A NAKÁ-t feloszlatni nem kell félnetek jó lesz…

Az 1989-es rendszerváltásnak az állampárt bukása és a demokratikus többpártrendszer kialakulása mellett számos olyan egyéb vonatkozása volt, melyet eleddig nem tártak fel kellő mértékben. Az egyik ilyen terület a rendőrség, a hadsereg, illetve a titkosszolgálatok transzformációja volt. A fegyveres testületek a korábbi államhatalom feltétel nélküli kiszolgálói voltak, ugyanakkor lecserélésük értelemszerűen nem volt lehetséges. Akik tehát tegnap még a pártot védték, azok holnap már a demokrácia védelmében csatolták fel barna pisztolytáskájukat. Ez a közrendvédelem terén talán nem is okozott akkora problémát, ugyanakkor a hírhedt Állambiztonsági Szolgálat, az ŠtB kádereitől csak lassan sikerül megtisztítani a testületet. Sok, kilencvenes évekbeli rendőrségen belüli machinációban épp a volt ŠtB-sek keze nyoma sejlik.

A "nyugatosodás" természetesen a bűnözési formák terén is jelentkezett, megjelent a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés is. Ezzel kellett volna a területi alapon szerveződő rendőrségnek felvenni a harcot, ami egyebek mellett a regionálisan létező személyi összefonódások miatt sem volt lehetséges.

Szemben a versenyszférával, az államigazgatásban a strukturális változások nagyon nehezen vihetők végbe, főként, ha az állam belbiztonságát garantáló, nagyjából 20 ezres testületet kell átszervezni úgy, hogy akik átszervezhetnék, azok négyévente változnak, és különböző rendészeti koncepciókat hoznak be. Így nem csoda, hogy a politikum csak 2004-re, Mikuláš Dzurinda második, reformkormányának félidejére tudott összegyűjteni annyi energiát, hogy a rendőrség strukturális átszervezését meg merje és tudja csinálni. Természetesen próbálkozások korábban is voltak, de az első mélyreható változás 2003-ban jött el. 2004. január 1-jén ugyanis egy (szerkezetileg) más rendőrségre virradtunk az új évben. A 125 regionális rendőrségi szervet nyolc kerületi rendőrfőkapitányság és 41 járási rendőrkapitányság alá szervezték.

Az addig önállóan szervezeti entitásként létező Pénzügyi Rendőrségi Hivatalt, a Nemzeti Kábítószer-ellenes Egységet, a Szervezett Bűnözői Tevékenység Elleni Hivatalt összevonták a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatalba.

Ennek vezetője az egykor legnépszerűbb szlovákiai rendőr, a ma a Progresívne Slovensko színeiben a parlamenti padokat koptató egykori dunaszerdahelyi járási rendőrkapitány, a csallóközi szervezett bűnözésre meggyengítése – szeretnénk felszámolást írni, de ez nem lehetséges – terén elévülhetetlen érdemeket szerző – Jaroslav Spišiak lett.

A Különleges Műveleti Osztályt és a Kiemelt Bűncselekmények Vizsgálati Osztálya pedig a Korrupcióellenes Hivatalban egyesült, élére az ifj. Michal Kováč elrablásának ügyét is vizsgáló Jozef Šátek ezredes került. Azonban nem telt bele egy év, és Šáteknek – akit korábban Vladimír Palko akkori belügyminiszter tábornokká szeretett volna kineveztetni, de a javaslat elbukott a koalíciós partnerek ellenállásán – mennie kellett az új hivatal éléről.

Šátekék vizsgálták egyebek mellett az Ivan Lexa vezette SIS ügyeit, a magyarul is beszélő Gabriel Karlin HZDS-es képviselő korrupciós ügyét, Pavol Bielik volt récsei polgármester ügyét, aki a miniszterrel azonos pártból származott, illetve az ő egysége javasolta, hogy Pavol Rusko mentelmi jogának felfüggesztését.

