Veronika – Igaz kép a régióinkról
(Keresztút, 6. stáció – Ott volt az asszonyok között, akik Jézust követték a Golgotára. Amikor látta, hogy a Megváltó arcát teljesen elborítja a vér, amit a kereszt vízszintes szárához kötözött kezeivel nem képes letörölni, Veronika bátran odalépett hozzá és kendőjével megtörölte a Szent Arcot. Az Úr Veronika kendőjén rajta hagyta arcának igaz képét; innen a Veronika szó – „vera icon”.)
Azért egyszer el lehetne gondolkodni arról, hogy a nagy szlovák politikai csatornákon a vasárnap miért arról szól, hogy minden fontosnak gondolt politikust megszólítsanak. Biztos ez ad glutamátot a vasárnapi húsleveshez, és ízfokozót a rántott csirkecombhoz. Vagy csak egy rossz beidegződése a szerkesztőknek, abban bízva, hogy ennél nincs jobb. Szerintem volna, de ezt kapjuk, mert ezt érdemeljük – mármint egyszer ezt, máskor meg azt. Most a TA3 jóvoltából a kormány erős asszonyát, Veronika Remišovát élvezhettük, persze a női kormánytagok közül nem lebecsülve az igazságügyi és a kulturális miniszter asszonyt.
Veronika Remišovának nehéz feladata van. Egyrészt életben kellene tartania a választások után megtépázott pártját, annak csökkenő preferenciáit, ahova – emlékezzünk, a langymeleg Matovič-istállóból igazolt át, nem tudva, hogy a kormányalakítás után az új pártjának főnöke a köztársasági elnöki népszerűségét sutba vetve lazán háttérbe vonul. Szóval rá szakadt minden. A Za ľudí menedzselése, és az, hogy a kormányban is letegye a névjegyét.
Márpedig ez a kormányprogram szerint nem kevés feladat a miniszterelnök-helyettesnek. Ugyanis az EU-programok „implementációjának” javítása érdekében a jelenlegi Beruházási és Informatizációs Miniszterelnök-helyettesi Hivatalt átalakítják a Beruházásokért az Informatizációért és a Régiófejlesztésért felelős Minisztériummá. Ide áthelyeznék az Agrárminisztérium vidékfejlesztési agendáját, a technikai segítségnyújtás operatív programját, illetve a kormánytól az EU, Norvégia, Svájc gazdasági mechanizmusait. Ez a minisztérium felügyelné a különböző kifizetési ügynökségeket, illetve a SK/A és a SK/CZ határon átívelő programot.
Nagy feladatott kapott Veronika Remišová, tulajdonképpen rábízták az összes EU-ból jövő források menedzselését, de Szlovákia „Augiász istállóját” is, hiszen a kormányprogram maga kimondja, hogy az EU- pályázatok a mi, fiatal országunkban a korrupció szinonimái. Veronika Remišová amúgy is képzett korrupciófeltáró, lásd a vajkai komp ügyét, ami megalapozta politikai karrierjét. Akkor jogosan tárta fel a túlárazott kompüzemelésre kiírt közbeszerzést, igaz ebben a harcban senkit sem érdekelt, hogy az elrekesztett kis-csallóközieknek milyen szolgáltatás is volna az igazán jó. Az akkori harcát megvívta, persze a tisztes megoldást máig nem sikeredett megtalálni, de ez egyértelműen nem az ő felelőssége.
Viszont vasárnap végre felelős vezetőként, kormánytényezőként nyilvánulhatott meg. Olyan politikusként, aki tudja, hogy mire van szüksége a rábízott polgároknak. Sutba vetve a nagy európai PC korrektséget, kinyilvánította a vasárnapi húsleves mellé, hogy az európai alapok azért vannak, hogy kiegyenlítsék a regionális egyenlőtlenségeket. Sőt, azt is elmondta, hogy a következő időszakban Szlovákiának meg kell védenie az érdekeit az Európai Bizottság előtt. Meg kell akadályozni, hogy az aktuális tárgyalásokon csökkentsék a kohéziós alap forrásait. Persze ettől még nem jönnek be a kéksisakosok, de Brüsszelnek azért meg kellene értenie, hogy szükség van a forrásokra az útépítésekhez, kórházainkhoz. Ennyi. Ettől miért is erősödnek a régiók, az még nem egészen világos.
A miniszterelnök-helyettes asszony azt is megjegyezte, hogy Szlovákiának azért is fontosak ezek a források, mert ellentétben Lengyelországgal és Magyarországgal, ezeket a pénzeket eddig nem fordítottuk hatékonyan az infrastruktúrák fejlesztésére. Igazat kell adni a miniszter asszonynak, bár Érsek Árpád volt hidas minisztertől eddig mást hallottunk: tőle tudjuk, hogy százával épültek a sztrádák kilométerei. Ja vagy mégsem?
Szóval nekiment a felvidéki nagy magyar útépítőnek, de nekiment másnak is. Előhozta a hangzatos kormányüléseket az elmaradott régiókban. No, nem azért, mert a szociálista kormány volt oly kegyes és kivonult a lepukkadt vidékre, hanem az ott zajló masszív politikai színezetű pénzosztásra gondolt. Csak igazat tudunk adni, hogy ez nem régiófejlesztés volt, hanem politikai alapon zajló megvesztegetése a csókosoknak.
Jogos a felvetése a miniszter asszonynak, hogy az EU-források azért vannak, hogy kiegyenlítsék a regionális különbségeket. Igaza van, csak Brüsszelt nem érdekli, hogy Eperjes megye az EU termelési szintjének 50%-a alatt van, míg Pozsony annak 184 százalékán – természetesen vásárlói paritásra átszámítva, nem pedig GDP/főben meghatározva. Lehangoló, de Brüsszel csak Szlovákiára, mint egy egészre néz. Már ha néz, mindenesetre nekünk illene erre tekintenünk, mert ez egy olyan jelenség, ami szétszakíthatja az országot.
A régiók országon belüli lemaradását viszont nekünk magunknak kell megoldani. Hogy ezt nem oldottuk harminc éve, hogy szinte felfordul az ország, hogy Pozsony és a Vág-völgye süvít, a többi pedig éhségzóna, hogy eddig nem ide ment a források többsége – az nem Brüsszel dolga.
Ez, Veronika Remišová, innentől az Ön feladata. Csak szurkolni tudok, hogy a miniszter asszony sikerrel járjon. Látja a gondokat. Egy dolog azonban biztos: nem az autópályák hozzák el a régiók fellendülését.
