Takács András: Éke kultúránknak!
Másodszor néztem meg és mindinkább elmélyült bennem az a tudat, hogy ez az egyik leghatásosabb út, amelyen haladva nagyon mély emberi eseményeket, gondolatokat is meg lehet szólaltatni a hagyományos néptánc színpadra komponálásával.
A MÛ (így nagybetűvel) alapgondolatát a szerző a szórólapon tömören az alábbi szavakkal mondja el…”A múlt század történelmi eseményei számtalanszor bizonyították, hogy a kirekesztés látszólag egyszerű megoldás, de a valóságban működésképtelen. Ennek ellenére voltak, akik a II. világháború után ismételten felmerülő kisebbségi kérdést lakosságcsere, deportálás és kényszertelepítés útján próbálták rendezni. Szomorú és értelmetlen epizódja ez a történelemnek…
A Hontalanítás alapmotívuma a kényszer. A lépéskényszer…Az előadás a ma is Szlovákia területén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúráját dolgozza fel. Érzések és képzettársítások szintjén beszél zsigeri jelenségekről.” Eddig az idézet. Igen,tényszerüen az előadás a Csehszlovákiában élő magyarok 1945 utáni hontalanításról: a magyar lakosságnak a „malynkíj robotra” az ukrajnai szénbányákba kényszermunkára hurcolásáról, a télvíz idején marhavagonokban Csehországba deportálásáról és az úgymond lakosságcsere fedőnév alatt Magyarországra kitelepítéséről szól, de áttranszponáltan, értelmileg elítéli a mindennemű jogtalan, kényszererített elnemzetelenítési szándékot, tettet. Nagyon bátor felvállalás! És nagyon eredményes megfogalmazás, helytállás.
A meghurcoltatást jelenítő szürrealista képek közzé iktatva/beépítve megjelennek a Felvidék magyar néptánc- dal- és zenei hagyomány tökéletes hagyományhű képei: a csallóközi, a mátyusföldi, a zoboraljai, a barsi, a honti, a nógrádi, a gömöri, az abaúji, a tiszaháti, a bodrogközi, az ungvidéki szebbnél szebb, figurálisan gazdag verbunkos férfitáncok, a dallamvilágukban is sokrétű szépséges női táncok és a sokféle, tájanként másabb, díszes, páros táncok, a csárdások. A szerzők a táncok, a dalok, a zene segítségével végig utaztatják a nézőt Felvidék magyarok lakta vidékein, bemutatva annak gazdag hagyománykultúráját, így hangsúlyozva annak egységes összetartó nemzeti értékét, népfajt megtartó erejét.
Micsoda előadást láthattunk? Még az olyan magasan képzett táncosoknál, zenészeknél is, mint az Ifjú Szivek Táncszínház művészei nem minden napi teljesítmény volt. Forró hangulatban élt a színpad. Valami rendkívülit éltek át az előadók és ebbe a miliőben, hangulatban vitték, ragadták magukkal a közönséget. Megnézését ajánlom mindenkinek: magyarnak és nem magyarnak, Felvidékinek és anyaországinak egyaránt.
A titokra, a miért volt olyan mélyen lélekbe maró az előadás hangulata, légköre Hégli Dusán művészeti vezető koreográfusuk párszavas bejelentése: „az együttes körül megint olyan vihar dúl, amely létének akár végét is jelentheti”, és az előadás után a színpadon az együttes felé fordulva, térdre esve fejet hajtása adja a magyarázatot.
Ez felénk, közönség felé S.O.S. vészjelzés volt, - Ne hagyjuk elveszni, elherdálni az együttest, ne engedjük tönkre tenni kultúránknak ezt a gyöngyszemét. 1996-ban már egyszer közös erővel sikerült álljt parancsolni az irányító politikai önkénynek !
Akkor, megbízott igazgatói aláírásommal ellátott Petíciónkra hazánkból, Európából és a világ több kontinenseiéről közel ezer tiltakozó levél érkezett az együttest fenntartó kulturális minisztérium címére. Igaz, a jogos tulajdonát képező, székhelyét jelentő Pozsony közepén fekvő, 700 négyzetméteres alapterületű, két szintes épületét elorozta, valamint megvonta az együttestől a félhívatásos státuszát, de megszüntetni nem merte.
Mi az, Fenntartó Magas Hivatal, nem tetszik a Hontalanítás c. műsor, vagy talán megint az épületre fáj a foguk!?!
A hosszú, véget érni nem akaró zárótaps után megkérdeztem a program alatt mellettem ülő „Tatát”, a Kossuth és sok más értékes nemzeti és nemzetközi díjjal kitüntetett Novák Ferenc világhírű koreográfust, nagy táncos műsorok rendezőjét, hogy mi a véleménye a látott műsorról? …” Jó, nagyon jó”, bővebben nem lehetne, kérdem, hosszabb gondolkodás után mondja…” nagyon, nagyon jó”. Higyjünk neki, mert ő a hosszú élete során a koreográfiai és táncos műsorai alkotásaival számtalanszor bebizonyította a táncról, a színpadra komponált néptánc fogalmazásokról vallott hitét, nézetét.
a szerző szlovákiai magyar néptánckutató, koreográfus
A Vélemény rovat írásait szerkesztői beavatkozás nélkül közöljük
