2022. február 15., 13:16

Akit egyszer megmart a kígyó, már a gyíktól is fél

A népszámlálás nemzetiségi és anyanyelvi kombinációit tárgyaló első írásunk folytatásában Gyurgyík László szociológus – demográfus most az ezen adatok közt levő további összefüggésekre mutat rá a rá jellemző, a száraz tényeket is közérthetően bemutató és kommentáló módon.

Fotó: Fóti Dávid

Ahogy arra már jelzett írásunkban és a szakemberrel készült nagyinterjúnkban is kitértünk, a magyar anyanyelvűek száma a szlovákiai magyarság esetében általában mindig magasabb, mint a magyar nemzetiségűeké. Gyurgyík László elmondta, hogy

éppen ennek az ellenkezője lenne a kívánatos, tehát a nemzetiség és az anyanyelv számadata minél közelebbi értéket mutasson.

Ha az emberek az anyanyelvük mellett vállalják a nemzetiségüket is, akkor ez nemzetiségi szempontból stabil, nyugodt és toleráns légkörű társadalmat tételez fel. Szlovákiában a rendszerváltás óta az anyanyelv (akkor 608 ezer) és a nemzetiség (akkor 567 ezer) száma az 1991-es népszámláláskor volt egymáshoz a legközelebb, a kettő közti különbség százalékaránya (7,2%) ekkor volt a legalacsonyabb. Ebből a szempontból a legrosszabb helyzet a 2001-2011 közötti időszak volt, amely 11%-os különbséget eredményezett az anyanyelv (509 ezer) és a nemzetiség (458 ezer) vállalása között.

A 2021-es adat ebből a szempontból jobb szinten (9,5%) van, de így is több mint két százalékponttal elmarad a 91-es eredménytől. Az 1991-es, rendszerváltás utáni első népszámlálás eredményei valószínűleg az akkori nemzetiségi szempontból is eufórikusabb, várakozásokkal teli időszak atmoszférájának is a pozitív gyümölcsei.

Írásunk első részében a nemzetiséget első helyen és anyanyelvet is magyarként megadók csoportjával, az úgynevezett domináns magyar kötődésűek fogalmával ismerkedhettünk meg, akik így vélhetően a magyarságukhoz legszilárdabban kötődő lakosok csoportját is alkotják. Számuk a mostani, 2021-es népszámlálás során 403.140 volt.

Ezt a csoportot magcsoportként is említő Gyurgyík Lászlótól megtudjuk, hogy a csoport nagysága a korábbi népszámlásokkal összehasonlítva szintén csökkenő tendenciát mutat. Tíz évvel korábban 444 ezer ember tartozott ide; még korábban, húsz éve pedig 507 ezer. Azaz húsz év leforgása alatt százezernél is több olyan lakossal lett kevesebb Szlovákiában, akik magyar nemzetiségűek és magyar anyanyelvűek is egyszerre.

A magcsoport maga is mozgásban van a többi csoporthoz képest. Ezek közül a valamilyen magyar mutatót, akár az anyanyelvet, akár a nemzetiséget, vagy mindkettőt egyszerre feltüntetők csoportját érdemes kiemelni, amely 2021-es összlétszáma 481.100 fő. Ennek a csoportnak a 83,8%-a most a magcsoport.

Nem volt ez mindig így, hiszen tíz éve még 84,7%, húsz éve pedig 86,5%-os volt a magyar anyanyelvet és magyar nemzetiséget egyszerre jelölők aránya, azaz a magcsoport jelenléte.

Miért nem vállalja a magyar nemzetiségét az az ember, aki az anyanyelvét magyarként határozta meg? – tehetnék fel a kérdést, de Gyurgyík László e nélkül is meghatározza a fő okot, amelyet a vegyesházasságokban lát.

Nemcsak a házastársakat érinti ez, hanem a vegyesházasságokban születő gyermekeket is, ahol a többségi, szlovák nemzethez való tartozást 80%-uk ad meg, míg a magyart csak 20%.

„A többséghez tartozni jobb, kifizetődőbb.” elve nyilván működik, vonhatnánk le a következtetést, hogy vajon mi lehet a fő motiváció az ilyen nemzetiségváltásoknál (60 ezer). Megvan ennek az ellentétpárja is, amikor nem magyar nemzetiségű emberek (19 ezer) jelölnek be magyar nemzetiséget. (Amely azonnal ellenérve is lehet a bekezdés elején említett feltételezésnek  - jegyzem meg magamban.)

A magyar anyanyelvűek szlovák nemzetiséghez való tartozását további okok is eredményezhetik. Ezek közül beszélgetőpartnerünk azt az előírást is megemlíti, mely szerint 1989 előtt a személyi igazolványokban még feltüntették a nemzetiséget, a mai idősebb generáció akkoriban még nem tartotta kézzelfogható lehetőségnek, hogy ha oda egyszer valamilyen adminisztratív ok miatt a szlovák került be, akkor javítást vagy jogorvoslatot kérjen.

Egyebek mellett ide sorolható például a rossz emlékű, úgynevezett reszlovakizáció, amelynek során a szlovák nemzetiségvállalást kényszerítették ki a magyarokat sújtó jogfosztástól való legalább részleges mentesülésért cserébe. Az akkor ráerőltetett szlovák nemzetiséget sok esetben a leszármazottak így tovább vitték. Azt sem szabad feledni, hangsúlyozza a szakember, hogy a magyarság további megpróbáltatása, az embertelen kitelepítések szintén nemzetiségi meghatározás szerint zajlottak. Ezért hát a nemzetiség sokszor vagy elsősorban politikai kategóriaként is működik.

Akit egyszer megmart a kígyó, az már a gyíktól is fél – említem meg a szólást, s Gyurgyík keserű hangon teszi hozzá, hogy ebben sajnos van igazság.

Neutrálisabb vizekre evezve azzal zárjuk beszélgetésünket, hogy a népszámlálás nemzetiségi és anyanyelvi adatainak sora ezzel nem zárult le, hiszen a Statisztikai Hivataltól az elkövetkező időszakban a nemzetiség, anyanyelv kérdésének a településszerkezethez, az életkorhoz és az iskolai végzettséghez való viszonyára vonatkozó számokat is várnak. Sőt, várható egy olyan, úgynevezett mikroadat-bázis, amely legutóbb 27 különböző változót tartalmazott.

Bár ezen adatok kutathatósága az elkövetkező hónapok, sőt évek aktualitása lesz, a ma7 médiacsaládban minden számottevő vagy érdekesebb adatról és az azokhoz kötődő összefüggésekről igyekszünk tájékoztatni olvasóinkat.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.