Határzár
Amikor lecsapott Európára a koronavírus, és a tagállamok meghozták az első, radikális óvintézkedéseket, sokan azt kérdezték, hol van az Európai Unió? Mások meg azt mondták, hogy tulajdonképpen most szűnt meg, hisz’ minden, ami az emberéletek megmentése érdekében történt az elmúlt hetekben, az egyes nemzeti kormányokhoz kötődik és nem az unióhoz.
Amíg a nemzeti parlamentek üléseznek, addig az Európai Parlament rég felfüggesztette az érdemi munkát, az Európai Bizottság pedig videókonferencia keretében hozott döntéseket a héten a járvánnyal sújtott tagállamok megsegítésére. Vagyis nem az unió szűnt meg, hanem annak a bizonyosságnak lett végérvényesen vége az unióban, hogy „ha nem csinálom nagyon rosszul, semmi bajom nem lehet”.
De bizony lehet, mert az ellenség láthatatlan is lehet!
Akkor, amikor még csak Kína küzdött a járvánnyal, a szakemberek megmondták, hogy ez a vírus nem fog megállni az Uralnál, de már késő volt, amikor az uniós tagállamok felfüggesztették a kínai légijáratokat. Az unió akkor még egy másik problémával, a török–görög határon feltorlódott migránsok problémáival volt elfoglalva, s nagyon helyesen jól kitömte pénzzel Görögországot, nehogy megnyissa a határokat. Európa polgárai 2015 óta először hallották felelős uniós vezető szájából, Von der Leyen EB-elnöktől, hogy le kell zárni Európa külső határait az illegális bevándorlók előtt. De még ennél is fontosabb, hogy az unió polgára megtapasztalhatta, amit mindig is tudott, de mindig az ellenkezőjét állították neki a kontinens felelős vezetői, nevezetesen, hogy le lehet zárni Európa külső határait: pénzzel, katonákkal, csellel, fondorlattal, mindegy, de meg lehetett csinálni. S ekkor tört be a koronavírus, amely ellen ugyanezzel a módszerrel védekeztek a tagállamok, vagyis a határok lezárásával. Akárcsak a középkorban, se ki se be, amíg a halál arat. Ez mindig bevált, legalábbis addig, amíg nincs gyógyszer vagy oltás, csakis az elkülönítés és az elkülönülés védheti meg a közösséget a betegségtől.
Március 16-án maga az EB-elnök javasolta, hogy 30 napra zárjuk le az egész uniót, ne engedjünk be idegeneket. Csakhogy a tagállamok nemcsak a külső, hanem a belső, schengeni határokat is lezárták.
S ekkor az egyébként orvosi végzettségű Ursula von der Leyen dicséret helyett megdorgálta az uniós tagállamokat. Egy, a határokat átlépő járvány ellen értelmetlenség a határok lezárásával védekezni, mondta. Ami nemcsak azért elképesztő, mert nem igaz, hanem azért is, mert elbizonytalanítja az európai embereket. A betegségtől rettegő átlagpolgárt és a járvánnyal küzdő tagállami vezetőket, akik Olaszország példáján megtanulhatták, a fegyelem és a szigor következetes alkalmazása nélkül elbuknak.
Most megerősítésre és biztatásra van szüksége mindenkinek, nem kioktatásra, és főleg nem arra, hogy értelmetlenségnek nevezzék az emberek és a tagállamok erőfeszítéseit. Mert ez a vírus nem különbözteti meg a külső és a belső határokat, hogy az egyiken átmegy, a másikon meg nem, akárcsak az illegális bevándorlók. Elsősorban rajtunk múlik, hogy kit vagy mit engedünk be, és kit vagy mit nem.
