Putyin bácsi és a Kim fiú
Az idén már másodszor mozdult ki demokratikus köztársaságnak csúfolt országából az észak-koreai diktátor. Pedig Kim Dzsongun sosem volt az az utazgatós fajta. Az oroszországi villámlátogatás újabb jele annak, hogy a modern piacgazdaság előtt bolygónk utolsó, tőrőlmetszett totalitárius rezsimje is kénytelen lesz letenni a fegyvert, vagy hogy stílszerűek legyünk, az atomrakétát.
Trump és Kim február utolsó napjaiban találkozott egymással. Hiába reménykedett benne az egész világ, a várakozások ellenére a nagy áttörés elmaradt. A felek a tervezettnél jócskán rövidebbre fogták a találkozót, bár elsőre úgy tűnt, túl nagy baj nem történt. Azóta Trump ugyan többször ki-tweetelte egy újabb randevú lehetőségét, az észak-koreai fél még nem kapott az ajánlaton. Elhárítottak minden közeledést, sőt udvariasan jelezték, Mike Pompeo amerikai külügyminisztert nem szívesen látják a további tárgyalásokon. Már ha lesznek ilyenek egyáltalán…
Mindeközben Vlagyimir Putyin szép csendben megszervezte a maga kis csúcsát, és a fagyos Vlagyivosztokba hívta találkozóra észak-koreai kollégáját. Kim, régi jó komcsi szokás szerint páncélvonattal érkezett, s mi, szemlélők csak dicsérhetjük az ötletet, hiszen máskülönben szegényebbek lennénk egy zseniális felvétellel.
A bölcs vezér pályaudvarra lassan begördülő kupéját futtában takarító fehér kesztyűs titkosügynökök látványa többet árul el a rendszer természetéről, mint bármelyik washingtoni agytrösztben üldögélő önjelölt Korea-szakértő elemzése.
A találkozó egyébként különösebb eredményt nem hozott – ezt senki el sem várta. Kim Dzsongun újfent jelezte a világ felé, országa kész kiszállni a fegyverkezési versenyből, ha megfelelő ellenértéket kap cserébe, Putyin pedig tündökölhetett a békéltető államférfi szerepében. Kölcsönös gazdasági kapcsolatok, stratégiai együttműködés, és még vagy tucatnyi semmitmondó címszó hangzott el a tárgyalásokat követően, de azért néhány érdekesség kiviláglik az üres szavak mögül.
Az orosz elnök például nem véletlenül emelte ki, milyen fontosnak tartja a tíz éve megszakadt hatoldalú (a két Korea, Japán, Oroszország, USA és Kína) tárgyalássorozat mihamarabbi folytatását. Hozzátette, Észak-Koreának (magyar hangja Vlagyimir Putyin) biztosítékokra van szüksége, hogy megkezdhesse a leszerelést, s bár ezeket az USA egyelőre nem tudja vagy nem akarja megadni, az orosz fél ezer örömmel kész közvetíteni. Hiszen az mégsem járja, hogy az Egyesült Államok egymaga oldja meg jelenkorunk egyik nagy geopolitikai kihívását, ahhoz Vlagyimir Vlagyimirovicsnak is lesz egy-két szava.
Putyin tehát ezzel a találkozóval – követve a münchhauseni hagyományokat – saját gyérülő hajánál fogva helyezte fel magát a térség jövőjéért folytatott sakkjátszma táblájára. Ismerve az elnök eddigi partijait, egy percig se gondoljuk, hogy ne a vezér szerepébe képzelné magát!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/18. számában.
