Őrült dráma, Matovič bosszús végjátéka
Véget ért egy végtelenül hosszan húzódó kormányválság, hivatalosan is megbukott a Heger-kabinet. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodtak azok, akik még abban bíztak, hogy ezt a zűrvaros koalíciót még valahogy meg lehet menteni. Igor Matovič pontot tett a történet végére, és az utolsó utáni pillanatban tépte össze a lemondásáról szóló papírt. Vajon mi játszódhatott le a fejében? „Csak nehogy az SaS „legyőzzön engem”. De ki mondhatja magát itt győztesnek? Leginkább vesztese van ennek a történetnek: a szlovák jobboldal és a választók.
Ha valaki egyszer egy izgalmas filmet szeretne rendezni egy kormányválságról, annak nem kell forgatókönyvet írnia, azt ugyanis már megcsinálták Szlovákiában. Ilyet ugyanis még a leghajmeresztőbb paródiákban sem lehet kitalálni, annyira szürreális dolgok történtek az elmúlt napokban.
De kezdjük a legelején. Csütörtökön Igor Matovič azzal a feltétellel állt elő, hogy ha az SaS visszamondja a bizalmatlansági indítványt, lemond a pozíciójáról, de cserébe azt szeretné, ha a jövő évi költségvetést támogatnák az SaS-es képviselők. El is kezdődtek a találgatások, hogy vajon mi lehet az SaS következő lépése. Elfogadják-e azt a feltételt, amelyet még ők szabtak meg nyáron az OĽaNO-nak, mikor még kormányon voltak, miszerint csak akkor maradnak, ha Matovič távozik? Vagy ez már túl késő, és elég volt Matovič húzásaiból? Egyáltalán ki jött ki volna jól ebből a helyzetből? Ennél a pontnál ugyanis még úgy tűnt, hogy ha az SaS ezt elfogadja, akkor gyakorlatilag elérik céljukat, Matovič eltávolítását a pénzügyminiszteri székből. Igen ám, csakhogy Matovič azután mondott volna le, ha az SaS visszamondja a bizalmatlansági beadványát. Ki hitt volna ilyenkor Matovičéknak? Az SaS-nél ugyanis már elfogyott a türelem, ezért sem fogadták el a pénzügyminiszter ajánlatát.
Elérkezett a szavazás pillanata. A közvetlen szavazás előtt azonban szünetet rendeltek el a képviselők, hátha az utolsó pillanatban sikerül megegyezni. Úgy tűnt, hogy ez sikerül is, hiszen Matovič már úton volt az elnöki palota felé a lemondási nyilatkozatával. Az információk szerint azonban az utolsó pillanatban „tépte ki” azt az elnöki iroda dolgozójának kezéből, így tárgytalanná vált az egész. A szavazáson pedig 78 szavazattal eldőlt, hogy a Heger-kabinet nem élvez bizalmat a parlamentben, így megbukott.
Matovič ismét megmutatta, hogy csakis az ő döntésén múlik minden. Hiába volt Eduard Heger a kormányfő, Matovič, aki még mindig kiválasztottnak hiszi magát, mindenkivel azt érezteti, hogy ez az ő kormánya, a történet róla szól, és az ő döntésén múlik minden.
A legrosszabb pedig az, hogy ezt is sikerként könyveli el. Mert ő a kiválasztott, a főhőse ennek a történetnek, aki továbbra is elszántan küzd és folytatja harcát. Ezúttal azonban nem a korrupció ellen, további célkitűzése az, hogy az előrehozott választáson legyőzze az SaS-t. Matovič tehát választási lázban ég, kampánya pedig elkezdődött.
Végtelenül szomorú történéseknek lehettünk a szemtanúi. A 2020-as választást követően rengetegen bíztak abban, hogy az előző korrupt kormány után egy olyan koalíció áll fel, amely reformokat hoz és véget vet a korrupciónak. A szlovák jobboldal 2010 után újra bizalmat kapott a választóktól arra, hogy a demokratikus kormányzás és a politikai vitakultúra újra visszatérjen az országba. Ehelyett mit kaptunk? A kormány megmutatta, hogyan kell visszaélni a választók bizalmával. Tökéletesen bemutatta, milyen egy kaotikus kormányzás, ahol a szavaknak és a tetteknek nincs semmilyen súlyuk és következményük. Iskolapéldája volt annak, hogyan kell a szövetségeseket a legnagyobb ellenséggé változtatni. Az egymásra mutogatás, az árulózás, és az egymás legyőzése azt eredményezte, hogy a politikai vitakultúra még nagyobb sötétségbe került. És az nemcsak Matovič érdeme volt, de az egész koalíció valamilyen szinten hozzájárult ahhoz, hogy abban a világban éljenek tovább, amelyet teremtettek.
Ez a kormány úgy tudott „működni”, hogy a pártok között megszokott volt az ellenséges viszony és egymás lejáratása. A helyzet azonban tarthatatlan volt, és ennek a lufinak valamikor ki kellett pukkadnia.
Ennek a kormánynak meg kellett buknia. Még akkor is, ha az alternatíva ugyan másfajta, de baljósabb árnyakat és sötétséget hozhat majd.
2020-tól a kormány két főkolomposa és személyisége Sulík és Matovič. Egész idő alatt egymást szerették volna legyőzni, de mind a ketten vesztettek. S ezzel együtt magukkal rántották az egész szlovák jobboldalt is, amely egy újabb pofont kapott. Vajon mi jöhet ezután?
Elnézve az elmúlt időszakot, szinte bármi megtörténhet. Az viszont tény, hogy a Heger-kabinet a parlamentben is hivatalosan megbukott. Jó lesz megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy, a 2023-as év minden bizonnyal újra választás elé állítja az ország lakosságát. Azon is érdemes lesz elgondolkodnunk, hogy vajon mi hozhat reményt az országnak? A választ önökre bízom.
