Akkora a megosztottság a társadalomban az oltás miatt, mint a mečiarizmus idején
A koronavírus fenekestül felforgatta az életünket, ez ma már mindenki számára világos. Beleszólt a szokásainkba, a kedvteléseinkbe, de a mindennapi életünkbe is. Sokáig nem járhattunk színházba, edzőterembe, nem utazgathattunk, sokszor még azt is meg kellett gondolnunk, mikor megyünk bevásárolni és hova. Mindenki arra várt, találjanak ki végre már valami megoldást az erre hivatottak erre a lehetetlen helyzetre.
Aztán megérkeztek az első vakcinák, és sokan kételkedni kezdtek. Tényleg ez lenne a megoldás? Beoltassam magam vagy inkább mégse? A kételyeknek nem tett jót az a tömérdek információ sem, ami a világhálón keresztül válogatás nélkül ömlött elénk.
És szépen lassan a társadalom két táborra oszlott, két kibékíthetetlen táborra: az oltáspártiak táborára és az oltásellenzőkére.
A véleménykülönbségek a két tábor közt nagyok, és igazából egyik se nagyon hallgatja meg a másik érvelését, a közösségi oldalakon gyakran lehetünk tanúi a köztük zajló kardcsörtéknek.
Az egyik oldal úgy véli, a koronavírus-járvány csak a széles körű kötelező oltással győzhető el. Bárkit, aki ennek ellentmond, könnyelműnek és felelőtlennek tart, mivel az veszélybe sodorja a saját és mások életét is. A másik oldal meg összeesküvés-elméletekkel apellál, az egyén szabadságával, no meg az emberi életbe és egészségbe való kockázatos beavatkozással.
A koronavírus hatásai kétségkívül sok kárt okoztak, emberélet és egészség tekintetében minden bizonnyal,
de amiről kevesebbet beszélnek, az a koronavírus-járvány hatása az emberi kapcsolatokra.
Pedig a vakcináció kérdése baráti, családi kapcsolatokat tett tönkre, mint régen a mečiarizmus. Az ellenségeskedés a két tábor közt mára hatalmas méreteket öltött. Olyan barátok, akik kamaszkoruktól sülve-főve együtt voltak, most megszüntettek egymással minden kapcsolatot, mert az egyikük beoltatta magát, a másik meg nem. Elég csak a médiából ismert esetre gondolni, a hollywoodi színésznőre, Jennifer Anistonra, aki megszüntette a kapcsolatot a környezetéből mindenkivel, aki elutasította az oltást, beleértve a barátait is.
De mi okozza ezt az óriási ellentétet az emberek között, mivel magyarázható az emberek ilyetén viselkedése? Dušan Kešický klinikai szakpszichológus szerint ezek az eljárások gyakoriak, és a lelki teher mértékével függnek össze.
– magyarázza a szakember a hnonline.sk portálnak.
Az élet és az egészség szélsőséges értékek, ezért aztán a kisebb nézeteltérések is a helyzet értékelése során nagy hatással vannak az egyének közti társadalmi távolságokra. Az ilyen esetekben – bár észszerű lenne az ellenféllel megbeszélni a dolgokat és megegyezni vele – lelkileg jobban esik az embernek, ha a rossz forrását támadja.
– magyarázza a szakember.
Sokan a téma kerülésében látják a megoldást, a szakember szerint azonban ez nem olyan egyszerű. Ki lehet ugyanis kerülni a kedvenc tevékenységünk vagy a kedvelt politikus, esetleg a kisebbségi hovatartozás témáját, nem lehet azonban kikerülni azt a témát, hogy beoltassuk-e a gyereket, mielőtt iskolába megy. Sokszor azért sem, mert ez az ellentét családtagok közt is fennállhat.
Az, hogy egy téma ilyen élet társadalmi vitát eredményez, nem egyedi.
A szakember szerint hasonló megosztottságnak lehettünk tanúi például a mečiarizmus vagy a migrációs hullám kicsúcsosodása idején,
de a történelem során még korábban is a háború idején, amikor különböző táborokhoz tartoztak az emberek egy háztartáson belül is. Gondoljunk csak a romantikus regényekre, nem egynek adott témát az ellenséges táborokba tartozó szerelmesek története.
Ezeknek a polarizáló események egyikének sem volt olyan közvetlen hatása az emberek életére és cselekedeteire, mint a járványnak, véli a szakember, aki szerint az oltáshoz való hozzáállás ezért sokkal fenyegetőbb lehet a barátságokra nézve, mint a más társadalmi vagy értékrendbeli kérdésekben fennálló nézeteltérés.
