Kremlinológia Kijevben
Olvasom, hogy a parlament alelnökének utasítására az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) egyszerűen visszafordította az ukrán–lengyel határról Petro Porosenkót. Ukrajna eggyel ezelőtti elnöke, s ebben a minőségében Volodimir Zelenszkij első számú ellenzéki konkurenciája, az új lengyel parlament képviselőivel készült tárgyalni, majd az Egyesült Államokba utazott volna, természetesen az államhatalom tudtával és engedélyével. Ez önmagában még a heveny demokráciadeficittől sínylődő kijevi rezsim számára sem lenne halálos bűn, csakhogy kiderült – ahogy annyi más ukrán belpolitikai játszmában –, itt is megvan a magyar szál. Az ukrán sajtó szerint ugyanis Porosenko Magyarországon is megállt volna, hogy Orbán Viktor kormányfővel egyeztessen.
A találkozó szándékát végül Budapest sem tagadta, miért tette volna. Az ellenzéki sajtó persze egy az egyben át is vette az ukrán kormány álláspontját, miszerint Porosenkót azért nem lehetett kiengedni az országból, mert az Orbánnal való egyeztetést az oroszok saját háborús céljaikra használták volna fel.
A hivatalos közlemény szerint az orosz titkosszolgálatok nagyszabású pszichológiai hadművelet indítását tervezik „az oroszellenes koalíciós partnerországokban uralkodó érzelmek megváltoztatására”, és arra buzdítanak ukrán politikusokat, hogy népszerűsítsék a békét, vagyis „az oroszokkal való tárgyalások szükségességét”.
Sokat elárul az ukrán vezetés paranoiájáról, na meg a mainstream média működéséről, ahogy megpróbálták Porosenkót „összeorbánozni”. Ennek az egységsugarú gondolkodásnak az alapján elég, ha egy ukrán politikus Orbán Viktorral, vagyis egy szomszédos ország vezetőjével találkozik, máris elkönyvelhető oroszpártinak. Ezt próbálják most „ráhúzni” Porosenkóra is. Mindezt úgy, hogy nála nyugatosabb ukrán politikus nem igen koptatta a kijevi parlament folyosóit az elmúlt néhány évtizedben. Érdemes egy gyors pillantást vetni a 2019-es elnökválasztás adataira! Nem az orosz anyanyelvű Zelenszkij nyerte az ország jellemzően leginkább Nyugat-barát, leginkább oroszellenes nyugati választókörzeteit, hanem éppen Porosenko, aki a kampányát, mit ad isten, a Putyinnal való mind határozottabb szembefordulásra „fűzte” fel. Oldalakon keresztül lehetne bizonyítani mindenféle üzleti összefonódásokat, interjúkat és nyilatkozatokat emlegetve, hogy Porosenkót oroszpártisággal vádolni minimum ostobaság.
Adja magát tehát a kérdés, akkor mi végre volt ez az egész? Ebből a rövid szösszenetből is teljesen világos, az SZBU akciója egyértelműen belpolitikai indíttatású. Mára, talán a kijevi polgármester, Vitalij Klicsko mellett Porosenko az egyetlen értelmezhető ellenzéki kihívója Zelenszkij elnöknek. Az oroszpárti politikusokat elűzték a hatalom közeléből, pártjaikat betiltották, a legismertebb ellenzéki „arcok” (például a korábbi kormányfő, Julija Timosenko) pedig elhagyták az országot.
Nehéz tehát másként értelmezni az akciót, mint Zelenszkij és köreinek újabb, egyre kétségbeesettebb lépését hatalmuk megőrzésére. Az elnök is pontosan tudja, az „Ukrajna-fáradtság” mindinkább eluralja a nyugati közhangulatot, ráadásul az idei utolsó EU-csúcson elvileg Kijev is képviselteti magát. Bizonyítaniuk kellene, az Európai Bizottság által feltárt demokratikus hiányosságok kiküszöbölése megindult. Elég nehéz lesz úgy, hogy Ukrajna legismertebb ellenzéki politikusát, a remek nyugati kapcsolatokkal rendelkező exelnököt egyszerűen nem engedik ki az országból.
Megjelent a Magyar7 2023/49.számában.
