A kisebbségi helyzet nyilvános kritikája
Majdnem egy éve, 2025 novemberében írtunk arról, hogy az Európa Tanács küldöttsége Szlovákiában járt, hogy megvizsgálja, ellenőrizze és megvitassa az ország nemzeti kisebbségeinek helyzetét. Ahogy korábbi írásunkban, úgy most is szükségesnek tartjuk elmondani, hogy az Európa Tanács (ET) nem európai uniós, de ízig-vérig európai intézmény. Strasbourgi székhelyéről, és ahogy látni fogjuk, ezen kívüli helyszínekről is elkötelezetten figyeli, védi és kutatja a kisebbségi jogok meglétét, betartását az ET tagállamaiban, ahová Szlovákia nem sokkal Csehszlovákia felbomlása után, 1993. június 30-án csatlakozott, azaz harminchárom éve tagja a szervezetnek.
Tavaly ősszel az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága az előbbiekben vázolt célokat követve látogatott immár hatodszor Szlovákiába, hogy tájékozódjon az aktuális szlovákiai helyzetről és értékelje a kisebbségvédelem terén elért haladást. Akkor találkoztak az állam- és közigazgatás egyes szerveivel, mint ahogy a nemzeti kisebbségi közösségek képviselőivel is. A négytagú ET-delegáció (litván, holland, ciprusi és francia tagokkal) találkozott a kormány mellett működő kisebbségi tanács tagjaival is, magyar részről Kállay Andrással és Nagy Dáviddal, akik több konkrétumot is ismertettek a megfigyelőkkel, amelyek közül érdemes kiemelni a magyar közösség megoldatlan képviseletét, ahogy az Kállay és Nagy akkori közleményében áll: „hangsúlyos szerepet kapott a parlamenti képviselet hiánya, ami súlyos demokratikus deficit, hiszen a kisebbségek számára semmilyen szinten nincs biztosítva az intézményes parlamenti képviselet. A jelenlegi választási rendszer nem kedvez a regionálisan erős, de országosan kisebb támogatottságú pártoknak, így a magyar közösség ismét parlamenti képviselet nélkül maradt.”
Jönnek, látnak, megírják
Az ET-delegáció járt a keleti országrészben is, hogy főképpen a marginalizált roma közösségek helyzetéről közvetlenül a terepen tájékozódjon, aztán hazamentek és sokan talán meg is feledkeztünk arról, hogy itt jártak. Nem úgy az ET és a delegáció tagjai, hiszen amint azt már Horony Ákos kisebbségi kormánybiztostól megtudtuk, az ET delegációja ugyan nem rendelkezik varázspálcával, hogy az az egyes, valósnak ítélt hiányosságokat azonnal megoldja, viszont egy több lépcsős folyamat során véleményezheti a szlovákiai látogatásuk során szerzett tapasztalatokat, illetve ezek alapján javaslatokat fogalmazhat meg az ország vezetői irányába.
A kormánybiztos hozzátette, hogy egy standard, rendszeresen ismétlődő eljárásról van szó, amely része az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményének, és amelynek lényeges része, hogy minden tagállamnak jelentést kell küldenie, amelyben beszámolnak a kisebbségvédelem területén az aktuális helyzetről, a várható fejleményekről.
Ezután az ET látogatást tesz az adott országban, hogy a helyszínen is tájékozódjon. A következő lépésben a delegáció tagjai megírják jelentésüket, amit eljuttatnak az érintett ország kormányának, amely véleményezheti és kiegészítheti, majd ennek megtörténte után az ET Bizottsága elkészíti a jelentés végleges változatát.
Ennek alapján aztán az ET egyik csúcsszerve, a Miniszterek Tanácsa megfogalmaz néhány kiemelt ajánlást az érintett országnak. Horony nem felejti el aláhúzni, hogy ezek elsősorban ajánlások, s talán ennek megfelelően a megfogalmazásuk is inkább diplomatikus.
Egy év elteltével, 2026. október 15-én nyilvánosságra is hozta az Európa Tanácsa a delegáció által kidolgozott jelentést, beleértve az abban megfogalmazott ajánlásokat, s ugyanazon a napon közzé is tette a szlovák kormány válaszreakcióját. Az egynapon való közzététel kis diplomáciai magyarázatot igényel. A jelentés valójában már májusban elkészült, amit megküldtek a pozsonyi kormánynak is, s így most már együttesen lehetett közzétenni a két dokumentumot.
Kiemelt ajánlások „szájzár” nélkül
Elöljáróban annyit elmondhatunk, nem rövid anyagról van szó, amely angol eredetijének terjedelme több mint 200 ezer karakter, azaz mintegy 150 oldal. A szakmabelieken kívül ezt vajmi kevesen fogják végigolvasni – erre gondolt az ET is, és közzétett egy kilenc oldalas szlovák kivonatot is. Mindkét változatot, s továbbá Szlovákia kormányának erre adott reakcióját is elolvashatják cikkünk internetes változatában. Most viszont csak a legnagyobb érdeklődésre számot tartó részeket említjük meg, amelyek közül kiemelkednek természetesen az „Ajánlások”, azoknak is az úgynevezett „kiemelt” fajtái, amelyből 10-et fogalmaztak meg a jelentéstevők, s amelyek közül a magyar közösséget elsősorban az a három ajánlás érinti, amely
- a kisebbségi kultúrák támogatásával, a megfelelő és időben folyósított, akár több éves projektek finanszírozásával foglalkozik,
- a kisebbségek döntéshozatali részvételének garantálását ajánlja haladéktalanul megoldani, úgy, hogy a döntéshozatal országos, regionális és helyi szintjein is garantált legyen a kisebbségi részvétel,
- illetve a valamennyire bennünket is érintő gyűlöletbeszéd és -bűncselekmények elleni jobban szervezett fellépést ajánlja kiemelten a kormány figyelmébe.
