Valós gondok és egy képzelt világ
Nagy Attila a bodrogközi Nagykövesd polgármestere immár 17 éve. A határ menti településnek valaha közel 1000 lakója volt, ez a szám mára mintegy 200 fővel csökkent, hiszen a fiatalok—munkalehetőség hiányában --rendszerint továbbállnak innen. Ebből adódóan a falu elöregedőben van, egyre több az üres ház, de azon háztartások száma is jelentős, amelyben mindössze egyetlen ember él. A születő gyerekek száma is minimális, hiszen az alsó tagozatos iskolának mindössze 5-6 diákja van, nem ritka az olyan év sem, amikor egyáltalán nincs az iskolának elsőse.
A falu nevezetessége egy magaslaton álló várrom, illetve a szomszédságában elhelyezkedő kastély, mely egykor Fischer báró tulajdonában állt. Már 2003-ban elkészült egy tervdokumentáció arról, hogyan szeretnék az épületet rendbe hozni és kihasználni, hiszen 2004-től üresen áll, ám egyelőre nem nyertek rá pénzt. Pedig ha egyszer sikerrel járnak, remek dolgokat lehet kialakítani a kastély két földszinti és öt emeleti termében. Lenne kiállító terem, múzeumi rész, konferenciaterem….
Sőt a közelében álló várrommal kapcsolatosan is papírra kerültek az elképzelések: egy szabadtéri színpadot terveznek a romok elé, hogy bekapcsolják azt a falu vérkeringésébe. A polgármester úrtól arra is rákérdeztünk, milyen haszna van a falunak abból, hogy közvetlenül a magyar-szlovák határ mentén fekszik.
Nos, ennek nemcsak előnye, hátránya is akad bőven - állítja. A Nagykövesd-Pácin határátkelőn rendkívül nagy a forgalom, sőt a kamionok sem kímélnek meg bennünket. Igaz, papíron tilos a kamionok számára ezt az átkelőt használni, ám olyan alacsony a büntetés, hogy megéri kockáztatniuk, hiszen ha kerülnének, csak a benzinköltség belekerülne 50 €-ba, és akkor az időmegtakarításról nem is beszéltünk.
A 40 tonnás járművek átszáguldásának Nagykövesden megvan a következménye. Repedeznek a lakóházak falai, a tulajdonosok legnagyobb bosszúságára. Az átutazó magyar, román és lengyel turistának viszont örülünk. Ha bemennek pl. az étterembe vacsorázni, azzal növelik a tulajdonos forgalmát, és jó hírét viszik falunknak is.
-Úgy tudjuk, a polgármester úr nemcsak a való világ problémáit intézi, de egy képzelt világba is szívesen átjár felüdülésképpen.
- Már gyerekként szívesen rajzoltam, festettem. Amikor saját lábra álltam, és a megélhetés érdekében kertészkedéssel, boltalapítással foglalkoztam, kimaradt az alkotásból 7 évem. De a futball is közel állt hozzám, azzal pótoltam. Amikor viszont megbetegedtem, ismét visszatértem a vászonhoz és az ecsethez. Azóta intenzívebben foglalkozom a festéssel. Leginkább a táj és az épületek vonzanak, de hogy mi lesz a napi téma, az a hangulatomtól is függ.
Ha tartalmas és eredményes napot tudok magam mögött, akkor képes vagyok éjszakába nyúlóan alkotni, mert kikapcsol, megnyugtat, érzem, hogy minden úgy megy, ahogyan akarom. Mostanában egyre gyakrabban ötvözöm a nonfiguratív festést a tájképelemmel, a színek terén pedig a sötét tónusok fénnyel történő kombinálása jellemzi világomat. Igyekszem természetes, lágy színeket kikeverni. Kedvenc témám a Karcsa és a várrom. Ez utóbbit már szinte minden nézőpontból vászonra vittem.
