2019. szeptember 15., 19:35

Krokodilkönnyek az esőerdőkért

Különadót vetnének ki az olcsó repülőjegyekre, hogy ne röpködjön boldog-boldogtalan Európában, mert a repülés súlyosan károsítja a környezetet. Egy másik javaslat szerint azokat a nőket kellene jutalmazni, akik nem vállalnak gyereket, mert a csecsemőknek hatalmas az ökológiai lábnyomuk. Brazíliát meg kell fegyelmezni, mert nem védi az Amazonas-medence esőerdőit, ha pedig hajlandó lenne rá, anyagilag kompenzálni kellene. Csak néhány az elmúlt hetek felbuzdulásaiból, amelyek célja ugyanaz: az éghajlatváltozás megállítása, vagy legalább a lefékezése.

Amazóniai erdőtűz - Brazíliában

Felbuzdulások ezek csupán, nem átgondolt javaslatok, amelyek valóban hatással lennének a klíma védelmére. Még Macron francia elnök burkolt fenyegetésének őszinteségében is komoly okunk van kételkedni, hiszen neki – érthető módon – elsősorban a francia gazdák érdekeit kell néznie. Miről is van szó tulajdonképpen? Az elnök azt mondta, bojkottálni fogja az Európai Unió és a Dél-amerikai Közös Piac közötti szabadkereskedelmi egyezményt, amely a maga nemében a világ egyik legnagyobb, a kereskedelmi forgalom látványos bővülésével járó vámmentességet jelentené.

A brazil kollégának szóló francia üzenet úgy szólt, hogy ha Bolsonaro elnök nem fékezi meg az esőerdők pusztulását, nem írja alá a szabadkereskedelmi egyezményt.

Amelyre egyébként mindkét oldalon, pontosabban Brazíliában, Argentínában, illetve Németországban ugrásra készen állnak. A vámmentesség azt jelentené, hogy dőlne hozzánk a dél-amerikai marhahús, csirke, szója, sütni való banán, manióka meg mangó, Európa, pontosabban Németország meg ezrével szállíthatná a világ másik felére az autókat. Mindenki jól járna! Vagy mégsem?

Az esőerdőkért hangoztatott francia féltésben azért igencsak benne van a francia mezőgazdaság iránti aggodalom. Joggal, hiszen sok tekintetben a francia gazdák versenytársaként lépnének fel a dél-amerikaiak.

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény meggyorsíthatja az esőerdők pusztulását.

Az exportelehetőségek növekedését a brazilok milliói akarják majd kihasználni, tegyük hozzá, szintén joggal, hiszen az egyezmény végeredményben a közjót, az életszínvonal növekedését kell hogy szolgálja. Ám a több termeléshez több terület is kell, így nagy valószínűséggel sok ezer hektáron lobbannak majd fel a lángok, hogy a brazil gazdák újabb és újabb területeket vonjanak be a művelésbe. Hacsak nem állít a brazil elnök minden egyes négyzetméterre egy katonát, ami nem valószínű.

A másik dolog a dél-amerikai húsáruk minősége. Sokan emlékeznek még a fertőzött, hónapokig utazó több tonna brazil csirkehúsra, amit aztán a menzákon „hasznosítottak”. Nem beszélve arról, hogy – bár mi, közép-európaiak büszkén megtiltottuk a génmanipulált növények termesztését – génkezelt szójával etetett állatok húsát esszük majd Dél-Amerikából.

Arról meg ne is beszéljünk – pedig erről kellene elsősorban beszélni –, hogy vajon a világ másik feléről érkező steaknek mekkora lesz az ökológiai lábnyoma?

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/37. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.