A bejrúti robbanás utórengései
Hirosima és Nagaszaki megsemmisítése után egy évvel, 1946-ban minden korábbinál nagyobb szabású atomkísérletekbe kezdett az Egyesült Államok. A következő tizenkét évben összesen 23(!) darab atomtöltetet robbantottak fel a Marshall-szigetekhez tartozó, egykor paradicsomi szigetecske, a Bikini-atoll környékén. A földön, a levegőben, a víz alatt és a víz felett felrobbantott töltetek pusztítását megrázó felvételeken dokumentálták.
Látva a múlt hét keddi bejrúti robbanásról készült amatőr felvételek sokaságát, az embernek óhatatlanul déjà vu érzése támad, az elképesztő pusztítás szinte példa nélküli. A libanoni főváros kikötőjét gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé a mintegy háromezer tonnányi, műtrágyagyártáshoz használt ammónium-nitrát felrobbanása. A sérültek száma több ezerre tehető, a halálos áldozatoké szinte óráról órára növekszik, mire önök ezeket a sorokat olvassák, a kétszázat is elérheti.
Belátjuk, a szerencsétlenség önmagában, lett légyen bármekkora tragédia is, nem feltétlenül kívánkozna erre, a külpolitikai jegyzeteknek teret adó oldalra. Ugyanakkor
a robbanás nem csak a bejrúti kikötőt és a környező épületeket söpörte el, könnyen lehet, hogy az utórengések a libanoni kormányt is elsodorják.
Sokan úgy gondolják, az ország vezetését komoly felelősség terheli azért, hogy háromezer tonnányi robbanásveszélyes rakományt tároltak a kikötő egyik eldugott raktárában, éveken keresztül. Kiderült ugyanis, hogy 2013 szeptembere óta vesztegelt ott. A rakomány egy moldovai zászlók alatt közlekedő konténerhajóról került a szárazföldre, miután a helyi hatóságok, a kikötői díjak kifizetésének elmaradása miatt, lefoglalták az egészet, a legénység pedig lassacskán elszivárgott. Azt sem tudni, a hajóval mi lett, egyesek szerint a robbanásban semmisült meg, mások szerint az elmúlt hét évben veszteglő hajót egyszerűen felfalta a rozsda.
A hatóságok ugyan a robbanást követő két napban gyakorlatilag mindenkit őrizetbe vettek, aki valaha is ránézett a libanoni kikötőre, a lassan ötven éve vagy polgárháborúzó, vagy arra készülő ország lakosságát ez biztosan nem nyugtatta meg. Nem véletlen, hogy a 2016-ban 29 hónapnyi huzavona után megválasztott elnök, Michel Aoun már arról beszél, „nem lehet kizárni” a külső beavatkozást, elképzelhető ugyanis, mondta, hogy rakétával vagy bombával repítették a levegőbe a pusztító raktárkészletet. Egyes sajtóhírek szerint volt egy kisebb robbanás is az igazán nagy durranás előtt.
A főváros utcáit a tavalyi „októberi forradalom” után újra tüntetők lepték el, az elképesztő gazdasági lemaradást (2018-ban volt olyan hónap, hogy a libanoni munkaképes lakosság 46%-a nem talált megélhetést) tovább súlyosbítja,
hogy a hírek szerint a katasztrófa után 300 ezer ember, a főváros lakosságának 12%-a maradt fedél nélkül. Emmanuel Macron a múlt héten jelezte, Franciaország kész segíteni, de csak azzal a feltétellel, ha „a szükséges gazdasági és politikai változásokat” végrehajtja az ország vezetése. Nagyon úgy néz ki, lassan nem marad más választásuk!
Megjelent a Magyar7 2020/33. számában.
