Brit bárki lehet, de mi angolok vagyunk!
Mire a lap végére ér a kedves olvasó, az Egyesült Királyság már nem lesz az Európai Unió tagja. Az Európai Parlamentben már csomagolnak az angol képviselők, a maradék 27 tagállamban pedig indulásra készen állnak a helyükbe lépők. Január 22-én este véget ért egy bonyolult jogi folyamat, amelyet leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk meg, hogy lezárult a Brexit feltételrendszerének törvénybe iktatása. Pénteken éjfélkor – brit idő szerint 23 órakor – rendezett módon, tehát megállapodással szűnik meg az Egyesült Királyság 47 éves EU-tagsága.
Nagy Britannia mindig is kicsit kívülállóként viselkedett, kivételeket kért és kapott Brüsszeltől. Az unió valahogy nem tudta visszaadni (vagy pótolni) az angoloknak a birodalmat, amelynek tudata a lelkük mélyén megmaradt. Brit bárki lehet, de mi angolok vagyunk, mondták azok, akik a kiválás mellett szavaztak, tehát Anglia és Wales.
Ez utóbbi politikai önállósága már a 13. században megszűnt, de napjainkban minden ki van írva walesi nyelven, s nem kisebb betűkkel és a második helyen, hanem ugyanakkora betűkkel az első helyen, csak éppen már nem beszélik az emberek a walesi nyelvet, de büszkén vállalják walesi identitásukat. Wales kapott a legtöbbet a közös költségvetésből az elmúlt 47 évben, évi mintegy 700 millió eurót, de a hagyomány, az Angol Királysághoz való tartozás érzése erősebbnek bizonyult. A britek pedig a maradás mellett szavaztak, a büszke skótok és a nem kevésbé büszke írek is. A Brexit most nekik is feladta a leckét, nem lehet ugyanis valaki az Egyesült Királyság és az Európai Unió tagja egyszerre, s azzal London is tisztában van, hogy erővel nem tudja a királyságon belül tartani a skótokat. De ez legyen már az angolok problémája.
Az jutott eszembe, amit a kelet-közép-európai országok uniós csatlakozásakor mondott egy bölcs ember: A csatlakozás másnapján nem fog történni semmi, de fokozatosan minden, az egész életünk meg fog változni. Nagy valószínűséggel így lesz ez az Egyesült Királyságban is a Brexit után. Sokféle forgatókönyvre kell felkészülnie mindenkinek, Boris Johnsonnak, az angoloknak, a briteknek, azoknak, akik kelet-közép-európaiként ott élnek, dolgoznak vagy tanulnak. Semmi sem lesz olyan automatikus, mint eddig volt, az utazás, a diplomahonosítás, az egészségügyi ellátás. Hogy is mondta Johnson? Az uniós állampolgárok „hazájuk részének tekintik Nagy Britanniát”, s ez ellen vezetné be az ausztrál típusú bevándorlási politikát, amelynek egyetlen szempontja, hogy az adott személy hasznos-e számukra. Híres művész, tudós, jól képzett mesterember, mindegy, hogy bolgár, szenegáli vagy pakisztáni, befogadják. Ha pedig valakinek nincs, vagy olyan a diplomája, amelyre nincs szüksége a szigetországnak, nem kap bebocsátást.
És végül néhány számadat. A Bloomberg szerint eddig 130 milliárd angol fontba került a Brexit, s ez az irdatlan összeg további 70 milliárddal nő az év végéig. A kettő együtt (200 milliárd angol font) megfelel annak az összegnek, amit Nagy-Britannia a 47 éves tagság alatt befizetett a közös kasszába.
A 79 angol európai parlamenti képviselő távozása után az Európai Néppártba 5 új képviselő érkezik, a szocialisták azonban hat mandátumot veszítenek. A legnagyobb veszteség, 11 mandátum a liberálisok frakcióját éri, a zöldek vesztesége 7 képviselő.
Megjelent a Magyar7 2020/5. számában
