Havel, Sánchez, Musat, Mečiar és a többiek
Nem szeretnék fát hordani az erdőbe, hiszen alig akad ember, aki ne írt volna a magyar elnök amnesztia-ügyéről, köztük jómagam is. Ahhoz azonban senki sem vette a fáradságot, hogy tágabb összefüggésbe helyezze az ügyet, amitől Novák Katalin és Varga Judit volt igazságügyi miniszter bátor és konzekvens lemondása kissé más megvilágításba kerül.
Hiszen nagyon gyorsan kiderült, hogy a tömeget heccelő guruló dolláros liberálbolsevik „rendszerváltók” csak ürügyként használják a pedofil-témát. Valójában őket ez jottányit sem érdekli, különben a családvédelmi törvényeket nem támadták volna. Nem úgy tűnik, hogy a Hősök terén visszhangzó „Orbán takarodj!” és „Mocskos Fidesz”-féle fröcsögő gyűlölet a gyermekáldozatok melletti őszinte kiállás jelszavai lettek volna. De lássunk néhány példát, hogy másutt tapasztalható-e hasonló karakán kiállás.
Havel amnesztiái közül a legnagyobb felháborodást Jaroslav Oplíštil ügye váltotta ki. A hétszeres pedofil az elnöki kegyelem után egy prágai kórházban dolgozott szanitécként, ahol a gyermekosztályról elrabolt egy héthónapos kislányt, akit megerőszakolt majd megfojtott. Az esetet hónapokig tartó felzúdulás követte, Havel elnök mégsem bukott bele, sőt az utókor azóta is szentnek tartja. Oplíštil egyébként majdnem halálbüntetést kapott, egy napon múlott, hogy megúszta, mert éppen akkor törölték el a halálbüntetést. Még életfogytiglant sem kapott, csak 25 évet. 2015-ben szabadult.
Nem ez volt azonban az egyetlen vitatható eset. Ugyancsak felháborító volt Zdeňek Ružička ügye, aki 17 évet kapott kettős gyilkosságért, és aki a 2000-ben kapott elnöki kegyelem szerint „súlyos igazságügyi tévedés” áldozata volt.
A szadista Zdeňek Rangl még kiskorúként megpróbálta megölni egy rabtársát egy kalapáccsal. 1990-ben büntetése egy részét elengedték, majd 1994-ben Havel elnöki kegyelemben részesítette a szakértők tiltakozása ellenére. Rangl öt hónappal a szabadulása után kalapáccsal agyonvert egy idős embert.
Ezután 24 év börtönt kapott. Ugyancsak ellenérzést váltott ki a társadalomban a Radomír Šimuneknek adott kegyelem. Az ismert sportoló autós balesetet okozott, amelynek három áldozata volt. Martin Odložil, aki megölte az apját, szintén elnöki kegyelmet kapott, mert – minő véletlen – Havel elnök barátnéja, Věra Čáslavská fia volt.
Vagy mit gondoljunk a spanyol példáról? Pedro Sánchez ügyvivő szocialista kormányfő tavaly három nappal a júliusi előrehozott parlamenti választások előtt (amelyet a republikánus Felipe Gonzálezék nyertek, csak nem tudtak kormányt alakítani) még váltig állította, hogy szóba sem jöhet az amnesztia a kormányalakítás során.
A választások után azonban „a progresszív kormányzás érdekében” már nagyon is meg akarta adni az amnesztiát Katalónia volt elnökének, Carles Puigdemont-nak, aki 2017-ben alkotmányellenesen kiáltotta ki Katalónia függetlenségét, majd Belgiumba menekült a felelősségre vonás elől.
Mindezt azért, hogy Spanyolországnak „haladó szellemiségű kormánya legyen” a „jobb- és szélsőjobboldali” alternatíva helyett. Spanyolországban szó szerint az éjszaka leple alatt született egy alku az alkotmányellenes amnesztiatörvényről.
A botrányos amnesztia-ügyekben azonban Szlovákiáé az elsőség. Vladimír Mečiar háromszoros kormányfő, a szlovák nemzet újkori atyja ügyvezető államelnökként még az el nem követett bűnökre is amnesztiát adott, pontosabban megakadályozta egy emberrablás és egy – a titkosszolgálat által megszervezett – gyilkosság kivizsgálását. Mint látható, a lelkiismeret és a becsület olyan kincs, amivel a teremtő nem mindenkit ajándékozott meg.
