Tótmegyeren győzött a civil kurázsi

A csatát megnyertük, de háborút korántsem, mondja Tótmegyer polgármestere, Ľubica Karasová.  2015-ben kezdődött a kálváriánk, amikor a község kiadott a dán érdekeltségű Agrovýkrm Senica cég részére egy engedélyt a Sándor-pusztára tervezett farm hatástanulmányának kidolgozásához. Ekkor a terület már az ő tulajdonukban volt. A továbbiakban sem az önkormányzati képviselők, sem a lakosok nem voltak kellőképpen tájékoztatva erről a beruházásról. Csak akkor kérdezgették, mi készül itt, amikor kész tervdokumentációval álltak elő.

A Sándor-puszta hathektárnyi terület, rajta négy istálló elhanyagolt állapotban, ahol régebben már tartottak malacokat. Az Agrovýkrm ezeket tervezte felújítani, és még hét újat építeni. A tervek szerint összesen tizenegy hatalmas csarnok állt volna a farmon, ahol évente több mint 165 ezer kismalac születésével számoltak, amelyeket elszállítottak volna innen további nevelésre. Ez azt jelenti, hogy naponta jelen lett volna a farmon harmincezer kismalac és mintegy ötezer anyasertés.

Elképzelhetetlen ez a szám, és egyértelmű, hogy ilyen nagy számú állat tartása súlyosan károsítaná a környezetet. Éppen ezért a lakosok egy emberként fogtak össze, petíciót kezdeményeztek, amit rövid idő alatt mintegy ötezren írtak alá, árulja el a polgármester asszony.

Tótmegyer és környéke sűrűn lakott, mintegy ötvenezer embert érintene ez a beruházás. Ilyen hatalmas állomány mellett természetesen irdatlan mennyiségű trágya keletkezik. Felmerült a kérdés, hová hordanák ki? Hol tárolnák? Hogyan oldanák meg a megnövekedő kamionforgalmat? A tótmegyeriek jól tudják, hogy azokban a falvakban, amelyek környékén ezek a sertésgyárak felépültek, az ingatlanok elértéktelenedtek a terjengő bűz miatt, a mezőgazdasági földterületekre kihordott trágyalé pedig tönkretette a termőföldet.

Nagy elszántság és összefogás kellett ahhoz, hogy a nagytőke erejének ellenálljanak. A község 2019. február 28-án kapta kézhez a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelet nyitrai részlegének határozatát, amelynek értelmében az Agrovýkrm Senica megkezdheti a tevékenységét. Ez ellen 2019. március 12-én levélben tiltakoztak, felsorolva, hogy a döntéshozó szerv nem vette figyelembe a lakosoknak a megafarm megépítését határozottan elutasító véleményét, amely neves tudományos intézmények állásfoglalásával volt alátámasztva. Emellett felsorolják azokat a tényeket, amelyek nem a valóságnak megfelelően kerültek bele az engedélyeztetési kérelembe.

A környékbeli önkormányzatok is felemelték a szavukat a működés engedélyezése ellen. Mindannyian megegyeztek abban, az ügyet a nyilvánosság elé kell vinni, miközben újabb tiltakozó aláírásokat gyűjtöttek. És hogy kérésüknek nyomatékot adjanak, tiltakozást szerveztek a fővárosba, a környezetvédelmi minisztérium elé, amelyen mintegy háromszázan vettek részt a tágabb környékről.

Itt elmondták az illetékeseknek, mi a probléma, és átadták a petíciós íveket. Ígéretet kaptak, hogy felülbírálják a nyitrai környezetvédelmi felügyelet döntését. A tiltakozók a biztonság kedvéért átvonultak a mezőgazdasági minisztériumba is, követelve, hogy ne lehessen ilyen hatalmas farmokat létrehozni. Matečná miniszter is úgy nyilatkozott, hogy a kisebb, helyi gazdálkodókat javasolják támogatni. A tiltakozásnak meglett az eredménye, hiszen október harmadikán már olyan határozatot vehetett át Tótmegyer önkormányzata, hogy a pozsonyi környezetvédelmi felügyelet visszavonta a működési engedély kiadását, és az ügyet visszautalta Nyitrára újratárgyalásra.

A polgármester elmondja, bízik abban, hogy Nyitra pontot tesz az ügy végére. A vállalkozók esetleg kérhetnek kártérítést a tervdokumentáció elkészíttetésének kompenzálására, de semmiképp sem épülhet Tótmegyeren dán sertésfarm, mivel ezt a vállalkozókon kívül senki sem akarja.

Tardoskedd légvonalban közel esik Sándor-pusztához. Tóth Marian, a nagyközség polgármestere elmondja, szintén fel voltak háborodva, hogy csak véletlenül értesültek a tótmegyeri sertéstelep tervéről.

– Azonnal fellebbeztünk, hogy mint érintettet, minket is vegyenek be az engedélyeztetési folyamatba, annál is inkább, mert a cég a működéséhez a mi köz- és határútjainkat is használta volna. Ezenkívül volt már egy egyezség a tardoskeddi mezőgazdasági szövetkezet és az Agrovýkrm között, hogy átvesznek néhány százalékot a trágyaléből. Amikor ezt megtudtam, felvettem a kapcsolatot a szövetkezet új vezetőségével, de szerencsére az egyezség szerződéssel még nem volt alátámasztva. Az egész ügyben nagy segítségünkre volt Csicsai Gábor mezőgazdasági államtitkár.

A pozsonyi tiltakozáson is szép számban részt vettek a tardoskeddiek, hiszen a talajvízről és a szántóföldek minőségéről, a lakosaik egészségéről volt szó. Egyelőre tehát itt tart az újabb (remélhetően nem felépülő) sertésgyár ügye, amit továbbra is figyelemmel fogunk kísérni.