Áldás és átok
Szmájli, szelfi, instasztori…. És még sorolhatnánk. Mindenki tudja, mit jelentenek ezek a fura szavak. Legalábbis akinek kiskamasz vagy annál nagyobb gyereke van. Ha tetszik nekünk, ha nem, gyermekeink már az online világban nőnek fel, okostelefon nélkül még egyik szobából a másikba sem lépnek át, s a szomszéd srácokkal is cseten kommunikálnak. Ej, de nagyot változott ez a világ!
Nézem a tévét, ahol egy szemüveges, túlsúlyos – sőt kimondottan kövér – kamasz fiú magyarázza, milyen jó dolog, hogy számítógépes tudásával, netes ismereteivel már biztos havi keresetre tud szert tenni, még a vakáció idején is. Aztán mutatja a kamera, amint dolgozik a gépen. Hát, mit tagadás, kövér ujjai – nekem legalábbis – már most deformáltnak tűnnek…. Talán a sok gombnyomogatástól. Nehogy már ez legyen a minta gyermekeink előtt!
Bő harminc éve egy kövér szemüveges fiú vagy lány élete nem volt éppen vidám. Az iskolában állandóan élcelődtek vele. Daginak és bandzsának nevezték, s ha volt rá alkalom, bizony leverték a szemüvegét. Tornaórán, amikor nem bírta szusszal a futást, mindig megkapta, te hájpacni. Azokban az időkben, ritka volt a kövér gyerek, s a számítógépről még legfeljebb csak hallani lehetett. A gyerekek és a kamaszok összejártak, fociztak, bicikliztek, télen szánkóztak. Azt ették, amit az édesanyjuk főzött vagy készített, hol voltak akkor még a gyorsétkezdék...!
Akkoriban, ha egy-két kövér gyerek volt az osztályban, akkor sokat mondunk. Most a gyerekek fele túlsúlyos. Borzasztó látni, ahogy feszül az alapiskolás kislányok hasán a sztreccspóló és folyik az arcukról a verejték, valahányszor megpróbálnak utánaszaladni cingárabb osztálytársaiknak. S még akad szülő, aki azért, hogy kímélje duci gyerekét, torna alóli felmentést csikar ki a gyermekorvosnál. Mert az a szegény gyerek úgy megizzad és elfárad, ha sokat fut…
Elképedek tornatanár ismerősöm szavain, aki szomorúan meséli, a mai gyermekek már a fele tornagyakorlatot sem képesek megcsinálni, mint apáik és anyáik. Annyira ügyetlenek, esetlenek, hogy az szinte fáj. A kondíciójuk egyenlő a nullával. Bár a tornacipőjét a legtöbb alig tudja bekötni, ha számítógép elé ül, újjászületik, kivirul és órákra belefeledkezik a monitor bámulásába. Az élvezetet sokszor tetézi édesség majszolásával... De már nem is kell számítógép, untig elég a mobiltelefon.
Azt mondják, ingergazdag ez a világ, amiben élünk, hisz ezernyi információhoz lehet jutni akár napi szinten is. Meglehet, de hogy gyermekeink testi és pszichés állapotára nincs jó hatással, az biztos. Elborzadok, amikor látom, hogy a legjobb egyetemeket végzett lányok magukról olyan képeket posztolnak, mintha éppen strichelni indulnának a legközelebbi utcasarokra. Az ember azt gondolná, egy huszonegynéhány éves, diplomás fiatal nőnek talán van annyi esze, hogy nem tesz fel magáról utolsó cafkára hajazó fotót a közösségi portálra. Egy ismerősöm azzal próbál megnyugtatni, mindenki ezt csinálja, mert ez a trend. És különben is jópofa dolog…
Hát nekem ez a trend és ez a jópofiság nem jön be. Elszomorít nemcsak a sok push up melltartós, hátsó fertályát mutogató fiatal nő a közösségi hálón, de ez a rengeteg túlsúlyos gyermek és fiatal is, akik ahelyett, hogy idejük jó részét aktív mozgással töltenék, naphosszat billentyűzeteket nyomogatnak. Belőlük lesznek a beteg felnőttek, a cukorbeteg és már kórságokkal küzdő fiatalok. Milyen kár, hogy sok szülő ezt a veszélyt nem látja!
A számítógép és az internet áldás és átok is. Alig van ember, aki boldogulna e modern vívmányok nélkül, és nem is arról próbálunk senkit sem meggyőzni, hogy ezekről mondjon le. Éljünk velük, de mértékletesen, engedjünk be mást is mindennapjainkba. Nekem tetszik, ahogy egész nyáron kint fociznak a fiúk sportpályán. Talán mondanom sem kell, hogy egyikükön sincs felesleges zsír, csak izom. Látom őket kint iskolaidőben is. Előtte otthon szépen elkészítik a powerpoint prezentációt meg a többi leckét, és utána már ugranak is fel a kerékpárra, egyik kezükben a futballcipőt szorongatva. Addig maradnak, míg besötétedik, s van, hogy hazafele még megállnak egy kofolára a presszóban. Ők nyugodtan megtehetik s még jól be is vacsorázhatnak, hisz annyi kalóriát égettek el a pályán, amennyit más, túlsúlyosabb osztálytársaik talán fél év alatt sem.
