2022. február 26., 19:58

A gyerekek is beszélni akarnak a háborúról. A pszichológus válaszol

Az orosz-ukrán konfliktus, a háború kitörése traumatizálta a társadalmat. A háború témája beitta magát a családok mindennapjaiba, az iskolákba. Kérdés, miként tudjuk a feszültséget kezelni és feloldani, hiszen a gyerekekhez is eljutnak az információk, ők is beszélni akarnak a háborúról. Mit mond a pszichológus?

háború gyerekek
Menekülőben a háború elől
Fotó: Polícia SR

Polgári társulások, szervezetek, civil személyek mozdulnak egyként és fognak össze a Felvidéken is, hogy segítséget kínáljanak az ukrán, illetve a kárpátalji menekülteknek. Anyák, csecsemők, gyerekek, nagyszülők, idős emberek menekülnek a háború sújtotta térségből Szlovákia felé is. Ukrajna már nem engedi ki az országból a 18-60 év közötti férfiakat. Családok szakadnak szét, gyermekük kezét erősen szorító anyák indulnak neki a bizonytalannak, mentve a menthetőt, a puszta létet. Az ukrán-szlovák határon katonák, rendőrök, határőrök, humanitáriusok segítik a belépést Szlovákia területére.

Halmozódó stresszről van szó

A szomszédban háború zajlik, a társadalmunk pedig erősen traumatizálva érzi magát. Senkinek nincs házi, háborús forgatókönyve. És látjuk, nem csak a felnőttek szemében ül meg a rémület, a gyerekek is oldják már a háború témáját.

Tanító néni, én nem akarom a bombák hangját hallani, nem akarok egyszer arra ébredni, hogy támadnak”

– hangzik a tizenkét éves diákom szájából a péntek reggeli tanítási órán. Kisebbekkel, nagyobbakkal egész nap a háború témáját kellett boncolgatni, megértetni velük, hogy a szomszéd országban most vannak gyerekek és anyukák, akiknek otthon kell hagyni apát, nagypapát, és indulni kell az ismeretlenbe.

A gyerekekhez, diákokhoz több információ eljut az interneten keresztül, mint gondolnánk, de mit és hogyan bezsélhetünk velük akkor, amikor még a felnőtt is fél. Erre ad választ Tóth Erzsébet Fanni, pszichológus, traumakutató.

háború gyerekek
Tórh Erzsébet Fanni

A szakember elmondja, jelenleg kummulatív stresszről beszélhetünk. A Covid karanténok, a veszteségek (családtagok, munkahelyek, vállalkozások, lehetőségek veszhettek oda), a home-office és a multitasking terhe, a posztcovid lelki-egészségre gyakorolt hatása sokakat nagyon komoly kihívások elé állított eddig is. Ez a háború most régi traumákat is aktivál, és együttesen nagyon erős érzelmi reakciókat válthat ki belőlünk. Ajánlott szigorú napi rutint bevezetni, minőségi beszélgetéseket tartani és szigorúan korlátozni a szociális hálón, a Facebookon, Instagramon vagy a televíziós hírek előtt eltöltött időt. Ehelyett ajánlott kertészkedni, a szabad levegőn sétálni, kézimunkázni.

Ismernünk kell, mi jár a másik fejében
A kiscsoportos óvodás gyerekek annyit érthetnek ebből, amit a környezetükben élő emberek viselkedéséből látnak.

Ha anya sír, vagy dühös, akkor számukra ez az élmény fog ehhez a fogalomhoz, a háború kitöréséhez társulni. A nagyobb gyerekek, akik már el tudják olvasni az újságban a szalagcímeket, akik tudják értelmezni a robbanásról szóló felvételeket és a menekülők hadát már másképp fogják értelmezni a „kitört a háború” mondatot.  Ők is elsősorban a szüleik reakcióit kémlelve alkotják majd meg a saját valóságukat, de már erősen befolyásolhatja őket a rájuk zúduló információ-áradat. Fontos ilyenkor, hogy felnőttként tudatában legyünk, hogy mi számukra az elegendő, mert traumatizáló hatással lehet a túl sok információ” – magyarázza a pszichológus

Hogy mit tehetünk most mi mindannyian, háború idején? Beszélnünk kell. Ismernünk kell, mi jár a családtagjaink fejében, mitől félnek, mert közösen könnyebb megtalálnunk a megoldásainkat és a békénket.

Beszélnünk kell azért is, mert ezek a félelmek, indulatok, amik most bennünk vannak, nem csak a mieink. Nagy részüket generációkkal korábbról örököltük. És ha tudjuk, hogy élte túl a dédpapa, milyen stratégiái voltak a nagymamának, már nem vagyunk olyan elveszettek. Ez nem azt jelenti, hogy pontosan azt kell csinálni, amit ők tettek egykoron, de kapaszkodókat már kaphatunk általuk- magyarázza a traumakutató. Kommunikálni kell, a környezetünkben élőkkel is. Tudatosítsuk, hogy teljesen mindegy, ki milyen nyelven beszél, ki milyen Istenben hisz vagy hisz-e egyáltalán, ez a folyamat, amely most a világban játszódik, mindegyikünkre hat.

A gyerekkor szentsége nagyon fontos
Fontos, hogy a mondanivalónkat mindenképpen le tudjuk egyszerűsíteni – nem kell külpolitikai szakértőket csinálni 10-12 éves gyerekekből.  És szűrjük meg a televíziós, az internetes, a rádiós tartalmakat is ezzel kapcsolatosan, hogy ne telepedjen rájuk túlságosan a téma.

„A gyerekkoruk szentsége nagyon fontos egy ilyen történelmi pillanatban is” – hangsúlyozza a szakember, hozzátéve, nem szabad tabusítani a témát, a gyerek nem maradhat egyedül a kétségeivel, hiszen nem csak otthon és az iskolában találkozhat a háború és a menekült témával.

A szlovákiai iskolákra az oktatásügyi minisztérium is küldött üzenetet és útmutatót. Felhívják a figyelmet arra, hogy a diákok úgy érezhetik, kicsúszott a lábuk alól a talaj, úgy érezhetik a világ többé nem biztonságos hely számukra. A tárca azt tanácsolja a kollégáknak, beszéljenek relevánsan az ukrán helyzetről a gyerekekkel, de hagyják el a politikát érintő kommentárokat. Csak olyan információkat osszanak meg a diákokkal, amelyek biztos forrásokból származnak. Biztassák és segítsék a diákokat az együttérzés és a részvét kifejezésére, valamint támogassák a segítő szándékú törekvéseket.

A témával részletesen foglalkozunk a Magyar7 hetilap következő számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.