Aranyhaj és a nagy gubanc
Nem volt és talán nem is lesz még egy olyan elnöke az Egyesült Államoknak, akit már megválasztásakor akkora gyűlöletcunami fogadott volna, mint Donald Trumpot. A jól fésült, narancsszínű hajkorona azonban gyorsan megszáradt, a szintén hasonló árnyalatban játszó arcbőr pedig elég vastag volt ahhoz, hogy a frissen beiktatott elnök néhány hónapnyi biztonsági játék után nekiálljon szétverni a világpolitikai kulipintyót, egyik rothadt deszkát a másik után ütve ki a helyéről.
Nehéz eldönteni, melyik cselekedete késztette a leghangosabb ajvékolásra az ellentábort, mindenesetre van miből válogatni. Gazdasági pisilőversenyt rendez Kínával, sorra mondja fel a világpolitikai status quót szavatoló nemzetközi szerződéseket, a mexikói határon kőművest játszik, Szíriából meg jó, hogy nem a két karjában cipeli haza az amerikai katonákat (felkészül Irak és Afganisztán).
Kétségtelen tény, hogy az elnöknek megvannak a maga korlátai, személyisége pedig egyaránt magán hordozza egy hisztis kisgyerek és egy James Bond‑főgonosz jegyeit (csipetnyi kamaszos daccal megbolondítva). Trumpnak tehát egyszerűen nem lett volna szabad nyernie. Hogy ez mégis megtörténhetett, az csak az ördög és első számú felvilági cimborájának, Vlagyimir Putyinnak a műve lehetett.
Trumpnak tehát mennie kell. Most, mindjárt! Na jó, nemsokára! De tényleg! Trump viszont nem megy sehova. Pedig politikai ellenfeleinek megannyi lehetősége volt. Ott van például az elnök több mint harminc éve húzódó befejezetlen projektje, a moszkvai Trump‑torony. Adóelkerülés és tiltott kampányfinanszírozás miatt jogerősen három év börtönre ítélt egykori jogásza és bizalmasa, Michael Cohen szerint az elnök még a 2016‑os előválasztási kampány során is utasította őt, hogy tárgyaljon Moszkvával a tervezetről. Ez pedig az orosz befolyásolás vádja ellen kézzel‑lábbal kapálózó Trumpra igencsak rossz fényt vet, ráadásul ő a kezdetektől kategorikusan tagadta az egészet.
Habár Cohen kongresszusi meghallgatásán azt állította, hogy a projektet végül néhány szükséges engedély hiányában 2016 januárjában, tehát még az előválasztási kampány előtt ejtették, azóta bevallotta, azt csak az év júniusában fújták le, mivel Trump elnöki ambícióit akkor már rosszul érintette volna az orosz kapcsolat. Ez tehát azt jelenti, hogy Cohen hazudott egy kongresszusi meghallgatáson, mégpedig, állítják eddig meg nem nevezett források, az elnök kifejezett kérésére.
Ha ez igaz, és az elnök tényleg akadályozta egy kongresszusi vizsgálóbizottság munkáját, Trump kormányzásának eddigi legnagyobb botránya jöhet. A képviselőház demokrata tagjai közül többen már előre jelezték, ha beigazolódik, hogy az elnök maga vette rá Cohent a hazugságra, kezdeményezik az elnök elleni bizalmatlansági eljárást.
Ezt eddig a 44 elnök közül mindössze kettő ellen indították meg. Egyik sem járt sikerrel, ahogy valószínűleg ez sem járna, de az ügy hosszú távú politikai következményei így is a demokraták malmára hajthatná a vizet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/4. számában.