Van viszont egy érdekessége a tíz kiemelt ajánlásnak, mégpedig az, ami nincs köztük. Ez pedig a Beneš-dekrétumok ügye kiváltotta szájzártörvény, amelyről a jelentés kimondottan rossz véleménnyel van, és saját értékelése szerint a büntetőjog aggasztó kiterjesztését jelenti a történelmi vitákra és a politikai véleménynyilvánításra. Ennek ellenére, talán egy kompromisszum eredményeként (?) nem került be a tíz kiemelt ajánlás közé, még akkor sem, hogy a javaslattevők kifejezetten kérik e törvénymódosítás haladéktalan felülvizsgálatát.
Ez most „csak” annyira volt elég, hogy a normál, sima, mezei ajánlások közé kerüljön be, amelyből további 18 van. Így, bár a teljes angol eredetiben szerepel, de nem került be a szlovák kivonatba, azaz nincs ott a kirakatban.
Ne feledkezzünk meg a szlovák kormánynak a jelentésre adott reakciójáról sem, most csak a fentebb említett három kiemelt ajánlásra adott válasz lényegét közöljük, azaz
- a kormányzat már az előkészítés szintjén kezeli a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvény módosítását, a többéves projektek támogatási lehetőségét viszont plusz infrastrukturális és anyagi lehetőség bevezetésétől teszi függővé,
- a kisebbségek tényleges – garantált részvételére viszont nincs konkrét reakció a kormány részéről, bár a jelentéstevők ezt is a haladéktalanul végrehajtandó kategóriába helyezték. Személyes véleményünk szerint talán kötelező kisebbségi parlamenti mandátumként értelmezték Pozsonyban ezt az ajánlást és jobbnak tartották inkább csendben maradni? (a jelentéstevők nem írnak elő ilyesmit),
- a gyűlölet-bűncselekmények területén a belügyminisztérium konstruktívnak nevezi az ajánlást és felsorolja, mi minden áll a témában már jelenleg is a tárca rendelkezésére, az igazságügyminisztérium pedig megfelelőnek tartja a törvényi szabályozást.
Bár nincs a kiemelt ajánlások között, a szlovák kormány mégis kiemelt figyelmet fordít a Beneš-dekrétumok kiváltotta szájártörvény haladéktalan felülvizsgálatának ajánlására. Itt is az igazságügyi minisztérium fogalmazza meg a kormány álláspontját, amelynek lényegét két minisztériumi gondolattal foglalhatjuk össze. A véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható, illetve a büntetőjog már más szóbeli megnyilvánulásokat is szankcionál (holokauszttagadás, kisebbségek elleni gyűlöletre uszítás), bár a minisztérium kijelenti, hogy a büntetőjogi szankció csak a végső eszköz lehet, azaz, nem vállalja a vitatott rendelkezés felülvizsgálatát.
Végezetül ismét Horony Ákoshoz fordultunk, hogy megtudjuk egyrészt a jelentésről alkotott véleményét, illetve azt, hogy milyen konkrét lépések következnek most. A kormánybiztos elmondta, az ET szankcionálni nem tud, viszont követni tudja az ajánlások sorsát. Szlovákiának jelentenie kell az ET felé, milyen intézkedéseket tesz az egyes ajánlások nyomán. Maga a jelentés viszont felfogható egy nyilvános kritikaként is, amely természetesen reputációs következményekkel is járhat. A jelentés mindjárt az első részében kifejezetten fel is szólítja az érintett országot, hogy a jelentést hozza nyilvánosságra, ráadásul a kisebbségek nyelvén is, hogy minél több módon jusson ez el az emberekhez, kiváltva akár egy társadalmi vita lehetőségét is. A kormánybiztosi hivatal mindenekelőtt részletesen áttanulmányozza a jelentést és az azzal kapcsolatos dokumentumokat, hiszen beszélgetésünkkor még csak két napja volt nyilvános, bár igaz, hogy a bennük foglaltak olyan témákat érintenek, amellyel a Horony vezette hivatal is folyamatosan foglalkozik. A lényeg, hogy a jelentéstevők oldalán állnak, azaz érdekeltek abban, hogy ezek a kérdések a kisebbségek számára pozitívan legyenek megoldva. Horony számára ezért ezek az ajánlások mindenképpen az egyes témákban elfoglalt álláspontjuk megerősítését jelenti, amelyekkel a jövőben élni is kíván.
Megjelent a Magyar7 2026/43. számában.
