Államalapító királyunkra emlékezünk

Az egyik legrégibb magyar ünnep a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Szent István király uralkodása alatt még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé. E napon hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot, élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ezen a napon halt meg. Az uralkodóról halála után augusztus 15-én emlékeztek meg, ünnepét Szent László király tette augusztus 20-ára, mert 1083-ban ezen a napon emelték oltárra István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami akkor a szentté avatásával volt egyenértékű. A szent király ünnepének megtartásáról az 1222. évi Aranybulla első pontja is rendelkezett.

XIV. Kelemen pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap megülése is kimaradt az ünnepek közül. Mária Terézia szinte ugyanekkor - a pápa hozzájárulásával - elrendelte, hogy a szent király ünnepe, augusztus 20. Magyarországon nemzeti ünnep legyen, és a naptárakba felvétessék. A királynő ugyancsak 1771-ben Raguzából (Dubrovnik) Bécsbe, majd Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon. A legenda szerint István ereklyéjét 1083-as szentté emelésekor épen találták meg koporsójában. A tatárjárás vagy a török idők alatt elveszett, majd 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorban találtak rá. A Szent Jobbot, amelynek ereklyetartóját 1862-ben készítették, a második világháború végén a Szent Koronával együtt nyugatra menekítették, és 1945. augusztus 18-án hozták haza, ma a budapesti Szent István-bazilikában őrzik.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején nem tarthatták meg az ünnepet, mert Szent István a független magyar állam jelképe volt, s amikor 1860-ban ismét megünnepelhették, az valóságos nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867. évi kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi fényét, 1891-ben I. Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte, hogy ezen a napon címeres zászlóval lobogózzák fel a középületeket.

A második világháború után augusztus 20-át egyházi ünnepként csak 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan, az akkor több százezer embert vonzó Szent Jobb-körmenetet a következő évben már betiltották. A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát nem vállalta, de teljes megszüntetését sem látta célszerűnek, inkább változtatott rajta. A munkaszüneti napnak megmaradt, szekularizált ünnepet először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd új, szocialista államalapításként 1949. augusztus 20-ára időzítették a szovjet mintájú alkotmány hatályba léptetését. 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték, 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Magyar Népköztársaság ünnepévé nyilvánította.

A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ismét megrendezik a Szent Jobb-körmenetet. Az 1990-es első szabad választások után megalakult Országgyűlés 1991. március 5-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény is nemzeti ünnepként, Magyarország hivatalos állami ünnepeként rögzítette augusztus 20-át. Ezen a napon rangos állami kitüntetéseket adományoznak, ekkor adják át hagyományosan többek között a 2011-ben újraalapított Magyar Szent István Rendet, a legmagasabb állami kitüntetést.