2021. augusztus 27., 16:51

Abszurdisztán felsőfokon

Az elmúlt hónapok bizonyították, hogy a szlovákiai politikai élet nem ismer lehetetlent. Az egyes területeken tapasztalható lehetetlenebbnél lehetetlenebb javaslatok és megoldások a vezető kormányzati szereplők te(l)hetetlenségét (is) leplezik.

szlovákiai magyarok
Fotó: Wikipedia

A héten is sziporkáztak az ügyek, a „mindenki közös országát” hirdető kormány már mutatóban sem hagy az államigazgatás legfelsőbb szintjein magyar vagy roma államtitkárt.

Az épp menesztett roma kulturális államtitkár kapcsán derült ki az is, hogy a lottós miniszter átmentette a mezőgazdasági minisztérium politikailag beültetett alkalmazottait a pénzügyminisztériumba.

Fel sem merül bennem a kérdés, hogy a kormányprogramban foglalt etikus és transzparens vezetőkiválasztási módszer esetleg sérülhetett. Igaz, a megszokott „ledebilezés” sem maradhatott el, most épp a volt mezőgazdasági miniszter kapott „kitüntető figyelmet”. A fenti történések már a „szlovákiai politikai folklór” hagyományos részét képezik; ha nem szembesülnénk ilyenekkel hetente, azt is gondolhatnánk, hogy valami láthatatlan betegség gyötri a pozsonyi politikai vezetőket.

Vannak pillanatok, amikor azt gondolja az ember, hogy ennél már nincs lejjebb. Ugye ismerik az érzést?! Valahogy én is így voltam vele, már ami az aktuális kormány kisebbségpolitikáját illeti, pedig mindig van egy kicsit alatta is.

Most is egy ilyen jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. A Szlovák Köztársaság Kormányának Emberjogi, Nemzetiségi Kisebbségi és Nemi Egyenlőségi Tanácsának 39. ülésén olyasmi történt, amit többször vissza kellett olvasnom, hogy elhiggyem. Az anyagot az igazságügyi minisztérium terjesztette be az SzK Kormányának 2021. augusztus 13-i ülésére. Ebben az anyagban találjuk meg a tanács ülésének tájékoztató anyagát, melynek 9. pontja szerint lemondott a tanács magyar alelnöke.

Sokkal érdekesebb viszont a 10. pont, mely szerint: létrehoznak egy munkacsoportot a tanács létjogosultságának (értelmének) és feladatainak átvilágítására (értelmezhető megvizsgálásnak is).

Most akkor lassan olvasva: a kisebbségi tanács létét, feladatát és értelmét egy, a tanácsa tagjaiból álló munkacsoport vizsgálja majd,

mert ha jól értelmezzük, az egész tanács esetleges észrevételei és javaslatai a kutyát sem érdeklik a kormányban, és ezt már a tanács tagjai és érzékelik. Meddő órák szülte hiányzó megoldások? Ilyenkor a Monthy Python Brian élete című filmjének egy részlete jut eszembe: „Fejezzük be végre a fröcsögést, mert ennek semmi értelme és lépjünk a tettek mezejére!... Brian-t keresztre fogják feszíteni! Helyes, akkor ezt napirenden kívül megvitatjuk.” Mintha így állna a kisebbségek ügye is Szlovákiában.

Kopnak azok az államtitkárok, akik esetleg értik is az adott kisebbség sajátos ügyeit, a vezető kormánypolitikusok gesztusai rég üres frázisok maradtak.

A lehulló morzsákra rávetődni vágyó, egyéni érdekeiket előtérebe tevő magyar politikusaink pedig szintén csak az ügyek napirenden tartásáig jutnak. Az biztos, hogy magyar érdekképviselet nélkül ez csak rosszabb lesz. Személy szerint abban is biztos vagyok, hogy a magyar politikai pártok és szereplők egyazon halmazba terelése nem jelenti azt, hogy egyformán gondolkodunk mindenben, de egy dolog látható: a tettek mezején sok a hely, oda kell lépni, mert a helyzetünk egyre abszurdabbá válik!

A szerző az MKP Országos Elnökségének tagja.

Megosztás
Címkék