha le kell járatni egy-egy kényelmetlen személyt, esetleg egyházi vezetőt, akinek az övéktől eltérő a világképe és az értékrendje.

Megjelent a MAGYAR7 hetilap 29. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.