Akik ekkor hivatalban voltak, még jól emlékezhettek a 2001-es "első rendőrháborúra", amely nemcsak a később titkosszolgálati igazgatóként visszatérő Ladislav Pittner belügyminiszter székébe került, de távozott a rendőri vezetésből Ján Pipta országos rendőrfőkapitány, Jaroslav Ivor, a vizsgálati osztály vezetője, és Anton Rázga is. Palko hasonlót nem akart kockáztatni, és a Spišiakot folyamatosan fúró Šátek menesztését választotta.

A Korrupcióellenes Hivatal élére Tibor Gašpar későbbi országos rendőrfőkapitány, jelenleg smeres parlamenti képviselő, utána, 2010-ben  Peter Kovařík, szintén későbbi országos rendőrfőkapitány vette át.

2012-ben, Iveta Radičová kérészéletű kormányának bukása után a másodszor is hatalomra kerülő Smer másodszor is belügyminisztere, Robert Kaliňák úgy döntött, a Korrupcióellenes Hivatalt és a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatalt december 1-jével a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségbe vonja össze.

Igor Matovič, majd Eduard Heger kormánya idején éppen a NAKA vizsgálta a Smer korábbi gyanús ügyeit, korábbi főnöküket, Robert Kaliňákot is bilincsbe verték, de rács mögé juttatták egy időre Tibor Gašpart is, Robert Fico mentelmi jogának felfüggesztését is kezdeményezték. Szintén ők vizsgálták egy sereg korábbi rendőrségi és vámhivatali vezető súlyos korrupciós ügyeit. A NAKA 2020-2023 közötti tevékenysége, és – lám, megint rendőrháború? – a rendőrség Belső Ellenőrzési Hivatalával való viaskodása önálló feldolgozást érdemelne, most azonban csak a strukturális részét nézzük. A NAKA, fennállása idején, amellett, hogy egyes egységeit politikai furkósbotként is próbálták alkalmazni, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet sikeresen koordinálta.

De, a Smer elefántszerű memóriája és bosszúálló természete közismert, a NAKA sem gondolhatta, hogy megússza. Azonban a 2023-as választást követően azt gondolhattuk, az ilyenkor szokásos személycserékben merül ki a "bosszú". A rendszerváltás utáni, fiatal szlovákiai demokrácia ugyanis még nem jutott el arra a fejlettségi szintre, hogy a mindenkori választásokat követően az összes államigazgatási és egyéb vezetőt, legalább főosztályvezetői szintig – de arra is volt példa, hogy szó szerint a portásig – ne cserélje le.

A döntés nyilvánvalóan politikai megfontolásból született, hiszen a bűnözés legsúlyosabb formái elleni küzdelmet éppen az segíti, ha annak koordinációja egységes, a lépés tehát szakmai érvekkel nehezen támogatható, de ez a történet már rég nem erről szól.

A bejelentés értelmében a NAKA három új speciális rendőri egységre bomlik, amelyek a korrupció, a kábítószer-bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelemre összpontosítanak. Bár a döntés mögött álló szándékok érthetőek lehetnek, a szervezett bűnözés elleni harc történelmi tapasztalatai alapján ez a lépés több kockázatot hordoz, mint amennyi előnyt kínál. A szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a bűnüldöző szervek mennyire képesek integrált, átfogó megközelítést alkalmazni. A szervezett bűnözés jellemzően nem korlátozódik egyetlen tevékenységi területre; a korrupció, a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, az emberkereskedelem és a terrorizmus ugyanis kéz a kézben jár. Aki kábítószert árult, vagy migránsokat csempész, annak az így keletkező jövedelmét ki kell fehéríteni. Ehhez pedig alkalmanként korrupció is szükséges. Ebből adódóan, a bűnszervezetek elleni harc nem lehet hatékony, ha különálló egységek kezelik ezeket a területeket.

