Miért születik kevés gyerek Európában?

A baloldali és liberális média mellett persze az értelmiség és a hívek is varázslatos világot festenek a jövőről. Ebben a vízióban az a különös, hogy ők és az utódaik egyáltalán nem szerepelnek benne. Helyettük „új európaiakról” ábrándoznak, az Afrikából és Ázsiából érkező „menekültek” gyerekeiről, akik a babakék világban liberális és baloldali eszméket vallanak – szabadság, egyenlőség, testvériség! –, és pátyolgatják a különböző kisebbségeket, akikből mindig sok van.

Ki hitte volna, hogy a nők is kisebbséget alkotnak a társadalomban, az 51 százalék kevesebb, mint a 49, ezt mindenképpen jó tudni! Aztán ott vannak a genderfluidok... Ez a világ ma sem létezik, legfeljebb a szivárványevők színes ködökből álló vágyálmaiban – az oroszlán és a farkas együtt legelészik a bárányok bégető hadával és a szelíd antilopokkal, és jókat esznek-isznak, de vajon mit? –, és nem kell hozzá varázsgömb, hogy megjósoljuk, sosem jön el ez a feje tetejére állított világ.

Érdekes épp azoktól hallani ezeket a meséket, akik a racionális világról papoltak évszázadokon keresztül, a tényeket, a valóságot és a tudományt hirdették, mára viszont olyan bődületes ostobaságokat hordanak össze, mint a 72 különböző „társadalmi nem”, amelyet ugyan semmivel nem támasztanak alá, de azért hisznek benne.

Ugyanezek az emberek hisztériás rohamot kapnak attól, ha egyesek Istenről, Jézusról vagy Szűz Máriáról beszélnek. Allahtól érdekes módon nem kapnak idegösszeomlást. De hagyjuk a válságos időket élő balliberálisokat – és persze a hozzájuk verődő áljobboldaliakat –, az idő úgyis eldönti, van-e még jövőjük, vagy őket is bekebelezi a történelem mindent magába nyelő gyomra, és dodókká változnak.

Vajon miért? A nyugati ember az egyénben hisz. Ha az egyén a lépték, a mérték és az érték, akkor feleslegesen várjuk a nagy áttörést, nem fog bekövetkezni. Az egyén önmagában nem képes reprodukálni önmagát, ahhoz szükség van egy másikra is, méghozzá az ellentétes nemből. A kettő fogja kiadni az egészet, és ez a kettő hozza létre a harmadikat, az újat, a jövőt.

A haladás persze elveti a hagyományt, amely a valóságra épít, helyette lázálmokat tesz az egyszerű tények helyére, és hisz abban, hogy mindez működőképes. Az egyén önző, és miután letelt a kiszabott ideje, távozik az élők sorából. Kérdés, ki veszi át a helyét, ha nem hagy maga után senkit? Persze jó kérdés, hogy akar-e hagyni maga után egyáltalán valamit.

A természet nem tűri az űrt,

és Európa, tágabb értelemben a nyugati világ, fokozatosan kiürül. Ebbe az űrbe lépett be az iszlám, a muszlim ember, akinek már jó előre behódoltak az önmagukat, az őseiket, mindent, ami a múlttal kapcsolatos, a kereszténységet gyűlölő nyugati mazochisták.

Az iszlám szó jelentése behódolás,

és a nyugati ember úgy fogadja a muszlimokat, mint a dicső hódítókat, akik előtt le kell borulni. Ismerős hozzáállás ez a történelemből, az árulókra rendszerint rossz sors vár. A fehér rasszot nem fenyegeti az azonnali eltűnés, hiszen fehér gyerekek milliói születnek a világban, de tény, egyre csökken a számuk.

Európa a világ összlakosságának már kevesebb mint 10%-át teszi ki, miközben Amerikában a fehér gyerekek aránya az állami iskolákban évek óta 50 százalék alatti, míg 1997-ben 63% volt. Az is biztos, hogy Amerikában az össznépesség tekintetében 2045 előtt 50% alá esik a fehérek aránya. Természetesen elképzelhető, hogy néhány évtizeden belül Amerikában második hivatalos nyelvvé emelik a spanyolt, de az sem zárható ki, noha brutálisan hangzik, hogy idővel az angol fokozatosan kikopik a használatból.

Nyilvánvalóan nincs olyan ember, aki előre látja a száz, kétszáz évvel későbbi jövőt, de a számok beszédesek. Ha a jelenlegi liberális felfogás marad a mérvadó, akkor az iszlám akár még ebben a században ténylegesen átveheti a vezető szerepet Európában. Ugyanis ami ma még 10 százalék az egészet tekintve, az a fiatalok körében már 20-30%, vagyis ezek a fiatalok hamarosan a középkorúak táborába lépnek, miközben a fehérek az idősek népes csoportját fogják csak erősíteni, a gyerekek között pedig az arányok akár még szélsőségesebben is eltolódhatnak.

Európa keleti fele mintha egyszerre akarná a jóléti társadalom áldásait, úgy, hogy a hátrányait nem szeretné magára venni. Ez láthatóan nem megy, hiszen a kettő csak együtt létezik, de ami még ma elképzelhetetlen, az tíz vagy húsz év múlva valósággá válik.

Az iszlám legalább harmadszor próbálkozik nagyobb teret nyerni Európában, de míg eddig háborúk, csaták útján lépegetett előre, addig ma totális támadást folytat, és úgy tűnik, mintha igazán meg sem kellene erőltetnie magát. Az iszlám számára a világ két részből áll, a dár al-iszlámból és a dár al-harbból. Az első az iszlám háza, utóbbi a háborúé. Kelet-Európa még mindenképpen a hitetlenek földje, de Nyugat-Európa jelentős része már az elsőbe tartozik.

Amíg többen halnak meg, mint ahányan születnek, addig a kihalás és eltűnés felé tart Európa és a nyugati világ. A nyugati ember már azt vallja, hogy nincs Isten, nincsenek mindenki által elfogadható szabályok, tilos általánosítani – vajon hogyan ismeri meg a világot az ilyen ember? –, minden viszonylagos, az egyenlőség az egyik fő cél, bár közben a kapitalizmus és a fogyasztás ezerrel dübörög. Hisz a humanizmusban, bár meghatározni nehezen tudja, bármiféle felsőbb hatalmat elutasít, mert az csak elnyomó lehet, a nőket prostituálja, a férfiakat erőszaktevőként ábrázolja, akiket karanténba kellene zárni, a gyereket pedig legjobb esetben is távolról szereti, gügyögve, és egyébként is csupán eszköz számára, nem pedig cél.

Idővel tehát ténylegesen kisebbségbe kerülhet a fehér ember a még mindig nyugatinak nevezhető világban, vagyis bekövetkezhet a népességcsere, amiről a francia író, filozófus, Renaud Camus annyit írt.