Az egyik legfontosabb érv a NAKA megtartása mellett az, hogy a szervezett bűnözés elleni hatékony küzdelem alapja a zökkenőmentes koordináció és információáramlás. Ha a bűnüldöző szervek különböző egységekre bomlanak, megnő a kockázata annak, hogy az információk elvesznek vagy késve jutnak el a megfelelő helyre. Egy jól szervezett bűnszervezet ugyanis kihasználhatja a hatóságok közötti kommunikációs és szervezési hézagokat, megnehezítve ezzel a bűnüldöző szervek munkáját.

Példaként képzeljünk el egy szigorúan elméleti esetet, amikor egy drogkereskedelemmel foglalkozó csoportot kívánnak lekapcsolni, de közben nyomozás derül fényt arra, hogy a csoport politikai kapcsolatokat is ápol, és korrupció révén próbálja biztosítani működését.

Egy különálló kábítószer-bűncselekményekkel foglalkozó egység valószínűleg nem rendelkezik majd a szükséges információkkal, erőforrásokkal és, esetlegesen szervezeti jogkörökkel ahhoz, hogy hatékonyan fellépjen a korrupcióval szemben is. Ezzel szemben egy egységes szervezet képes lenne az ügy minden aspektusát átfogóan kezelni, és összehangoltan fellépni.

A NAKA feloszlatása és három különálló egység létrehozása további problémákat is felvethet: a konkurenciaharc kialakulását az egyes egységek között. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a hasonló profilú egységek között gyakran alakul ki rivalizálás, ami nemcsak az erőforrások pazarlásához vezethet, hanem a hatékonyság csökkenéséhez is. A különálló egységek versenghetnek a legjobb emberekért, a pénzügyi forrásokért, és a legfontosabb ügyekért, ami ahelyett, hogy a szervezett bűnözés elleni harcot erősítené, gyengíti azt.

Az ilyen típusú rivalizálás nem csupán a szervezet belső hatékonyságát csökkenti, hanem a bűnüldözési erőfeszítések központi koordinációjának hiányában a bűnszervezetek számára is kedvező környezetet teremt. Ha a rendőri egységek nem működnek együtt hatékonyan, a bűnözők könnyebben kihasználhatják a hatóságok közötti kommunikációs és szervezési hiányosságokat, ami tovább nehezíti a szervezett bűnözés felszámolását.

Az olasz Guardia di Finanza vagy az FBI bűnügyi részlegei például integráltan foglalkoznak a szervezett bűnözéssel, figyelembe véve a bűnözői csoportok  tevékenységeinek összefonódását, bár az FBI nem teljesen jó példa, mivel az Egyesült Államokban a helyi és a szövetségi ügyeket külön kezelik, de cikkünk szempontjából ennek nincs jelentősége. Ha Szlovákia három különálló egységre bontja fel a NAKÁ-t, fennáll annak a veszélye, hogy a nemzetközi szervezett bűnözői hálózatok ellen folytatott harcban gyengül az ország helyzete, mivel az új egységek kevésbé lesznek képesek koordinált és integrált módon fellépni.

Bár a speciális egységek létrehozása egyes területeken hasznos lehet, a szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonysága érdekében szükséges, hogy ezek az egységek egy központi irányítás alatt működjenek. A NAKA feloszlatása és az új egységek létrehozása a szlovák rendőrség szervezett bűnözés elleni fellépésének gyengüléséhez vezethet, hiszen az integrált megközelítés hiányában a bűnözői csoportok könnyebben kihasználhatják a hatóságok közötti koordináció hiányosságait.

A múltbeli tapasztalatok, nemzetközi példák és a bűnözői hálózatok természetének figyelembevételével egyértelműen kijelenthető, hogy a szervezett bűnözés elleni harcnak egy kézben kell összpontosulnia, ahol az információk áramlása és a bűnüldözési erőfeszítések koordinálása biztosított.

A szakmai érvek viszont gyakorta elvéreznek a politika oltárán. Valószínűleg most is ennek lehetünk a tanúi.